A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-11-15 / 46. szám
ÉGTÁJAK Jelentős írói évfordulók 1991-ben Az idén több régi írónknak van száz- vagy kilencvenéves születési évfordulója, de eddig egyikükről sem jelent meg emlékezés. Itt most én, úgyszólván az óv utolsó pillanataiban, egy közös írásban idézem fel őket. Sokan feleslegesnek, elkoptatott álszent szokásnak tartják az évfordulós visszanézéseket, pedig ezeknek is megvan az értelmük és jelentőségük. Mai életünk fokozott bonyolultságában és szédületes iramában sok értékes szellemi kapcsolatunk szakadozik, homályosul, s ezeknek a felélénkítésére szükség van. Korábbi évfordulós emlékezéseimmel kapcsolatban sokszor kaptam visszajelzéseket és köszöneteket az olvasóktól, és többször számomra is nagyon hasznos volt a felidézés, mert addig észre nem vett vonásokat, árnyalatokat fedeztem fel az illető íróban. Idei százéveseink közül Neubauer Pál és Darvas János első irodalmi szakaszunk élvonalbeli tagjai voltak és kultivált műfajaikban maradandó értékű műveket alkottak. A Vágújhelyen született Neubauer Pál (1891—1945) kétnyelvű író volt. Több művét németül irta, és a Prágai Magyar Hírlapban való hosszú működése idején az ottani német lapokban is állandóan publikált. Összetett szellemi egyéniség volt: a filozófiával behatóan-foglalkozott, kitűnő zenei érzéke és érdeklődése révén nagy zenei műveltséget és jó muzsikusi készséget is szerzett. Napjainkban divatosak a posztmodernista írók: az olasz Umberto Eco, az amerikai Kurt Vonnegut, a magyarországi Esterházy Péter és a mi Grendel Lajosunk is. Neubauer főművét, a németül írt Das fehlende Kapitel-t (Hiányzó fejezet) erőltetés nélkül posztmodern regénynek lehet nevezni és Umberto Eco leghíresebb művével (A rózsa neve) párhuzamba állítani; ahhoz hasonlóan Neubauer regényének is hatalmas művelődéstörténeti telítettsége van és történései Marco Polo korától az első világháború idejéig nyúlnak, Kínában, a középkori Itáliában, a 20. század elejének egyik világpolitikai centrumában: Londonban és az angol gyarmatbirodalom egzotikus tájain és dzsungeljeiben játszódnak. Ezzel a regénnyel — mely magyar nyelven A jóslat címmel Budapesten 1944- ben, második kiadása pedig a Madáchnál 1981-ben jelent meg — Neubauer 1936- ban egy nagy európai német irodalmi pályázat első díját nyerte el, de az örömbe sok üröm vegyült: a németországi náci sajtó zsidó származásáért dühödten támadta őt, s egy Csehszlovákiába emigrált német író alaptalanul plágiummal vádolta. Thomas Mann levélbeli elismerése viszont nagy örömet és elégtételt jelentett számára. Örült Fábry Zoltán kiemelő móltatásá16 A HÉT nak is, melynek végén Neubauer egy kis túlzással a legnagyobb korabeli írók (Gide, Proust, Joyce) sorába emelódött. Másik kiemelkedő regénye Mi közöm hozzá? címmel 1936-ban Budapesten jelent meg. Ezt európai politikai korrajz-regénynek lehetne nevezni. Bonyolult cselekménye az első világháború alatt és után játszódik, mikor a háború romjaiból tápászkodó Európában a hagyományos polgári politikákkal-világnézetekkel már újsütetű eszmerendszerek szembesülnek: a bolsevizmus és a fasizmus, s a nagy eszmekavargásban és eszmekeresésben a regény izgalmas életű főhőséhez, a szobrász Stüsser Mátyáshoz hasonló nagystílű entellektüelek is bizonytalanul sodródnak, hányódnak. Neubauer további művei közül még a kiváló zeneművészről és szerzőről: Hubay Jenőről irt életrajzi regényt említem meg (Egy élet szimfóniája, Bp. 1942). Hubay a faji üldözések idején pártfogásába vette őt, de a nyilasuralom bekövetkezése után Neubauer elmenekült Budapestről és a Dunántúlon bujdosva elgyengülten, megtörtén Fonyódon halt meg. Darvas János (1891—1945) csendes, szerény költő volt. Igényes, posztszimbolista versei a szélesebb közönség körében nem voltak különösebben népszerűek. Már losond gimnazista korában verselt, és két diáktársával együtt közös kötetet jelentetett meg. Lírája beórését, gondolati telítődését és sötétes mély tónusát a jelentékeny helyet elfoglaló szerelmi szenvedély mellett a fiatalon átélt világháborús élmények határozták meg. A front után hét évig' volt orosz fogságban, és onnan orosz feleséggel — egy neves moszkvai színi-Darvas János fiatalkori képe (foloreprodukció: Prikler) gazgató lányával — tért haza. Darvas Iván színész az ő gyermekük. Költészetét jól jellemzi az 1929-ben kiadott legjelentősebb kötetének címe: Elsüllyedt világ. Olyan szörnyű háborús élményekből épült elsüllyedt világ az ó lírája, melyet a költő lelkében az ijesztő víziók és gyötrő meditádók támasztanak fel újra meg újra. Igényes költészettörténeti és költészettani tájékozottságával, finom formakultúrájával két háború közötti korszakunk legjobb lírai műfordítója lett. A kortárs szlovák lírából 1931 -ben összeállított Hegyország hangja című antológiája egy nagyméretű irodalmi pályázat műfordítói díját nyerte el. Kitűnő teljesítményét még két körülménnyel érzékeltethetjük: a magyarul tudó szlovák versértők nagyra becsülték az antológiát, s annak versfordításai a háború után kiadott magyar nyelvű szlovák lírai válogatásokban is helyet kaptak. Darvas a hadifogságból való hazatérése után a Prágai Magyar Hírlap szerkesztője lett és kitűnő politikai elemzéseket Is irt. Legismertebb tanulmánya a Politikai életünk húsz éve. Ez a forrásértékű összefoglaló írás a Borsody István által 1938- ban összeállított Magyarok Csehszlovákiában 1910—1938 című gyűjteményben jelent meg. Darvasról azt is el kell mondani, hogy első ízben (1922-ben) ő terjesztett a nyilvánosság elé koncepciózus javaslatot a csehszlovákiai magyar írószervezet megalakítására, központi irodalmi folyóirat és országos magyar könyvtár létesítésére. Neubauer és Darvas mellett még egy "százévesből illik megemlékeznünk: Reményi Józsefről (+1956). Ő Pozsony szülötte volt, s az 1910-es évek elején novellistaként a Nyugatmagyarországi Híradóban debütált. írói útját az akkor Szakolcán tanító és a pozsonyi irodalmi körökkel élénk kapcsolatot tartó Juhász Gyula is egyengette. Az 1913-ban kiadott Éjféli emberek című második novelláskötetét Juhász szép előszava vezette be. Reményi aztán még abban az évben az USA-ba távozott, s ott idővel egyetemi tanár lett belőle. A magyar irodalommal való szoros kapcsolatait haláláig fenntartotta, és magyar nyelvű szépirodalmi művein (regények, novelláskötet, verseskötet) kívül angol nyelvű magyar irodalomtörténetet is írt. A húszas évek nehéz magyarországi gazdasági viszonyai között anyagilag támogatta a Nyugat folyóiratot és a Raith Tivadar által szerkesztett avantgárd jellegű Magyar írást. Emberségét és írói kvalitásait oíyan nagy írók is elismerték, mint Babits, Kosztolányi és Kuncz Aladár. A csehszlovákiai magyar irodalommal egészen különleges kapcsolatai voltak, és ez teszi indokolttá, hogy mi a saját írónknak is tekintsük. Anyagilag a mi irodalmi intézményeink közül is többet támogatott,
