A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)

1991-09-20 / 38. szám

ELO MULT más, Szalai Tamás, Gombos Péter, Ko­csis Benedek, Polgár Ambróz, Erős Bene­dek, Mészáros Ambróz, Szeghi Tamás, Pásztor János, Gazdagh Ferencz, Gom­bai Ambróz, Gyárfás Tamás, Sárkány Já­nos, Sebestyén Adorján, Mikó Balázs, Józsa Albert, Gergely és János, Tóth Péter, Tamás, Pál és Márton, Virágh Ba­lázs és Gáspár, Földes Antal, József, Mátyás és Dömötör, Mórocz Benedek és Gáspár, Izsai Ferenc és Péter, Szabó Balázs és Benedek, Sós Simon, Bálint, Péter és Mihály, Nagy Pál, Péter és János. Ebből az összeírásból kitűnik, hogy az 1578-as évben Felsószeliben 2344 ke­reszt gabona termett, egy keresztben pe­dig 62 kéve volt. A kenyérnekvalót két cölöpösmalom őrölte a Dudvágon. A jobbágyok között tehát Szeli nevű nem volt, legalábbis az összeírásban nem sze­repel. De hiszen mi nemes embert kere­sünk, igy azután az sem valószínű, hogy a Széliben élő egyén felvegye a Szeli előne­vet. Ennyit lehet tehát ma Felsószeliben megtudni a Brassóból érkezett levél kér­déseire keresve a választ. Szeli György valószínűleg Kassán, az iskolában vagy Erdélyben vette fel a Szeli előnevet. Hiva­tásos kutatók vagy a kassai levéltárban mazsolázok esetleg nyomára bukkanhat­nak annak a Györgynek, aki Felsószeliből került Kassára tanulni az 1600-as évek közepe táján. Az erdélyiek és a felsőszeli­­ek egyaránt szívesen fogadnak bármilyen segítséget és útbaigazítást. (görföl) KONCSOL LÁSZLÓ Titkos kálvinista tanítók Hodoson (1 731 — 1 776) 10. Egy Nagy János nevű, 51 esztendős hodosi félnemes így nyilatkozott a történtekről: "Ad 1. Azt ugyan nyil­vánvaló tapasztalásábul tudja e tanú vallanni, hogy azon kérdésben vett hodosi mester más külső helységbéli gyermekeket is tanított s most is tanít, de ha mesteri kötelességin kívül kö­nyörgéseket, prédikációkat és tanittá­­sokat szokott-é az népnek tenni vagy sem, bizonyossan nem tudja, hanem bizonyos kálvonista gyermektűi, aki pünkösd tájban az lovait őrzötte hodo­si határban s álmábul az pásztor által fölkeltetett, hallotta beszélleni, hogy 6 azért aludt volna annyira el, minthogy — úgymond — az múlt éjszakán sem maga, sem annak édesatyja nem aludt, mert hogy mind az atyja, mint maga azon gyermek hodosi kálvonis­ta mesternél éjszakának idejin kö­nyörgésen és prédikáción voltának, azon éjszakán semmit nem aludtak. Azt mindazonáltal bizonyossan tudja, s több végben is látta, mert ippen azon hodosi mesternek általelleniben lakik e tanú, hogy ünnepnapokon esténden leányzók, úgymint fírfiak, sőt öregek is seregessen ozon (!) mesterhez béjár­­nak könyörgésre, és onnand sötét éjszakán térnek vissza." Egy rendkí­vül intenzív belső életet élt titkos vallá­si közösség életének pillanatai deren­genek elő ebből az eleven, színes vallomásból; gondoljuk meg, hogy ke­rek ötven esztendőn kellett ennek a protestáns közösségnek a meggyőző­dését, a hitét és istentiszteleti szoká­sait egy nyugodtabb és szabadabb jövendőbe, mely négy-öt évvel e vizs­gálat és per után virradt rájuk, átmene­kítenie. A második kórdőpontról: "Azt ugyan tapasztalta e tanú, hogy hodosi compossessor uraimék magok között fölve tést tesznek, és mind pénzt, mind gabonát az mester számára szedni szoktak, de ha külföldi helységbéli (értsd: más faluból való) kálvonisták azon fölvetésben contribuálnak-é (részt vesznek, hozzájárulnak-é), és közikben fizetnek-é vagy sem, azt e tanú nem tudja." Nem kevésbé eleven és hiteles a 25 éves Ns Czucz Ábrahám tanúbizony­sága: "Ad 7““. Egyebet ezen kérdés­re e tanú vallani nem tud, hanem hogy egykor ünnepen, midőn hodosi kálvo­nista leányok, legények és öregek is az kérdésbe vett mesterhez bémen­­tek, e tanú alattomba az ablakon bétekintett, már akkoron sötét estve lévén tapasztalta, hogy azon mester­nek háza annyira az egybengyült nép­pel megtölt, hogy már abban több ember nem térhetett volna, de ottan mit csináltak, nem tudja. ’ A második kérdésre ugyanabban az értelemben válaszolt, mint a második tanú, Nagy János. Egy 43 esztendős, fólnemes hodosi lakos, Nagy György, hite alatt így beszólt: "Ad 7TM. Voltaképpen tapasz­talásábul tudja e tanú vallani, hogy azon hodosi kálvonista mester még bucsuházi, alistáli, padányi és patony­­széli gyermekeket is tanít az maga iskolájában, nemkülönben az népnek tanittásokat s könyörgéseket is ré­szen, mert e tanú több végben tapasz­talta azt, hogy hodosi leányzók, legé­nyek, úgy hasonlóképpen öregek is és házos személyek kivált ünnepnapon estve azon mesternek házához egy­­bengyűlni szoktak, és ottan annyira késnyi, hogy sokszor éjszakának idein tértek onnand vissza. ’ E tanútól hal­lunk először a kivetett javak begyűjté­sének módjáról: "Ad 20 (secundo). Tapasztalta azt is e tanú, hogy némely hodosi compossessorok hodosi hely­ségben Német Jakab tizedessel jártak házonként az mester számára és más különös szükségeikre pénzt szedni, de azon szedett pénz mennyiből álló volt légyen, azt e tanú nem tudhatja, mert senki nem nyilatkoztatta. ’ Bucsuháza mintegy 20, Alistál 15, Padány ugyanannyi, Patonyszól 4, illetve 8 km-re fekszik Hódostól; Bö­­gellő 17 kilométer. A közelebbi helyek­ről, Nagyabonyból s a Patonyokból, főleg az alsókból vagy a két Udvarnok­­ról is, amelyeket a tanúk nem említe­nek, a gyerekek még járhattak gyalog­szerrel a hodosi rektor elé, 19. század eleji levéltári szövegek tanúsítják, hogy akkor is így cselekedtek, bár a nagy őszi esőzések, téli fagyok és hófúvások, majd tavaszi olvadások heteiben nekik sem volt ez egyszerű feladat, panaszkodtak is emiatt a presbitériumok a vizitáló esperesek előtt, ami pedig a távolabb eső falvak okulni vágyó kálvinista gyermekeit ille­ti, valószínű, hogy ők hodosi családok­nál húzták meg magukat, s munkával szolgálták meg a mindennapi betevőt, illetve keresték meg a tandíjukat. A tizedes, mint korábbi anyagainkból tudják, a nemesi közigazgatású falvak kisbírójának felelt meg, ő hajtotta vég­re a választott tanács határozatait s a hadnagyi parancsokat. Ekkortájt, lát­juk, Németh Jakab volt Hodos tizede­se, s pénzgyűjtő útjaira néhány tekin­télyes közbirtokos nemes is elkísérte, valószínűleg azok, akiket a gyülekezet pár óv múlva, a Türelmi rendelet után presbitériumba választott. Nevüket a hodosi református egyház első anya­könyve őrizte meg számunkra. (Folytatjuk) A HÉT 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom