A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-10-25 / 43. szám
SZABADIDŐ Egyszer meghalni nem elég Patrick Bergin elrejtőzött a piszkos függöny mögött s onnan — a hotelszoba ablakából — kíváncsian nézte az utcán zajló eseményt. Ugyanis éppen óuraságát, Patrick Bergint, a buta, együgyű könyvelőt búcsúztatták, vagyis — temették. Mi tagadás, élvezte a dolgot, mert ugye kevés embernek adatik meg, hogy végignézze a saját temetését. Bergin tehát elégedetten vigyorgott — és virult. A kocsit két gebe húzta. A koporsó mögött a neje, a rokonság és néhány sápadt arcú haver. A "hulla" hangosan felnevetett, amikor pillantása a nejére tévedt. Michelle fekete fátyolt borított az arcára, minden bizonynyal, hogy az emberek ne lássák elégedett mosolyát. Szeme sugárzott az örömtől. Mellette a gyerekek slattyogtak. Kim most töltötte a 23. életévét, de sajnos nagyon hasonlított az édesanyjára. Tim, a srác — jövőre lesz 17 esztendős, és inkább a ház orvosára hasonlított, mint az édesapjára. Bergin rágyújtott egy cigarettára, helyet foglalt egy karosszékben és elgondolkozott. Mi is történt egyáltalán? Mi előzte meg ezt a szomorú és "kedves" temetést? Minden vasárnap vásárolt magának titokban egy sorsjegyet. Michelle tudta nélkül. Több éve hódolt ennek a hobbinak. Csak úgy szokásból, mert nagy és merész reményeiről régen lemondott. Szerény jövedelme után szerény nyugdíj, mert a könyvelőket Maine szövetségi államban gyengén díjazzák. A halál engem unalomból ragad el majd Michelle mellől, gondolta. A gyerekek nem érdekelték. Végül beütött a mennykői Ezt igazán nem reméltei Egyszerűen kihúzták a számát, vagyis 80 000 dollárt nyert. Majdnem ott helyben elvitte a nagy boldogságtól a szívroham. Mihez kezdjen a pénzzel? Egyelőre teljesen megszédült, de azt máfris elhatározta magában, hogy elhagyja a nejét, azt a dohos odút, szakít a múlttal. Minderre akkor gondolt, amikor gépkocsijával a városba hajtott, hogy felvegye a mesébe illő összeget. Hirtelen észrevett az út mentén egy alakot, aki feltartotta mindkét karját. Nem szívesen vette a gépkocsijába a potyautasokat, de ezúttal szakított a hagyományokkal. Legalább elbeszélgethet valakivel. Az alkalmi utasnak valóban csak akkor állt be a szája, amikor rátértek a síkos és nedves útra. Patrick Bergin idegesen rángatta a kormányt, de már késő volt — a gépkocsi befordult a vizesárokba. Néhány perc múlva visszanyerte az eszméletét és megállapította, hogy ezt a balesetet megúszta egy könnyebb vállsérüléssel, de a sokat fecsegő potyautas olyan halott volt, mint a legősibb egyiptomi múmia. 30 A HÉT Gyors mozdulattal lehúzta a szerencsétlenről a ruhát, magához vette az iratait, majd meggyújtotta a gépkocsit. Tudta, hogy a csel sikeres lesz. Patrick Bergin bent égett az autóban, vége, megszűnt létezni. Eltemetik és megsiratják. Az ismeretlent Gerri Hammernak hívták. Kanadai állampolgár volt. Igen, igen. Patrick azonnal észrevette, hogy a beszédes nem volt tökéletes, hadart az istenadta. A fényképen valamivel hosszabb haja volt és bajsza, és hát ha alaposan megnézi az ember, akkor rájön, hogy erre a pasasra úgy hasonlított, mint tojás a tojásra. Csak új fényképet ragasztunk az útlevélbe és... Hát így lett Patrick Berginből Gerrit Hammer. A hotel portásának már új nevén mutatkozott be, kibérelt egy szobát, lekezelt a tulajjal is. Senki sem ismerte fel, tehát minden a legnagyobb rendben volna. A gyászmenet nagyon lassan kanyarodott be a sarkon. Patrick Bergin már nem mosolygott. Az ördögbe! Nem volna szabad találkozni a halállal! Igaz, az élet sem volt vidám, sem kellemes, de azért volt néhány szokása, amelyekről le kell most mondania. Az élet örömeit ezúttal majd máshol élvezi, gondolta. Ez a nagy lehetőség későn érkezett, mert már betöltötte 53. életévét. Mégsem szabad csüggedni. Nyitva van az aranykapu, öregem, siess, mire vársz? Az álmok végre megvalósulhatnak! Az első pillanatban arra gondolt, hogy elutazik valahova messzire, majd úgy határozott, hogy marad, régtől el akarta játszani gróf Monte Christo szerepét. Most bosszút állhat mindazokon, akik pokollá tették az életét, most megmutathatja a világnak, hogy Patrick Bergin nem egy tutyimutyi alak. Másnap rögtön meglátogatta az özvegyet. Sötét szemüveggel az orrán. A hangját is megváltoztatta és bemutatkozott. Azt mondta, hogy Patrick Bergin régi barátja. Együtt szolgáltak Vietnamban. — Mikor látta utoljára a férjemet? — Öt-hat éve, asszonyom. — Nem ismert volna rá. Nagyon megváltozott. Búskomor lett és nem érdekelte az égvilágon semmi. A jövője legkevésbé. A főnöke azonban — nagy meglepetésére — sokkal kedvezőbb színben tüntette fel a "megboldogultat". — Patrick Bergin — mondta hangosan — rendkívüli ember volt. Lelkiismeretesen dolgozott, ezért nagyon nehéz pótolni. Sajnálom szegényt. Halála nagy veszteség a cégünk számára. Igen, igen, a halál dicsfénnyel övezi be azok emlékét, akik elmentek. Olyan erényekről beszélnek a temetés után, amelyeket valamikor régen nem akartak észrevenni. Mindegy, ezen nem lehet segíteni. Patrick Bergin időmilliomosnak érezte magát, ezért úgy határozott, hogy meglátogatja a sírhelyét. Ott állt a sírgödör mellett, megszámolta a koszorúkat, és figyelmesen elolvasta a feliratot. Aztán széjjelrakosgatta a virágokat, mert a rend a lelke mindennek — még a temetőben is. A közeledő sötétség aztán elkergette a sírhant mellől. A temető kapujában két férfi várta. Két ismeretlen alak. Az egyik a vállára tette a kezét. — Nehezen találtunk meg, Gerrit. Mire a márik: — Végre előkerült a mi drága Gerrit barátunk. Patrick Bergin ijedten tiltakozott. — Hiszen én... — Most megfizetsz, te nyomorult — mondták a támadók majdnem egyszerre. — Az ón nevem Patrick Bergin. Ez valami tévedés! Nekem semmi közöm ahhoz a Gerrithez! A nevem Patric Bergin! — Akkor ón vagyok az orléans-i szűz — mondta a magasabb férfi, és gúnyosan felkacagott. Mielőtt Patrick Bergin bármit is mondhatott volna, hat revolvergolyó szétvitte a koponyáját. A banditák gyorsan átkutatták a zsebeit. — Megvan az útlevél. — A pénz, amit elrabolt tőlünk? o — Nem találok semmit. Csak egy sors< jegy. — Dobd a fenébe. Mihez kezdünk egy .£ sorsjeggyel? 5 Hát így halt meg másodszor is — de S most már végérvényesen — Patrick Berí*- gin, kinek az élet csupa rossz lapot osztott.
