A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-10-04 / 40. szám
A róka és a menyét Felkerekedett egyszer a menyét, elment a rókához, s így szólt hozzá: — Nincs feleségem, sem fiam, neked sincs feleséged, sem fiad, költözzünk össze, te meg én, vadásszunk együtt, te meg ón, meglátod, jó lesz nekem is, neked is. — Jó — mondta a róka —, legyünk barátok, költözzünk össze. így is történt. Mindennap együtt mentek vadászni, a zsákmányt becsülettel megfelezték, ahogy jóbarátokhoz illik. Egy napon az erdő szólón jártak, s a sűrű bozótban gyöngytyúkfószekre akadtak. — Ahol tojás van, ott tyúknak is kell lenni — mondta a róka. — Te csak vidd haza a tojásokat, rakj tüzet, hamarosan viszem utánad a mai pecsenyét. A menyét hazaballagott, a róka meg összeeszkabált egy kelepcét, az üres fészek elé tette, s lesbe állt. Esteledett, mire a gyöngytyúk visszatért a fészekhez. A sűrű bozót sötétjében nem látta meg a kelepcét, beleesett, s a róka könnyűszerrel megfogta, hazavitte. — Meghoztam a mai pecsenyénket, menyét barátom — mondta — de elfáradtam, alhatnák. Kérlek, süsd meg a tyúkot, meg hozzá a tojást is mind, s ha készen van, ébressz fel, majd együtt lakomázunk. A menyét megtisztította a gyöngytyúkot, megsütötte, feltörte a tojást mind, azt is megsütötte, s mert éhes is volt, torkos is volt, fölfalt mindent, a pecsenyét is, a tojást is, majd az izzó parázsra vetette a csontokat, a tollat, csak éppen egy tojáshéjat meg egy szál tollat dugott el a kunyhó sarkában. Aztán mint aki dolgát jól végezte, aludni ment ő is. Bélyegek A róka az égő toll bűzére ébredt fel. Felébresztette a menyótet, és megkérdezte: — Hol a gyöngytyúk? Mit csináltál a pecsenyénkkel? A menyét meg álnokul mentegetőzött: — Ó, jaj, elnyomott az álom, elégett a pecsenyónkl O, jaj, lám odaógett még a tolla is... — Éhen nem maradhatunk — mondta a róka —, menjünk el vadászni. — Indulj csak el, róka barátom — mondta a menyét —, hamarosan utánad megyek én is. A róka sejtette, hogy a menyét becsapja, nem is ment messze, csak a legközelebbi banánfáig, arról leszedte a legnagyobb leveleket, majd visszalopakodott a menyóthez. Az álnok menyét jóllakottan, mélyen aludt. A róka ügyesen belecsomagolta a banánlevelekbe, úgy hogy a feje sem látszott ki, takarosán össze is kötözte, aztán alaposan elagyabugyálta, majd elment vadászni. A menyét keservesen jajgatott, dobálta magát ide-oda, de csak nem tudott megszabadulni a kötéltől. Végre hazatért a róka, s úgy tett, mintha nem is sejtené, mi lehet a banánlevelekbe csomagolt siránkozó valami, jókorát belerúgott, s a menyét keservesen jajgatott: — Jaj, jaj, kedves róka, kedves barátom, segíts rajtami — Ejnye, hát te vagy becsomagolva, menyét barátom? Ki tette ezt veled? — Nem tudom, jaj, nem tudoml Mélyen aludtam, s egyszerre csak arra ébredtem, hogy ütnek, vernek, nem láttam semmit, nem tudom, ki bánt el velem Ily gyalázatosanl Akkor a róka leoldozta róla a köteleket, s kajánul leste, hogyan sántikál az álnok menyét. Teltek, múltak a napok, több szó nem esett köztük a gyöngytyúkról. Egy napon a menyetek népe táncmulatságot rendezett. — Téged is meghívunk — mondta a menyét a rókának —, gyere velünk vigadozni, hiszen a barátom vagy! — Jó — mondta a róka —, estére ott leszek ón is, te csak menj nyugodtan előre, én most vadászútra indulok. Ahogy a róka elment hazulról, a menyét elővette az elrejtett tojáshéjat, beleszúrta a gyöngytyúktollat, s úgy indult a táncba. Estére, ahogy ígérte, odaért a róka is. Sanda szemmel figyelte a menyótet, meg a menyét fején a tojáshéjat, meg a tojáshéjba szúrt gyöngytyúktollat A menyét, hogy csúfot űzzön a rókából, szájához kapott egy fuvolát, s fújni kezdte, így: — Jóllaktam a pecsenyével... lalala... ráfogtam az égő tűzre, lalala... elhitte a buta róka... tralala. Megértette a róka a fuvolaszót, felugrott, kapta a kürtöt, s fújni kezdte, így: — Levelekbe csomagoltam bum bum bum... Kedvemre elnáspángoltam, bum bum bum... De nem fújhatta tovább, a menyét dühösen nekiugrott, verekedni kezdtek, ütötték, cibálták egymást, a menyét tépte a róka fülét, a róka meg tépte a menyét fülét. S mire vége lett a küzdelemnek, a róka füle megnyúlt, a menyótó pedig megrövidült. Azóta van a rókának oly hosszú füle. Pedig eleinte a menyéinek volt hosszú füle, a rókának meg rövid. (Afrikai népmese) Csontos Vilmos Almafa alatt Almafa alatt. Ül egy hallgatag, kicsi gyerek. Motyogja szája: Nincs anyukája, S elpityereg... A fa megszánja Agait rázza, S gyümölcse hull.. Eszi a gyermek Sorra a szebbet, S elcsillapuL.. A HÉT 27
