A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)

1991-11-08 / 45. szám

SZÓL A RÁDIÓ Polgármesterneh lenni... ... Komáromban, vagy hogy egé­szen pontosan fogalmazzunk Komár­­no-ban mostanság nem egyszerű do­log. Példa erre az a szlovák sajtóban zajlott hecc-kampány, amely egy lon­doni lapban megjelent Pásztor-interjú kapcsán robbant ki. Mielőtt azonban erre rátérnénk, szóljunk egy másik ügyről. Október 5-én, mint ismeretes, össznemzeti tüntetés zajlott legdélibb városunkban az állítólag politikamen­tes Matica slovenská harci lobogói alatt, az egy és oszthatatlan Szlováki­áért. A vagy kétszázra rúgó "össz­­nemzet" nagygyűlésére állítólag meg­hívták a város polgármesterét Pásztor Istvánt, aki a jeles eseményen nem jelent meg. A jobb híján újságnak nevezett sajtótermék, a Zmena ezzel kapcsolatban azt írta, hogy a polgár­­mester úr az adott időpontban halász­ni volt. A megengedhetetlen módon vicces kedvében lévő riporter tehát először is azt kérdezte Pásztor Ist­vántól, hogy haraptak-e a halak? — Nem tudom, hogy haraptak e a halak, az igazság az, hogy életemben még nem voltam halászni, soha nem halasztam. — Tehát akkor mi is volt távolma­radásának oka? — Nem tudtam részt venni, más egyéb elfoglaltságom miatt. Különben is, még a tüntetés előtt nyilatkoztam a Národná Obrodának, hogy nem hívtak meg. A Városi Hivatal kapott egy tájékoztatót arról, hogy mi lesz, ez törvényadta kötelezettségük volt. Ké­sőbb, közvetlenül a tüntetés előtt járt nálam a Matica-ház igazgatónője, aki elnézését kérte azért, hogy nem küld­tek meghívót, és személyesen invitált. Közöltem vele, hogy szombaton már foglalt vagyok és a városon kívül leszek. Tehát semmiféle politikai meg­gondolás nem oka a távolmaradá­somnak. Korábban már több Matica rendezvényen vettem részt. — Ettől függetlenül viszont meg­lehetősen forró talaj a komáromi polgármesteri hivatal, hisz rend­szeresen támadják Önöket a szlo­vák sajtóban. Egy példa: a város­ban állítólag nem tartják be a nyelv­törvényt, s mikor ezt harsogják, akkor a kétnyelvű utcatáblákra gon­dolnak... — Mi a nyelvtörvényből azt olvastuk ki, hogy az utcaneveket az állam hivatalos nyelvén kell feltüntetni. Ez nálunk így fel van tüntetve, és még kiírtuk magyarul is, hisz a törvény ezt nem tiltja. — További "vád" Önökkel szem­ben: a szlovák történelem és iroda­6 A HÉT lom nagyjairól elnevezett utcákat átkeresztelik... — Tendenciózusan hamisítják a va­lóságot. Mi már fél éve foglalkozunk az utcanevek megváltoztatásával, egy szakbizottságot bíztunk meg a fel­adattal, ebben történészek, nyelvé­szek kaptak helyet. Állíthatom, hogy talán egyedüliek vagyunk az ország­ban, akik ilyen alaposan hajtjuk végre az utcanevek szükségszerű megvál­toztatását. Vagy hat hónapja nyilvá­nosságra hoztuk a javaslatokat, ezek­hez mindenki hozzászólhat. Végleges döntés még nincs, tehát egyelőre szó sincs "átkeresztelésekről". Ennek elle­nére országszerte terjesztik, hogy "lik­vidáljuk" a szlovák történelem és iro­dalom nagyjairól elnevezett utcaneve­ket. Szó sincs róla, sőt. — A The Sunday Telegraph-nak adott interjúja hatalmas vihart ka­vart. Hogy történt az eset? — Az angol újságíróval tolmács köz­reműködésével egy hosszabb beszél­getésem volt, őt elsősorban az érde­kelte, hogyan élnek a kisebbségek, milyenek a kilátásaik, hogyan látjuk mi, kisebbségi magyarok Csehszlová­kia jövőjét. Ebből a beszélgetésből