A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)

1991-09-20 / 38. szám

ELO MULT

más, Szalai Tamás, Gombos Péter, Kocsis Benedek, Polgár Ambróz, Erős Benedek, Mészáros Ambróz, Szeghi Tamás, Pásztor János, Gazdagh Ferencz, Gombai Ambróz, Gyárfás Tamás, Sárkány János, Sebestyén Adorján, Mikó Balázs, Józsa Albert, Gergely és János, Tóth Péter, Tamás, Pál és Márton, Virágh Balázs és Gáspár, Földes Antal, József, Mátyás és Dömötör, Mórocz Benedek és Gáspár, Izsai Ferenc és Péter, Szabó Balázs és Benedek, Sós Simon, Bálint, Péter és Mihály, Nagy Pál, Péter és János.

Ebből az összeírásból kitűnik, hogy az 1578-as évben Felsószeliben 2344 kereszt gabona termett, egy keresztben pedig 62 kéve volt. A kenyérnekvalót két cölöpösmalom őrölte a Dudvágon.

A jobbágyok között tehát Szeli nevű nem volt, legalábbis az összeírásban nem szerepel. De hiszen mi nemes embert keresünk, igy azután az sem valószínű, hogy a Széliben élő egyén felvegye a Szeli előnevet.

Ennyit lehet tehát ma Felsószeliben

megtudni a Brassóból érkezett levél kérdéseire keresve a választ. Szeli György valószínűleg Kassán, az iskolában vagy Erdélyben vette fel a Szeli előnevet. Hivatásos kutatók vagy a kassai levéltárban mazsolázok esetleg nyomára bukkanhatnak annak a Györgynek, aki Felsószeliből került Kassára tanulni az 1600-as évek közepe táján. Az erdélyiek és a felsőszeliek egyaránt szívesen fogadnak bármilyen segítséget és útbaigazítást.

(görföl)

KONCSOL LÁSZLÓ

Titkos kálvinista tanítók Hodoson

(1 731 — 1 776)

10.

Egy Nagy János nevű, 51 esztendős hodosi félnemes így nyilatkozott a történtekről: "Ad 1. Azt ugyan nyilvánvaló tapasztalásábul tudja e tanú vallanni, hogy azon kérdésben vett hodosi mester más külső helységbéli gyermekeket is tanított s most is tanít, de ha mesteri kötelességin kívül könyörgéseket, prédikációkat és tanittásokat szokott-é az népnek tenni vagy sem, bizonyossan nem tudja, hanem bizonyos kálvonista gyermektűi, aki pünkösd tájban az lovait őrzötte hodosi határban s álmábul az pásztor által fölkeltetett, hallotta beszélleni, hogy 6 azért aludt volna annyira el, minthogy — úgymond — az múlt éjszakán sem maga, sem annak édesatyja nem aludt, mert hogy mind az atyja, mint maga azon gyermek hodosi kálvonista mesternél éjszakának idejin könyörgésen és prédikáción voltának, azon éjszakán semmit nem aludtak. Azt mindazonáltal bizonyossan tudja, s több végben is látta, mert ippen azon hodosi mesternek általelleniben lakik e tanú, hogy ünnepnapokon esténden leányzók, úgymint fírfiak, sőt öregek is seregessen ozon (!) mesterhez béjárnak könyörgésre, és onnand sötét éjszakán térnek vissza." Egy rendkívül intenzív belső életet élt titkos vallási közösség életének pillanatai derengenek elő ebből az eleven, színes vallomásból; gondoljuk meg, hogy kerek ötven esztendőn kellett ennek a protestáns közösségnek a meggyőződését, a hitét és istentiszteleti szokásait egy nyugodtabb és szabadabb jövendőbe, mely négy-öt évvel e vizsgálat és per után virradt rájuk, átmenekítenie. A második kórdőpontról: "Azt ugyan tapasztalta e tanú, hogy hodosi compossessor uraimék magok között

fölve tést tesznek, és mind pénzt, mind gabonát az mester számára szedni szoktak, de ha külföldi helységbéli (értsd: más faluból való) kálvonisták azon fölvetésben contribuálnak-é (részt vesznek, hozzájárulnak-é), és közikben fizetnek-é vagy sem, azt e tanú nem tudja."

Nem kevésbé eleven és hiteles a 25 éves Ns Czucz Ábrahám tanúbizonysága: "Ad 7““. Egyebet ezen kérdésre e tanú vallani nem tud, hanem hogy egykor ünnepen, midőn hodosi kálvonista leányok, legények és öregek is az kérdésbe vett mesterhez bémentek, e tanú alattomba az ablakon bétekintett, már akkoron sötét estve lévén tapasztalta, hogy azon mesternek háza annyira az egybengyült néppel megtölt, hogy már abban több ember nem térhetett volna, de ottan mit csináltak, nem tudja. ’ A második kérdésre ugyanabban az értelemben válaszolt, mint a második tanú, Nagy János.

Egy 43 esztendős, fólnemes hodosi lakos, Nagy György, hite alatt így beszólt: "Ad 7TM. Voltaképpen tapasztalásábul tudja e tanú vallani, hogy azon hodosi kálvonista mester még bucsuházi, alistáli, padányi és patonyszéli gyermekeket is tanít az maga iskolájában, nemkülönben az népnek tanittásokat s könyörgéseket is részen, mert e tanú több végben tapasztalta azt, hogy hodosi leányzók, legények, úgy hasonlóképpen öregek is és házos személyek kivált ünnepnapon estve azon mesternek házához egybengyűlni szoktak, és ottan annyira késnyi, hogy sokszor éjszakának idein tértek onnand vissza. ’ E tanútól hallunk először a kivetett javak begyűjtésének módjáról: "Ad 20 (secundo).

Tapasztalta azt is e tanú, hogy némely hodosi compossessorok hodosi helységben Német Jakab tizedessel jártak házonként az mester számára és más különös szükségeikre pénzt szedni, de azon szedett pénz mennyiből álló volt légyen, azt e tanú nem tudhatja, mert senki nem nyilatkoztatta. ’

Bucsuháza mintegy 20, Alistál 15, Padány ugyanannyi, Patonyszól 4, illetve 8 km-re fekszik Hódostól; Bögellő 17 kilométer. A közelebbi helyekről, Nagyabonyból s a Patonyokból, főleg az alsókból vagy a két Udvarnokról is, amelyeket a tanúk nem említenek, a gyerekek még járhattak gyalogszerrel a hodosi rektor elé, 19. század eleji levéltári szövegek tanúsítják, hogy akkor is így cselekedtek, bár a nagy őszi esőzések, téli fagyok és hófúvások, majd tavaszi olvadások heteiben nekik sem volt ez egyszerű feladat, panaszkodtak is emiatt a presbitériumok a vizitáló esperesek előtt, ami pedig a távolabb eső falvak okulni vágyó kálvinista gyermekeit illeti, valószínű, hogy ők hodosi családoknál húzták meg magukat, s munkával szolgálták meg a mindennapi betevőt, illetve keresték meg a tandíjukat. A tizedes, mint korábbi anyagainkból tudják, a nemesi közigazgatású falvak kisbírójának felelt meg, ő hajtotta végre a választott tanács határozatait s a hadnagyi parancsokat. Ekkortájt, látjuk, Németh Jakab volt Hodos tizedese, s pénzgyűjtő útjaira néhány tekintélyes közbirtokos nemes is elkísérte, valószínűleg azok, akiket a gyülekezet pár óv múlva, a Türelmi rendelet után presbitériumba választott. Nevüket a hodosi református egyház első anyakönyve őrizte meg számunkra.

(Folytatjuk) A HÉT 13