A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-10-04 / 40. szám
BESZTERCEBÁNYA á> VARA Besztercebányát thüringiai származású német bányászcsaládok alapították, de a tatárjárás éveiben teljesen rommá vált. IV. Béla 1255-ös okirata emlékezik meg a település újjáépítéséről. A magyar királyok: Károly Róbert, Nagy Lajos, Mátyás és neje Beatrix szívesen tartózkodtak e szép helyen fekvő bányavárosban. Felkeresték a város mellett elterülő erdőket és pompás vadászatokat rendeztek. Mátyás halála után egy ideig még fia Corvin János birtokolta a várost és a várat is, majd a Thurzó család szerzi meg és adja el a Fuggereknek, akik nemcsak gazdag kereskedők, hanem bányavállalkozók is voltak. 1500 tavaszán óriási tűzvész pusztított a városban, a várban őrzött levéltár is a lángok martalékává lett. A szemtanúk vallomása szerint a szélvész a félig égett papír- és pergamenfoszlányokat a másfél órányira fekvő Dubravicára is elhordta. Ulászló király levélben tolmácsolta részvétét a nagy csapás felett: "Lelkünk mély szomorúságával értesültünk arról — írja a király —, hogy Beszterce városunk a múlt napokban véletlenül kigyulladt, s majdnem teljesen leégett; miért is nagy fájdalmat érzünk s élénken résztveszünk szenvedéstekben." A királyi vigasztalást több kiváltság és adomány követte. A polgárok a faházak helyett bolthajtásos kőházakat, faragott kőkapukat építettek, melyek közül sok még ma is megmaradt. A várat, — mely csaknem a várossal együtt épült, — ekkor teljesen megerősítették, a várkapu elé védőbástyát, felvonóhidat emeltek. A városi számadások könyve a ráfordított költségeket is pontosan feljegyzi. Több évtizedekig fokozatosan erősítették a várat és fallal vették körül a várost. Számos olasz építész megfordult ekkor a városban. A várat a XVII. század elején mély árokkal vették körül, és vizét a városi vízvezeték biztosította. 1761-ben újból nagy tűzvész támadt a várban, mely után az eredeti várfalból csak a bejárati bástya maradt meg. A vizesárkot betemették, és ezzel együtt a vár területe egyesült a várral. Ma a várból csak az északi várfal áll és az eredeti középkori alapokon álló torony. A déli oldalon, a kapuk mögött késő gótikus keresztboltozatú helyiséget építettek a városi darabontok (pandúrok) részére. Friedrich építész a vártornyot három emeletnyi magasságig húzta fel és későbarokk kupolás tetővel látta el. Ahol valamikor a várkapitányok laktak, két késő gótikus kőkapu emlékeztet a múltra. Ma itt van a városi múzeum. A templomkastély egyetlen bejáratát képezte régen a várkapu, melynek homlokfalán ma is látható a szuroköntő, amelyen át a felvonóhídra lépett ellenségre az utolsó pillanatban is forró szurkot öntöttek. A tömör bástyák lőréseiből hajdan ágyúk meredtek a sűrűn megjelenő idegen katonákra. A várból a sok harc, tűzvész keveset hagyott az utókorra, de a megmaradt kövek, boltozatok, kőkapuk, a történelem viharos évszázadait idézik fel az odalátogatókban. (ozsvald)