keletkezett egy cikk, amely titokzatos módon a szerző tudta nélkül jelent meg. Ebből idézett a sajtóiroda, ezt aztán átvette a rádió, vagyis a Radio­­žurnál és mások. Az érdekes az, hogy mindenki idézett a cikkből, ám The Sunday Telegraphja viszont senkinek sem volt. Azóta persze beszereztem a lapot, és rájöttem, hol a turpisság. A távirati iroda szemezgetett a cikkből, amelyben az általam mondottakat a szerző idézőjelbe tette, és ehhez hoz­záfűzte a saját véleményét. Hogy, hogy nem, a lapszemlét végző cseh­szlovák újságíró a kettőt következete­sen egybemosta, tehát mindent az én számba adott. Mára már világos az ügy. — Most, hogy tisztázódott a do­log, hogyan látja, követett el Ön is hibát,az ügyben? — Én azt hiszem nem. Sok minden­ről beszélgettünk, én semmi sértőt más nemzet vagy az ország rovására nem mondtam, erre mindig vigyázok. Van a cikkben egy gondolatsor, amely feltételes módba van állítva: "mi lenne ha", "mi történne ha", stílusban. Nos, ez a fejezet azzal végződik, hogy itt, nálunk a végletekig feszülhet a hely­zet. Lényegében a feltételezéseimet támadták, persze ezeket sem kell visszavonnom. Van két apróság, amely viszont az angol újságíró hibá­ja. Keményebbre formálta néhány mondatomat. Szó szerint arról van szó, hogy kifejtettem, hogy ha nehe­zebb lesz a helyzetünk, akkor az emberi jogok által adott lehetősége­inkből kiindulva harcolni fogunk a kul­turális és oktatásügyi önkormányza­tért. Nos, ez úgy jelent meg az újság­ban, hogy "harcolni fogunk az autonó­miáért". — Elképzelhető, hogy idehaza is megjelentetik a cikket? — A Komáromi Lapokban feltétlenül megjelenik, és reméljük, hogy erre majd felfigyelnek más lapok is. — Néhány szlovák politikai moz­galom is ingerülten reagált, sőt, tudomásom van arról, hogy valakik bűnvádi eljárást indítottak Ön el­len? — Igen. Csodálom a fürgeségét és gyorsaságát néhány mozgalomnak, elsősorban a Demokratikus Szlováki­áért mozgalom volt "szemfüles". Ők a rádióban elhangzott lapszemle alap­ján fordultak az ügyészséghez és ítél­tek el engem a sajtóban. Szerintük "államellenes cselekményt" követtem el. Örömmel állok az eljárás elébe, legalább tisztázódik az ügy. A furcsa az egészben az, hogy engem még csak meg sem kérdeztek, minimális szándékuk sem volt utánanézni, mi igaz abból, ami a rádióban elhangzott. — A hazai szlovák sajtó — tiszte­let a kivételnek — rendszeres kam­pányt folytat, amelynek célja elhi­tetni a szlovák közvéleménnyel, hogy a dél-szlovákiai szlovákság vészhelyzetben van. Persze az itt élők sem adnak ennek hitelt, gon­­dolorp? — Állítom, teljesen normálisan, ma­ximális toleranciával élnek együtt itt szlovákok és magyarok, kivéve azt a két kezemen megszámolható egyné­hány embert, akiknek az vált vessző­­paripájukká, hogy rémhíreket terjesz­tenek saját városukról. Én azt hiszem, jól megfontolt szándék van emögött, és ők tudják, miért csinálják. ..— Van egy olyan érzésem, hogy Ön, amellett, hogy polgármester, Komárom első embere, egyre in­kább diplomáciai szolgálatot is tel­jesít? — Hát most már nagyon. Igaz, min­dig modtam, nem vagyok politikus alkat, de magam is észrevettem: bár­mit teszek a város érdekében, előbb­­utóbb meg kell védeni, sokszor kell dolgokat magyarázni. Ez az utóbbi eset is figyelmeztet, hogy sajnos, egy­re inkább diplomatának kell lennem. Új Hullámhossz POLÁK LÁSZLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom