A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-07-12 / 28. szám
A HÉT RIPORTJA Régmúlt időH emléhiclézője A Schiffel utcai nyugdíjasotthonban találkoztam vele. Apró termet, hajlott hát, bizonytalan járás — mintha csak a mesebeli rőzsehordó anyókát láttam volna magam előtt. Állt a kis garzonlakás ajtajában, mosolygott, és a kezét nyújtotta. Beléptem, s egy másik világban találtam magam. A szobában valami megfoghatatlan, sajátos hangulat fogadott. Az ódon bútorok, a sok régi kép, az emlékezés gyertyái egy másik világról meséltek. Egy régvolt, s csaknem elfeledett világról. Arról a világról, ahol Josefine Gedenk élete kezdődött. 1895 — Zágráb. A prágai születésű hárfinistának és innsbrucki származású feleségének megszületett az első gyermeke. Egy lány, aki a keresztsógben a Josefine nevet kapta. A papa, aki a prágai Zeneakadémián Július Fučík és Lehár Ferenc évfolyamtársa volt — akkoriban a zágrábi zeneiskolában tanított, esténként pedig a színház zenekarában hárfázott. Vágyai azonban másfelé vonzották: katonai karmester szeretett volna lenni. így került a kis család 1896-ban Szlavóniába (mai nevén Szlovéniába), Péterváradra, ahol a családfő végre megkapta a tamburmajori állást. Harmadik éve éltek Péterváradon, amikor levél érkezett Lehár Ferenctől, aki arról értesítette volt évfolyamtársát és barátját, hogy Budapesten katonai karmestert keresnek. Nem kellett sok biztatás, Gedenkók felkerekedtek, és Budapestre költöztek. 1899 — Budapest. A város a századfordulón már egy világváros képét mutatta, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Josefine az itt töltött 13 évet tartja élete legharmonikusabb időszakának. Négyéves voltam, mikor Budapestre költöztünk. Budán, a Retek utca 45 szám alatt laktunk a Városmajorral szemben, egy háromszoba-konyhás lakásban. Szépen éltünk, ha szerényen is. Én az öcsémmel jártam iskolába, mindketten tanultunk hárfázni, anyuka a "lánynyal" otthon vezette a háztartást Olykor-olykor elmentünk operába, balettre is. Volt sok ismerősünk, barátunk, akik rendszeresen eljártak apuka koncertjeire. Ő nagyon szépen tudott hárfázni, s velünk is sokat foglalkozott. Én öt évig jártam a budapesti Zeneakadémiára, és nagyon szerettem volna olyan hárfaművész lenni, mint az édesapám Josefine Gedenk, a régmúlt idők emlékidézője Házi szentély — képek, virágok, gyertyák 2 A HÉT
