A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-11-01 / 44. szám
MINERVA Javult a polikristályos napelem hatásfoka A polikristályos, vagyis a több kristályból álló szilícium napelemek olcsóbbak az egykristályososoknál, ám a kristályszemcsék közti határfelületek miatt csak roszszabb hatásfokkal alakítják át a napenergiát villamos energiává. A japán Sharp cég kutatóinak most sikerült az előbbiekkel is a nagyon jónak mondható 16,4 százalékos hatásfokot elérni. Először is a 10 nógyzetcentimóter hasznos felületű napelembe egymástól 120 mikrométer távolságban, 70 mikrométer mély hornyokat mélyítettek, ami által egyfelől növelték azok napfényt befogadó felületét, másfelől javították a félvezető kristályok erősítő hatását. Másodszor: kétrétegű filmmel csökkentették a polikristály által vissszavert napfény hányadát. Az egyrétegű ilyen hártyák vagy a rövid-, vagy a hosszúhullámú sugarakat verik vissza, de mindkettőt nem. A japánok alkalmazta egyik réteg titán-dioxidból (TÍO2), a másik magnézium-fluoridból (MgF2) áll; hatásukra mindkét hullámhossz-tartományban nő a szilíciumszelet elnyelte napfény aránya, s vele 6,5 százalékkal javul a hatásfoka. Harmadsorban a napelem elektródjának felületét kisebbre méretezték, ami szintén növelte a polikristály hasznos felületét. A japán tervezők remélik, hogy napelemük hatásfoka jövőre már a 18 százalékot is eléri. Hatévi űrutazás hatása több tízezer mintára Az űrrepülőgép 1990 januárjában visszahozta a Földre a Long Duration Exposure Facility (- LDEF: hosszú időtartamú hatásoknak kitett eszköz) nevű műholdat, a borítására erősített néhány tízezer próbával. A kutatók ezek elemzéséből remélték megismerni, hogy a különféle anyagok miképp viselték el az őket közel hat éven át érő csaknem tökéletesen légritka teret, a mikrometeoritok becsapódását, az agresszív atomokat és molekulákat. A vizsgálatok szerint az atomi oxigén károsította az úrobjektum hővédő rétegét, bár emiatt annak hőszabályozó képessége alig romlott. Az LDEF-en lévő egyik teflondarab a világúrban elhomályosodott, az alatta lévő ezüstréteg pedig a becsapódások hatására lepattogzott. A műholdon az űrpor, a mikrometeoritok és a lepattogzott festékszemcsék összesen mintegy 30 ezer, legfeljebb mákszem nagyságú krátert ütöttek. A radioaktív berillium-7 izotóp kétezerszerte többnek bizonyult, mint amennyire számítottak. Ez az izotóp akkor keletkezik, amikor a kozmikus sugarak nitrogén- vagy oxigénatomokba ütköznek. Meglehet, hogy az elmúlt évek erős naptevékenységének hatására a Föld sarkai fölött szokatlanul sok ilyen izotóp keletkezett, s az azután magasabbra emelkedett, s az Egyenlítő irányában szétoszlott. A visszahozott hold felülete telistele volt szilíciumban és szerves vegyületekben gazdag barnás foltokkal. Ezek anyaga túlnyomórészt a hőpajzs rétegeiből keletkezett, bennük gáz alakjában szabaddá vált, s a műhold felületére lecsapódó gázokból az ibolyántúli sugarak polimerizáció útján hozták létre a barnás foltokat. (E foltok főképp az űreszközök érzékelőinek és optikai elemeinek észleléseit zavarhatják.) Érdekesek a biológiai anyagokkal szerzett tapasztalatok is. A paradicsommagok az űrutazást nagyobb arányban élték túl, mint földi párjaik: amazok 74 százalékát, míg a földi ellenőrzőcsoportbelieknek csak mintegy a 70 százalékát sikerült csírázásra bírni. Mindazok a baktériumok pedig, amelyek a magokon "potyautaztak", életben maradtak. Az "üvegbetegség" — s amit ellene tehetünk A többé-kevósbó a korrózióra visszavezethető "üvegbetegség" első gyakori jele az "izzadás". Ezt az okozza, hogy pára rakódik az üveg felületére, majd a víz hidrogén-, illetőleg az üveg kálium- és nátrium-ionjai kicserélődnek. Ezáltal,egy gél képződik, amely ha csökken a levegő páratartalma, megszárad, és összehúzódik. Az előrehaladott betegségben szenvedő régi üvegek gyakran már első rátekintésre felismerhetők, mert nem fényesek, hanem homályos felületűek. Az, hogy egy értékes régi üvegtárgyat ez a betegség mennyire fenyegeti, főképp az összetételétől függ. A minél fényesebb üvegek gyártására törekvő XVII. századi üveghuták a nyersanyagot gondosan megtisztították, eközben azonban nemcsak a vasat távolították el belőle, hanem az üveg állagát állandósító meszet és timföldet is, miközben viszonylag sok nátrium- és kálium-oxid maradt benne. Márpedig — láttuk — ezek miatt az üveg felületén olyan vegyi folyamat megy végbe, amely gél képződéshez vezet. Az Erlangen-nürnbergi Egyetemen 1989-ben megkezdett kutatómunka eredménye szerint az "üvegbetegséget" elsősorban a környező levegőben lévő nedvesség okozza. A nátrium- és káliumtartalmuk miatt veszélyeztetett üvegeket lehetőleg száraz levegőben célszerű tartani. De ha már gél vonja be a felületüket, a levegőnek nedvesebbnek kell lennie, nehogy az üveget borító lágy réteg kiszáradjon. Sajnos az "üvegbetegsóg" előrehaladását legfeljebb lassítani lehet, de a már kikezdett üveget gyógyítani nem. Ezért a fő feladat a megelőzés — amihez persze ismerni kell az üveg összetételét. Korszerű eljárásokkal az ilyen elemzés elvégezhető. Az erlangeni kutatók azt tanácsolják, hogy a károsodott üvegtárgyak felületét és repedéseit tisztítsák meg a korrózió termékeitől, olyan folyadékkal, amely fele-fele arányban tartalmaz alkoholt és vizet, s némi ecetsav is van benne. A már beteg üveget azonban nem célszerű védőanyaggal, például gyantával bevonni. Az ugyanis rontja az üvegfelület szerkezetét és elváltoztatja az üveg színét. Föltalálták a bicikli... helyét Ez, a garázsban vagy egyebütt helyszűkében lévőkön segítő szerkezet csak látszólag egyszerű konstrukció — egyébként optimális erőátviteli csigarendszer van benne, húzáskor, kézváltáskor automata zsinórblokkoló védi a tulajt attól, hogy a fejére essen a bringa; és a plafont sem kell kifurkálni, mert a padló viseli a súlyt. Zseniális, nem? Reméljük, megint adtunk egy ötletet valakinek. Most már csak egy ilyen, jó magas garázst kell építeni hozzá... A HÉT 21
