A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)

1991-09-20 / 38. szám

mekbetegeink szénanáthában, aszt­mában szenvednek. Kezeljük a hörgő­tágulást, a légcsőhurutot, a zilálást. Sajnos nem csak városi gyermekek a betegeink, kimutatásaink szerint "csak" 15 százalékkal több városi be­tegünk van, mint falusi. Ez azt jelenti, hogy már a falusi gyermekek sem élnek egészséges környezetben. Jó lenne bővíteni a kapacitást, több szo­bában, több ágyat elhelyezni, de erre nincs anyagi fedezet. Csak két kör­nyezetkímélő beruházást tudunk elvé­geztetni. Az egyikkel a széntüzelésű kazánunkat váltjuk fel olajtüzelésűre — jobb lenne a gáz, de az még ide nem ért el. A másikkal a szennyvíz­­tisztítást tesszük alaposabbá. — Mitől különleges ez a fürdő? — A klímájától. Parkunkat a műem­lékvédelmi hivatal tartja karban és számonl Mintegy száz különösen ér­tékes egyedünk van. Közülük több csak itt tenyészik vagy itt szebben tenyészik, mint másutt. Ez a vidék az entomológusok (rovartudósok) ked­venc gyűjtőhelye. A különleges klíma a savas és a lúgos talaj találkozásából ered. Mert itt ér egybe a Karszthegy­­ség az Érchegységgel. — Milyen kezelést kapnak itt a be­utaltak? — Létünk alapja a klimatikus ténye­ző. A többi csak kiegészítés. Vízterá­piát és elektroterápiát is alkalmazunk. A klíma mellett legfontosabb gyógyha­­tásnak a rehabilitációt tartom, mert az emberek kényelmesek, elsatnyultak. Az egyik oldalon van az esetleges túlzott fizikai, de egyoldalú megterhe­lés, a másik oldalon a kevés mozgás. A gyermekek betegsége is gyakran ebből ered. A panelház 7. emeletén bizony nem fejlődhet egészségesen egy gyermek. Pláne, ha még tévézés­sel is ámítják, szobához kötik. Én határozottan tóvóellenes vagyok. És autóellenes. A terápiában ezért a mozgáskószsóget javítjuk. Termé­szetesen mindenkor, ha szükséges, gyógyszeres kezelést is adunk. Közösen indulunk parknézésre. A sétányok már benépesedtek, sétálnak a beutaltak. Van, aki a délutáni pado­mon éppen kötöget, mások a tekóző­­be igyekeznek. Este filmvetítés is lesz, Schwarzenegger jelenik meg a vász­non a Vörös zsaru képében. Lassan peregnek a beutaltak napjai. Legalább megtanulnak megállni, nem mindig rohanni, és önmagukkal, az egészsé­gükkel is törődni. Ott jártam, ahol a madár se jár... Most ismét a nagyváros aszfaltját koptatom. Csak legalább egy zsák jó levegőt hoztam volna magammal...I Fister Magda (A szerző felvételei) OTT JÁRTUNK • A fürdő legrégibb épületében Löffler Béla szobrászművésznek, a táj szülöt­tének állandó kiállítása és emlékszobá­ja található • A parkban Löffler Béla A család a nemzet magva című szobrát állították fel • A golfpályán mindössze három fő, azaz egy kis család játszott • Sétán a legkisebbek, vezetőjük Zuzana Zvirlnská tanítónő A HÉT 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom