A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-07-12 / 28. szám
INTERJÚ Kilenc hérdés dr. DurayMiklóshoz, AZ EGYÜTTÉLÉS POLITIKAI MOZGALOM ELNÖKÉHEZ 1) Éppen egy esztendeje választott az ország népe — hosszú idő után ismét szabad akaratából — parlamentet magának. Mint a Szövetségi Gyűlés képviselője és elnökségének tagja, hogyan értékeled a parlament munkáját? — A prágaiak azt mondják — viccesen —, hogy a parlament a múzeum és a színház közötti átmenet (mivel a Szövetségi Gyűlés épülete éppen a Cseh Nemzeti Múzeum és a Smetana Színház között emelkedik). Sajnos ez sok esetben nem csupán vicc, hanem szomorú valóság is. A parlament nagyterme — főként, ha a TV is közvetíti az ülést — sokszor exhibicionista föllépések színtere. De a politikai feddhetetlenségi vizsgálat ("lusztrálás") eredményének bejelentésekor nyilvános ön-szerecsenmosdatás zajlott, néha pedig panoptikumba vagy valóban múzeumba illő eszmék szemléje, főleg ha a szlovák "nácik" lépnek a mikrofonhoz. A viccet és magyarázatát mellőzve azonban a parlament — ha komolyan veszi a képviselő a megbízatást — egy nagyon munkaigényes és az egészségre káros "üzem", amelyben akkor is hullafáradt lesz az ember, ha csupán vógiglazsálja az ülósszakot. Amikor egy évvel ezelőtt — választópolgárokként — megválasztottuk a képviselőinket, csak annyit tudtunk, hogy melyik párt, illetve mozgalom jutott be a törvényhozó testületbe. Arról azonban halvány fogalmunk sem volt, hogy a választottjaink hogyan vesznek majd részt a törvényalkotásban. Csupán reméltük, hogy mindazok, akiket mi választottunk, jobbak lesznek a kommunista időszak parlamenti képviselőinél. A választások eredményét és a parlamenti képviselők munkáját ismerve az az érzésem, hogy a pártok és mozgalmak nem minden esetben a legrátermettebb embereiket írták föl a jelölőlistákra. Azt tapasztalom, hogy a képviselők zöme nem tud megbirkózni a törvényjavaslatok özönével. Sajnos ez a helyzet a mi képviselőinkkel is. Kevesen vagyunk ahhoz, hogy minden törvénytervezetet szakszerűen ítéljünk meg. A szakszerűségen azt a politikai meglátást is értem, amely szükséges a törvényjavaslatok megítéléséhez — a választóinktól kapott megbízatás függvényében. Érdemes néhány szót vesztegetni a nemzeti és etnikai kisebbségeket képviselő személyekre. A Szövetségi Gyűlésbe 12 képviselő jutott a nemzeti kisebbségek képviseletének programjával. Közülük öten az Együttélés színeiben, heten a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom (MKDM) jelöltjeiként. Ma azonban már csak kilencen alkotjuk képviselői klubunkat. Az MKDM egy képviselőjét — Rajczy Lászlót — még a múlt év decemberében kénytelenek voltunk kizárni összeférhetetlen magatartása miatt. Hogy nem tévedtünk, azt ékesen bizonyítják Rajczy képviselő szakszerűtlen és zavaros fellépései az utóbbi időben. Ez óv tavaszán mérhetetlen politikai károkat okozott és lejáratta a magyar nyelvet a parlamentben. Az MKDM további két képviselője — Bugár Béla és Vincze Dániel — pedig tavasszal, midőn az új házszabály értelmében újra kellett szervezni klubjainkat, már nem lépett be közénk. A Szövetségi Gyűlésben azonban van még további négy magyar nemzetiségű képviselő, méghozzá az FMK részéről. Ók azonban nem a magyar választópolgárok jóvoltából jutottak be a parlamentbe, hanem a VPN oldalán; ők kormánypártiak. A nemzeti és etnikai kisebbségek érdekeinek védelmét egyértelműen csak a mi képviselőink vállalták fel. Sajnos nagyon nehéz a munkánk, mert nem csupán azokkal kell megvívni harcunkat, akikről nyilvánvaló, hogy a kisebbsógellenes többségi nacionalizmus hívei, hanem sokszor a kormánypárti FMK-s képviselők gáncsait is kerülgetni kell. Annak az elemzésébe most nem akarok belemélyedni, hogy milyen sok munkát igényel néhány saját képviselőnk helytelen döntésének az ellensúlyozása. A parlamenti munkához hozzátartozik a parlamenti erőviszonyok folyamatos elemzése, a számunkra hasznosítható érdekcsoportokkal való kapcsolatok kiépítése és az ún. lobbyzás is, azaz a "folyosói" meggyőzés. Azt a választópolgároknak is tudniuk kell, hogy ezen a területen milyenek a lehetőségeink. A Szövetségi Gyűlésben helyetfoglaló szlovákiai pártok és mozgalmak — az egymás közötti ellentétek dacára — szinte blokkszerűen szembenállnak velünk. A kommunisták (a csehek és a szlovákok egyaránt), valamint a Szlovák Nemzeti Párt képviselői mindig ellenünk szólalnak fel és a javaslataink ellen szavaznak. A Meciar-féle Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom képivselői kis kivétellel ellenünk szoktak fellépni. Ez sem véletlen, hiszen Mečiar a VPN legnadonalistább képviselőit csoportosította maga köré. A szlovák kereszténydemokraták között akad egy-kót képviselő, akivel politikai téren is szót lehet érteni. A maradók VPN képviselők csoportjában van a legtöbb szlovák szimpatizáns, de abszolút számban ez sem népes csoport. Sokkal jobb a helyzet a cseh pártok körében. A néppártiak, a Kereszténydemokrata Párt, a Václav Klaus vezette Polgári Demokratikus Párt (ODS) és részben a Polgári Demokratikus Szövetség (ODA), a Liberális Demokrata Párt, valamint a szocdemek soraiban találunk szövetségesekre. Emiatt csatlakoztunk a nem baloldali pártok parlamenti tömörüléséhez. Ez a szövetség — remélhetőleg — hozzásegít bennünket ahhoz, hogy törvényes úton visszaszerezzük a református egyház 1945-ben elkobzott ingatlan vagyonát. Támogatást remélünk a kisebbségek egyéni és kollektív jogainak kodifikálása terén a készülő új alkotmányban. Természetesen mindezt csak feltételes módban szabad mondani, hiszen a parlamentben az erőviszonyok, valamint az érdekcsoportok közötti kapcsolatok változókonyák és elsőként sajnos mindig a kisebbségek támogatását ejtik el. 2) A Szövetségi Gyűlésben három politikai mozgalom (FMK, MKDM, Együttélés) színeiben — amint erről már volt szó — magyar képviselők is ülnek. Mennyim volt eredményes az eddigi tevékenységük? — A magyar képviselőket bejuttatott három politikai mozgalom közül csak kettő — az Együttélés és az MKDM — tud fölmutatni közös eredményeket. A harmadik, az FMK az ellenpóluson foglal helyet, és inkább az ellenünk folytatott tevókeny-A HÉT 5
