A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-11-15 / 46. szám
SZABADIDŐ Letettem a pénzt az asztalra és dühösen visszatértem a kabinba. — Melanie, miért nem mondtad, hogy nekünk el kell hagynunk a hajót? — Nem értelek... Előráncigáltam a jegyeket a zsebemből. Igen, a pénztáros igazat beszélt. Egyirányú utazás. Érdekes, nem? Valaki bejelenti, hogy körülhajózza a Bahama-szigeteket s aztán egyirányú jegyeket vált. — Erről nem beszólt az urad? — Miről? — Hát arról, hogy megszakítjátok az utazást. — Csak annyit mondott, hogy nagy meglepetésben lesz részem. — Mindegy — vontam meg a vállamat —, feledjük el a történteket. Mi volt a szándéka, nem tudhatjuk. Csodálatos órákat töltöttünk a Paradiso Beach homokján. Az utazás visszafelé, kellemes volt. Boldogok voltunk. Égszínkék horizont, ah. A kikötőben a papírjainkra ráütötték a bélyegzőt. A vámiroda felé menet Melanie a fülembe súgta. — Csak nem vetkőztetnek le a vámosok? — Ne beszélj marhaságokat. Nem találnak nálunk semmit. Melanie ekkor kezembe nyomta Sylvester ajándékát. — Ezzel mit csináljunk? — Mi van ebben a csomagban? — Drágám... én... egy helyen megkapartam a pénzt... és nézd... hát nem csodálatos? Gyors mozdulattal megforgattam a csomagot és megdermedtem. A csomagban zöld hasú bankóki Csupa húszdolláros! Elkaptam Melanie karját. — Honnan való ez a pénz? — Nem tudom... fogalmam sincs róla. Én... esküszöm, nem tudtam róla. Sohasm volt ennyi pénze. Most mi lesz? — Nyugodj meg. Viselkedj rendesen. Amíg várunk, addig szépen szójjelrakosgatom a pónzkötegeket a zsebeimben. Ne aggódj, drágám. A bejárati ajtóhoz értünk. Ugyanabban a pillanatban két hatalmas termetű férfi állta az utunkat. Nem kellett felmutatni a rendőrjelvényt. Tudtam, ezek hekusok. Az egyik megkérdezte: — Mr. és Mrs. Valmont? — Igen — mondtam halkan, majd felcsattantam. — Mit akarnak tőlünk? Úgy várnak ránk, mint a drogcsempószekre. Nézzék át a csomagjainkat és... A másik hekus csodálkozva nézett rám. — Maga dilis, öregem — mondta nyersen. — Nagyon dilis. Eltulajdonít ötszázezer dollárt a vállalat kasszájából, s aztán van pofája visszatérni New Yorkba? Miért nem talált magának egy lakatlan szigetet? Urlények a Földön Jean-Pierre Petit francia asztrofizikus legfrissebb állítása: több mint 40 éve Dól-Franciaországban landolt egy ufó, amely hozzánk rendkívül hasonló élőlényeket hozott a Földre a 15 fényévnyi távolságban lóvó Ummo nevű bolygóról. Szenzációs véleményének igazolására az űrlónyektöl kapott sok száz levél és dokumentum áll rendelkezésére — jelentette a Springer külföldi sajtószolgálat. Petit professzor, aki a francia nemzeti tudományos kutatóközpont vezetője, megjelölte az űrhajó érkezésének pontos időpontját is: 1950. március 28., greenwichi idő szerint hajnali 4 óra 17 perc. Hatan jöttek rajta — szerinte két férfi és 4 nő. Első következtetése tehát, hogy az Ummón ugyanúgy kétneműek az emberek, mint nálunk. és egy nyelvet beszélnek. A gyerekek születését számítógéppel programozzák, értelmi képességüket a szülők határozzák meg. Foglalkozásuk csak mérnök és munkás lehet, a zene, a festészet, a fantázia vagy a humor ismeretlen fogalmak. A földönkívüli lények ittjártukkor óvatosan ugyan, de hagytak néhány nyomot maguk után. Tették ezt levelek útján, amelyek elsősorban az ufó-hívők birtokában vannak. Az elsőhöz 1962- ben egy spanyol ezoretikus jutott hozzá. Minden levelet spanyol nyelven, írógéppel írtak, azok filozofikus gondolatokat, érthetetlen információkat és tudományos ötleteket tartalmaznak. A francia professzor bizonyítókai szerint óránként 15 ezer kilométeres sebes-Magasak, szőkék Az akkor felismerhetetlen vendégek francia földön észrevétlenül mozogtak. Magasak voltak és szőkék, akárcsak az észak-európaiak, orrhangon beszéltek és tengerkék repülóruhát viseltek. Az Ummo-lakókat rádióhullámok vezették Földünkre. Ez is jelzi, hogy az Ummón technikailag feltehetően néhány száz évvel előbbre járnak, mint mi. Az idő és tér általunk ismert korlátáit leküzdötték. Expedíciójuk útja a Földre mindössze hat hónapig tartott. Azon a napon, amikor a dél-franciaországi Digne-n leszálltak egy üres parasztfarmra, begyűjtötték néhány, a mindennapi életben használt tárgyat: egy darab szappant, egy ébresztőórát, egy elektromos számológépet, néhány bútordarabot. Petit szerint ezt hitelesen bizonyítja, hogy a farmtulajdonosok a helyi csendőrségnél éppen aznap jelentették be, hogy néhány holmijukat ellopták. séggel, hang nélkül tudnak repülni, és víz alatti csónakkal óránként 400 kilométert képesek megtenni. Megsebesültek Ha az eddigiek nem voltak eléggé meghökkentőek, akkor figyeljük, mit állít még Petit professzor: 1985-ben két Ummo-lakó ott volt a bécsi repülőtéren, amikor a palesztin terroristák az emlékezetes merényletet elkövették, és meg is sebesültek. Amikor az osztrák orvosok meg akarták vizsgálni őket, az utolsó pillanatban köddé váltak, s távozásukkal véget ért az Ummo-lények "vendégszereplése" a Földön. A francia professzor az ummók által írt és a földi címzettektől összegyűjtött kétezer oldalnyi levélre hivatkozik bizonyítókként. Az általa felsorakoztatott tények ezekre, illetve ezek elemzésére g épülnek, de azt elismeri, hogy e levelek ô címzettjei magukat az Ummo-lakókat r soha nem látták. A kritikákra mégis így Levelek spanyolul Az Ummo-asztronauták mindenekelőtt § állításáért, hogy a Föld forog a Nap az itteniek viselkedését tanúimé- üj komi, Gjördanö Brúnót pedig máglyára nyozták. Igencsak meglepte őket, hogy ,q küldték, mert a világegyetem végtelenkülönböző emberfajokkal találkoztak. sógét vallotta. "Tudom, hogy most még Az Ummo ugyanis, a francia professzor < sokan kinevetnek, de 30 óv múlva szerint, tulajdonképpen egy nagy konti- d mindenki belátja, hogy nekem volt iganens, ahot azonos fajú emberek élnek w zam" — hangoztatta a professzor. A HÉT 31
