A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-11-08 / 45. szám
SZÓL A RÁDIÓ Polgármesterneh lenni... ... Komáromban, vagy hogy egészen pontosan fogalmazzunk Komárno-ban mostanság nem egyszerű dolog. Példa erre az a szlovák sajtóban zajlott hecc-kampány, amely egy londoni lapban megjelent Pásztor-interjú kapcsán robbant ki. Mielőtt azonban erre rátérnénk, szóljunk egy másik ügyről. Október 5-én, mint ismeretes, össznemzeti tüntetés zajlott legdélibb városunkban az állítólag politikamentes Matica slovenská harci lobogói alatt, az egy és oszthatatlan Szlovákiáért. A vagy kétszázra rúgó "össznemzet" nagygyűlésére állítólag meghívták a város polgármesterét Pásztor Istvánt, aki a jeles eseményen nem jelent meg. A jobb híján újságnak nevezett sajtótermék, a Zmena ezzel kapcsolatban azt írta, hogy a polgármester úr az adott időpontban halászni volt. A megengedhetetlen módon vicces kedvében lévő riporter tehát először is azt kérdezte Pásztor Istvántól, hogy haraptak-e a halak? — Nem tudom, hogy haraptak e a halak, az igazság az, hogy életemben még nem voltam halászni, soha nem halasztam. — Tehát akkor mi is volt távolmaradásának oka? — Nem tudtam részt venni, más egyéb elfoglaltságom miatt. Különben is, még a tüntetés előtt nyilatkoztam a Národná Obrodának, hogy nem hívtak meg. A Városi Hivatal kapott egy tájékoztatót arról, hogy mi lesz, ez törvényadta kötelezettségük volt. Később, közvetlenül a tüntetés előtt járt nálam a Matica-ház igazgatónője, aki elnézését kérte azért, hogy nem küldtek meghívót, és személyesen invitált. Közöltem vele, hogy szombaton már foglalt vagyok és a városon kívül leszek. Tehát semmiféle politikai meggondolás nem oka a távolmaradásomnak. Korábban már több Matica rendezvényen vettem részt. — Ettől függetlenül viszont meglehetősen forró talaj a komáromi polgármesteri hivatal, hisz rendszeresen támadják Önöket a szlovák sajtóban. Egy példa: a városban állítólag nem tartják be a nyelvtörvényt, s mikor ezt harsogják, akkor a kétnyelvű utcatáblákra gondolnak... — Mi a nyelvtörvényből azt olvastuk ki, hogy az utcaneveket az állam hivatalos nyelvén kell feltüntetni. Ez nálunk így fel van tüntetve, és még kiírtuk magyarul is, hisz a törvény ezt nem tiltja. — További "vád" Önökkel szemben: a szlovák történelem és iroda6 A HÉT lom nagyjairól elnevezett utcákat átkeresztelik... — Tendenciózusan hamisítják a valóságot. Mi már fél éve foglalkozunk az utcanevek megváltoztatásával, egy szakbizottságot bíztunk meg a feladattal, ebben történészek, nyelvészek kaptak helyet. Állíthatom, hogy talán egyedüliek vagyunk az országban, akik ilyen alaposan hajtjuk végre az utcanevek szükségszerű megváltoztatását. Vagy hat hónapja nyilvánosságra hoztuk a javaslatokat, ezekhez mindenki hozzászólhat. Végleges döntés még nincs, tehát egyelőre szó sincs "átkeresztelésekről". Ennek ellenére országszerte terjesztik, hogy "likvidáljuk" a szlovák történelem és irodalom nagyjairól elnevezett utcaneveket. Szó sincs róla, sőt. — A The Sunday Telegraph-nak adott interjúja hatalmas vihart kavart. Hogy történt az eset? — Az angol újságíróval tolmács közreműködésével egy hosszabb beszélgetésem volt, őt elsősorban az érdekelte, hogyan élnek a kisebbségek, milyenek a kilátásaik, hogyan látjuk mi, kisebbségi magyarok Csehszlovákia jövőjét. Ebből a beszélgetésből keletkezett egy cikk, amely titokzatos módon a szerző tudta nélkül jelent meg. Ebből idézett a sajtóiroda, ezt aztán átvette a rádió, vagyis a Radiožurnál és mások. Az érdekes az, hogy mindenki idézett a cikkből, ám The Sunday Telegraphja viszont senkinek sem volt. Azóta persze beszereztem a lapot, és rájöttem, hol a turpisság. A távirati iroda szemezgetett a cikkből, amelyben az általam mondottakat a szerző idézőjelbe tette, és ehhez hozzáfűzte a saját véleményét. Hogy, hogy nem, a lapszemlét végző csehszlovák újságíró a kettőt következetesen egybemosta, tehát mindent az én számba adott. Mára már világos az ügy. — Most, hogy tisztázódott a dolog, hogyan látja, követett el Ön is hibát,az ügyben? — Én azt hiszem nem. Sok mindenről beszélgettünk, én semmi sértőt más nemzet vagy az ország rovására nem mondtam, erre mindig vigyázok. Van a cikkben egy gondolatsor, amely feltételes módba van állítva: "mi lenne ha", "mi történne ha", stílusban. Nos, ez a fejezet azzal végződik, hogy itt, nálunk a végletekig feszülhet a helyzet. Lényegében a feltételezéseimet támadták, persze ezeket sem kell visszavonnom. Van két apróság, amely viszont az angol újságíró hibája. Keményebbre formálta néhány mondatomat. Szó szerint arról van szó, hogy kifejtettem, hogy ha nehezebb lesz a helyzetünk, akkor az emberi jogok által adott lehetőségeinkből kiindulva harcolni fogunk a kulturális és oktatásügyi önkormányzatért. Nos, ez úgy jelent meg az újságban, hogy "harcolni fogunk az autonómiáért". — Elképzelhető, hogy idehaza is megjelentetik a cikket? — A Komáromi Lapokban feltétlenül megjelenik, és reméljük, hogy erre majd felfigyelnek más lapok is. — Néhány szlovák politikai mozgalom is ingerülten reagált, sőt, tudomásom van arról, hogy valakik bűnvádi eljárást indítottak Ön ellen? — Igen. Csodálom a fürgeségét és gyorsaságát néhány mozgalomnak, elsősorban a Demokratikus Szlovákiáért mozgalom volt "szemfüles". Ők a rádióban elhangzott lapszemle alapján fordultak az ügyészséghez és ítéltek el engem a sajtóban. Szerintük "államellenes cselekményt" követtem el. Örömmel állok az eljárás elébe, legalább tisztázódik az ügy. A furcsa az egészben az, hogy engem még csak meg sem kérdeztek, minimális szándékuk sem volt utánanézni, mi igaz abból, ami a rádióban elhangzott. — A hazai szlovák sajtó — tisztelet a kivételnek — rendszeres kampányt folytat, amelynek célja elhitetni a szlovák közvéleménnyel, hogy a dél-szlovákiai szlovákság vészhelyzetben van. Persze az itt élők sem adnak ennek hitelt, gondolorp? — Állítom, teljesen normálisan, maximális toleranciával élnek együtt itt szlovákok és magyarok, kivéve azt a két kezemen megszámolható egynéhány embert, akiknek az vált vesszőparipájukká, hogy rémhíreket terjesztenek saját városukról. Én azt hiszem, jól megfontolt szándék van emögött, és ők tudják, miért csinálják. ..— Van egy olyan érzésem, hogy Ön, amellett, hogy polgármester, Komárom első embere, egyre inkább diplomáciai szolgálatot is teljesít? — Hát most már nagyon. Igaz, mindig modtam, nem vagyok politikus alkat, de magam is észrevettem: bármit teszek a város érdekében, előbbutóbb meg kell védeni, sokszor kell dolgokat magyarázni. Ez az utóbbi eset is figyelmeztet, hogy sajnos, egyre inkább diplomatának kell lennem. Új Hullámhossz POLÁK LÁSZLÓ
