A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-11-15 / 46. szám
INTERJÚ Követendő kezdeményezés Az utóbbi időben oly sok szó, elméleti fejtegetés hangzik el az olvasóvá való nevelés jelentőségéről. Gyakorló pedagógusok és kutatóintézetek alkalmazottai egybehangzóan vallják: olvasottság, irodalmi tájékozottság nélkül nem létezik általános műveltség, a tévé, a rádió, a mozi, a videó semmiképp sem pótolhatja az olvasást... Felmérések bizonyítják: egyre kevesebbet olvas a tizenéves korosztály, az értő, kifejező olvasás művészetét évről évre kevesebb gyermek sajátítja el... E lehangoló kimutatás "jobbá téiele" érdekében a jobbítást szorgalmazó, felzárkózást sejtető útmutatások, fejtegetések, elméleti okítások mennyisége messze túlnő a gyakorlati tapasztalatokon, a megszívlelendő tanácsok számánál... A hagyományostól eltérő foglalkozási módok egyike az olvasótáborok szervezése. Hazai nemzetiségi viszonyaink között két évvel ezelőtt (talán) egyedülálló kezdeményezésbe fogott KÁNAI ÉVA, aki az Érsekújvári Czuczor Gergely Utcai Alapiskola diákjaival — kezdetben a csicsói pajtásokat, később másokat is felkarolva — olvasótábort hozott létre. Őt faggatom a tábor életéről, az ott töltött napok programjáról. — Harmadik alkalommal valósítottam meg dédelgetett tervemet — első ízben 1989-ben töltöttünk kellemes, lelkiekben-szellemiekben gazdag napokat a Komáromi járás Csicsó községében. Az azt követő évben, s az idén is a vakáció néhány napjára a természetvédelmi övezetbe tartozó, képzőművészeti táborból ismert település adott otthont a gyerkőcöknek és a pedagógiai alkalmazottaknak. A délelőttök általában olvasással, az elolvasott művek elemzésével teltek, és dramatizálással is foglalkoztunk. Az olvasás megszerettetése, az írott szó utáni vágyakozás természetes érzésének kialakítása volt a tábor elsődleges küldetése. Természetesen gondot fordítottunk a napok egyhangúságának elűzésére is: minden napra biztosítottam vendégeket, akik érdekes, figyelemfelkeltő, lelkiekben gaz-6 A HÉT dagodást biztosító előadásokkal tették tartalmasabbá az olvasótábort. Ugyanakkor nem hiányzott a szabadfoglalkozás, a természettel való ismerkedés, a zenehallgatás, a sportolás. Az elhangzottakból következik, hogy a tábor pedagógusai igyekeztek a gyerekekkel megismertetni Comónius közel háromszázötven éves gondolatának időszerűségét: "A könyvet olvasni kell, hogy a benne levő kincs ismét napvilágra kerüljön, hasznossá váljon." De nem feledkeztek meg Lev Tolsztoj figyelmeztetéséről sem: "Nem szükséges, hogy mindent elolvass; csak azt kell olvasnod, ami választ ad a szívedben megfogalmazott kérdésekre." — Az olvasáson és a műelemzésen kívül egyéb foglalkozások, a művészetek más területeire való kitekintés is tarkította a tábor életét. Vendégünk volt Batta György, a Tücsök főszerkesztője, aki a gyermekek és a felnőttek írójaként is szólt hozzánk. Csörgő Zsuzsa a képzőművészet rejtelmeibe igyekezett bevezetni a kis, egy-négy osztályos tanulókat: A Csallóköz gyermekszemmel címen rajzversenyt valósítottunk meg. Török Ferenc amatőr csillagász a bolygók életébe kalauzolta el az érdeklődő, fogékony gyerekeket; Szekeres Ilona a batikolás, a gyurma s az agyagozás művészetébe engedte bepillantani a titkokat ellesni a kis kíváncsiskodókat. Mindkét képzőművészeti foglalkozás "eredményeiből" rögtönzött tárlatot nyitottunk az iskola folyosóján. Egyébként előadás hangzott el Petőfi Sándor költészetéről, műfaji sokoldalúságáról, valamint a népi játékok és mondókák kimeríthetetlen gazdagságáról, valamint a népi játékok és mondókák sokszínűségéről — Gágyor Józsefnek köszönhetően. A Duna Menti Múzeum néprajzosa, Fehórváry Magdolna, valamint régésze, Trugly Sándor folklórkincsünk bányájába, illetve az avarok életébe, hiedelemvilágába kalauzolta el a gyerekeket. Szőke Józseffel íróolvasó találkozóra került sor — legutóbbi művét, A napraforgóvá változott lányt elemeztük. A Tábortűz szerkesztőivel pedig mindkét felet gazdagító eszmecserét folytattunk. Természetesen rajzok, reprodukciók, zenei betétek is láthatóak-hallhatóak voltak az egyes előadások közben, s a könyvajánlatok, forrásmunkák bemutatása is az egyes foglalkozások részét alkotta. A nagymegyeri Új Folk együttes fellépése — megzenésített gyermekversekkel — pedig a nyolcnapos foglalkozás sokszínű palettáján egy új, felejthetetlen színfoltot jelentett. Szerintem a tavalyi olvasótábor volt tartalmilag a legváltozatosabb, néha már a zsúfoltság érzését keltve... — vallja be önkritikusan a táborszervező és vezető: és közben arra gondolok, hogy a Csemadok Érsekújvári Alapszervezete, valamint Járási Választmánya, a Szülők és Iskolabarátok Szervezete által anyagiakban is támogatott vállalkozása más iskolák, közművelődési intézmények számára is követendő kezdeményezésként szolgálhat(na). — Az idei tábornak már az előkészítése is jelentős szervezőmunkát igényelt — folytatja a gyerekek kedvelt Éva nénije. — Ugyanis az idén lényegében egész Dél-Szlovákiát felölelő tábort hoztam létre, ahová pályamunkák révén juthatott el hatvankét tanuló. Programjaink részben kötöttek, részben kötetlen foglalkozásokból tevődtek össze — ezáltal az előző év zsúfoltságát sikerült elkerülnünk. Olvastunk, az otthonról hozott művek elemzésével, boncolgatásával foglalkoztunk. A kötetlen foglalkozások párhuzamosan zajlottak, alternatív jellegűek voltak: kinek mihez volt hangulata, érdeklődése, abba a munkafolyamatba kapcsolódott be. Ugyanis vallom, hogy szakfoglalkozásokat végezni, szaktábort szervezni csak úgy s csak akkor van értelme, ha érdeklődő gyerekekre lel az ember. Elsősorban azért volt üdvös, hogy pályázatot hirdettünk. Ugyanis ezáltal csupán a legeredményesebb pályaművek gazdái, a mindenre fogékony gyerekek lehettek a tábor lakói. Kérdésemre, hogy a kötetlen foglalkozások mit foglaltak magukba, L. Kánai Éva kapásból sorolja: zenés, irodalmi, képzőművészeti, versírási, szabadidős programokat, amelyeken vendégekként Gágyor József, Janiga József, Lázár Ervin, Bodonyi András, Csörgő Zsuzsa, Zsákovics László, Kövesdi Károly, Tóth László és még sokan mások vettek részt. Amint a neveket sorolja, arca kipirul, újraéli a tábor életét. S gondolatban már a jövő nyár terveit szövögeti. PÉNZES ISTVÁN