A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-11-08 / 45. szám
FIGYELŐ bambinák" között ugyanis rengeteg Beatrice rosszalkodik, amit azért tartok említésre méltónak, mert véleményem szerint ez a ravennai Dante-kultusz legcáfolhatatlanabb bizonyítéka. Persze az sem éppen elhanyagolható dolog, hogy a Dante sírjához vezető utcácska "a csönd zónája", ahol ha nem is tilos, de nem illik hangosan beszélni, az autóforgalmat pedig nemcsak a "zónából", hanem az egész környékről kitiltották. S megemlíthetjük még azt is, hogy Dante tiszteletére egy harang is megszólal esténként. Ezeket az intézkedéseket a kételkedők akár "adminisztratívaknak" is tekinthetik, a költő szerelmének nevét viselő rengeteg Beatrice azor.Dan biztos, hogy nem valami önkényeskedő hivatalnok utasítására keresztelkedett Beatricóvé. Boldog nép lehet az, amely így tudja szeretni költőit — gondolom, ám rögtön eszembe jut, hogy a környéken nemcsak költőket tisztel az "istenadta nép": ha meggondolom, hogy én a Caravaggio sugárúton lakom és a Leonardo utcára járok újságot venni, s hogy a Lido Adrianón egy Leonardo nevű tinédzser a tengerparton napozó lányok-asszonyok réme, csakis arra a következtetésre juthatok, hogy ez a nép a festőit is nagyon szereti. Talán ezért is érzi otthon magát Olaszországban mindenki, akit a piacon kívül a kultúra is érdekel: elvégre (gondoljunk csak ismét Dantéra, Petrarcára, Leonardóra, Caravaggióra, vagy akár Michelangelóra, Galileire stb., stb.) mindannyian magunkban hordunk egy darab Olaszországot. Sőt, merem állítani, hogy egy darabkát még a Ravennában eltemetett Római Birodalomból is. Varga Erzsébet Sikeres évad volt A Jókai Színház bemutatói a sajtó tükré Ha az elmúlt színházi évad mérlegét a színház egyik alkalmazottjának kell megvonnia, akkor a legobjekt íveb ben az elmúlt évben megjelent újságcikkek, kritikák, beszélgetések alapján értékelhet. Az alábbiakban összegyűjtöttem a színházunkkal, az előadásokkal kapcsolatos néhány írást, amelyek képet adhatnak a színház működéséről, az ott folyó munkáról, a megvalósult elképzelésekről és a bemutatott darabok, valamint az előadások milyenségéről. "A Komáromi Jókai Színház — minden túlzás nélkül — a fennállása óta a legsikeresebb évadot tudhatja maga mögött. Beke Sándor igazgató vitalitásával, buzgalmával, lendületével, erőteljes munkára bírta a társulatot, amelynek hatását nem csak a művészi téren elért eredményekben lehet mérni. Jelentős intézkedések történtek a színházban más téren is. így például a színház reprezentatív helyiségeiben képzőművészeti kiállításokat rendeznek, s ezek a termek az előadások végeztével is a színházlátogatók rendelkezésére állnak. Különböző bérleteket hirdettek meg (egészségügyi dolgozóknak, vállalkozóknak, nyugdíjasoknak, fiataloknak stb.), és a bérletesek igénye szerint igazították az előadások kezdését is: vannak délelőtti és délutáni előadások’ {Hlas ľudu, 1991. VII. 24.) "Olyan darabokat vonultattunk föl, amelyek eddig feketelistán voltak Például: Márai Sándor Kalandját, Weörös Sándor Holdbéli csónakosát, Csurka István Házmestersiratóját. Persze teret adtunk a könnyebb műfajnak is: előadtuk a Csókos asszonyt, Iglódi István rendezésében. Az évadot Háy Gyula Caligulájával kezdtük és ezt május 29-én a budapesti Thália Színházban is előadtuk. Legutolsó bemutatónk T. Rózewicz Fehér házassága volt. A siker titka tehát a jó darab, a jó rendezés és a jó színész." (Ring, 1991. VI. 11.) "Beke Sándor direktor irányításával új időszámítást kezdett a társulat a Duna-parti városban. Beke azt szeretné, hogy ez a színház ne csak egy kisebbségben élő nép kulturális műhelye legyen, hanem a magyar színházi élet része is. így tehát értékrendjében is állnia kell a versenyt Magyarország jobb vidéki színházaival. Állja. Erre bizonyíték a budapesti és kisvárdai vendégjátékuk." (Népszava, 1991. VI. 5.) "Háy Gyula Caliguló című szatírájával aratott óriási sikert a Komáromi Jókai Színház Miskolcon. A társulat Beke Sándor igazgató vezetésével érkezett, aki egyben a mű rendezője is... A miskolciak hatalmas tapssal jutalmazták az előadást." (Észak- Magyarországi Körkép, 1991. VI. 8.) "Az elmúlt évad teljesítménye úgy született meg, hogy a magam elképzeléseihez, munkatempójához mérten próbáltam megváltoztatni a színház menetét — nyilatkozta az Új Szó munkatársának Beke Sándor. — Olyan nagymérvű változások következtek be, amelyek önmagukban véve is kihatottak a színház egészére. Az a tény, hogy leválasztottuk a Thália Színpadot gondokkal is járt, hiszen olyan pénzösszegeket vont el a színháztól, amelyek eddig jó értelemben vett tartalékpénzek voltak. Ezzel együtt birtokosai lettünk egy gyönyörű épületnek, s meg kell tanulnunk főbérlőként, tulajdonosként viselkedni. A művészeti munka több mint jó eredményt hozott... (A társulat) olyan "edzőtáborban" vett részt a múlt évadban, amelynél jobbat nehezen tudnék elképzelni. A napi szintű próbatöbbletek, a meg nem szűnő igény és igényesség, az intenzív ének-, mozgás és táncpróbák szakmailag is fejlesztették a színészeket." (Új Szó, 1991. IX. 10.) "Ritka az olyan színházi előadás, amely minden erőltetettség nélkül, a színpadi megjelenítés formájával, a drámai tartalommal és a drámairó lírai eredeztetésű szövegével együtt közvetlenül szól a gyerekekhez és a felnőttekhez — írta Weörös Sándor A holdbéli csónakos című kalandos játékáról az Új Szó. — A szinészcsapattal Vándorfi László egy minden elemében egységes stílusú játékot prezentált." (Új Szó, 1991. II. 5.) "A Komáromi Jókai Színház nem időzíthette volna pontosabban Márai Kaland című színművének bemutatóját. Alig három héttel előzte meg az író kassai emléktáblájának leleplezését. A most formálódó repertoárban ez az előadás az érzelmek drámaiságának plasztikusságával, a szerelem, a munkatársi és tanitványi kapcsolat, valamint a polgári humánum erkölcsi értékeinek határozott ábrázolásával fontos helyet kaphat." (Új Szó, 1990. XI. 29.) ben "A Csókos asszony című háromfelvonásos operettben, Zerkovitz Béla és Szilágyi László zenés játékában megtalálható minden, ami sikert biztosit." (Dunaj, 1991. II. 16.) "A hamvasan érett Pünkösdi Katót alakító Varga Szilvia és a kicsapongóan is szerelmes Dorozsmay Pistát formáló Rancsó Dezső egyelőre csupán Ígéretek a zenés műfajban... Boráros Imre Tarpataky bárója ismét a tekintélyes színész mestermunkájaként ól a színpadon... Dráfi Mátyás (Kubanek) és Cs. Tóth Erzsébet kettőse dinamikusságával, komikusságával semmiben sem maradt el a fiatalok teljesítménye mögött... Kovács Ildikó Rica- Macája remek szubrettként jelenik meg a színen. Meglepetésként könyvelhető el, hogy a táncoskomikusként debütált Bajcsi Lajos mennyire érett alakítást nyújt..." (Új Szó, 1991. II. 23.) "Nagy sikerrel mutatta be a közelmúltben a Komáromi Jókai Színház társulata Csurka István Házmestersirató című darabját. ...Lőrincz Margit hosszú idő után kapott főszerepet. Jónásné szerepében jól oldotta meg feladatát. Ötleteivel élve remek színészi teljesítményt nyújtott.... A bemutatón jelen volt a mű szerzője, Csurka István is, aki elismeréssel beszélt az előadásról. Elmondta, hogy az egyik legjobb Házmestersiratót látta a Komáromi Jókai Színházban." (Nap, 1991. IV. 26.) "... Csurka mellett ültem... Tekintetében olyan szeretetet láttam, amit nem lehet művi anyagokkal előállitani, csak őszintén érezni lehet... Színházat mentem nézni Komáromba, és bizonyára nagyon jó színházat láttam, mert azt a bizonyos katarzist is láttam. Nem is akárhol. A szerző arcán." (Pesti Hírlap, 1991. március 27.) "Igényes darabot választott a komáromi színház az évad utolsó darabjának (T. Rózewicz Fehér házasságát). Az előadás sikere nagymértékben a két főszereplőtől függ. A színház igazgatója, Beke Sándor meg volt győződve, hogy Kovács Ildikó (aki az elmúlt évben végzett a pozsonyi Színművészeti Főiskolán) és Varga Szilvia (aki az idén végez) megfelelnek a várakozásnak. ... Nem tévedett." (Hlas ľudu, 1991. Vi 7.) Összeállította: Szénássy Edit irodalmi titkár A HÉT 15
