A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)

1991-09-13 / 37. szám

JOGI TANÁCSOK "Kárpótlási törvény Magyarországon". Augusztus 10-ón lépett hatályba a Magyar Országgyűlés által elfogadott, a tulajdonvi­szonyok rendezése érdekében, az állam által az állampolgárok tulajdonában igaz­ságtalanul okozott károk részleges kárpót­lásáról szóló 1991. évi XXV. számú tör­vény. A törvény szerint részleges kárpótlás illeti meg azokat a természetes személye­ket, akiknek magántulajdona az 1939. május 1 -jót követően alkotott törvény 1. és 2. számú mellékletében felsorolt jogsza­bályok alkalmazása által sérelmet szenve­dett. Kárpótlás illeti meg azokat a jogosult személyeket, akiknek magántulajdona az 1949. június 8-át követően alkotott és a 2. számú mellékletben felsorolt jogszabályok alkalmazása által sérelmet szenvedett (ezek a jogszabályok az 1949-es és 1987-es évek között az államosítással, szocializálással, ingatlanok, házak, termő­föld elvételével kapcsolatban kiadott tör­vények, rendeletek, törvényerejű rendele­tek). A törvény 1. számú mellékletében felso­rolt jogszabályok alkalmazásával okozott károk kárpótlására az e törvényben meg­határozott elvek szerint 1991. november 30-ig megalkotandó külön törvény alapján kerül majd sor (ezek a jogszabályok 1939. május 1-e és 1949. június 8-a között alkotottak, ide tartoznak az ú.n. zsidótör­NEVELGETÓ A Wladorf-iskolák az állami iskolarend­szer alternatíváját jelentik. A tanulók szá­mát tekintve ugyan az oktatási rendszer "törpéi" közé tartoznak, pedagógiai haté­konyságuk azonban rendkívüli. Ebben nem csekély szerepet játszanak a közvé­lemény kételyei és fenntartásai a hagyo­mányos oktatási rendszerrel szemben, továbbá a szülők egyre aktívabbá váló érdeklődése az iskolák működése iránt. Felejthetetlen marad első találkozásom a Waldorf-pedagógiával. Az óra elején a tanárnő vágtató tempó­ban szóláncokat sorol fel, amiket azután a diákok kórusban megismételnek: a nyelv­­tanításnak beszédtanításnak is kell lennie. Aztán egy verset szavalnak el — ami egyébként nem a német óra különlegessé­ge, hisz a fizika és a matematika óra is lírai betéttel indul —, hogy ezt követően elkez­dődjék a "normális" tanítás. Az ilyen beszédgyakorlatok ma már nem váltanak ki megütközést, ha ismerjük a mögöttük rejlő pedagógiai elképzelést. Céljuk ugyanis az artikulációs készség, valamint a nyelv hangalakja és ritmusa iránti érzék felkeltése ill. fejlesztése a tanulókban. A Waldorf-tanárok a nyelv elvont alkotóélemei mellett az érzékieket is érvényre akarják juttatni. Ez a törekvés egyszersmind az egyén pedagógiai elkép­zelései lényegére is fényt vet, nevezete­sen a teljesség, az emberi totalitás igényé­re. A hagyományos tantárgyak mellett a zenélés, a rajz, a színjátszás, az asztalos­­munka, a technológiai oktatás, sőt a kertépítés is hozzátartozik a tanrendhez. De a hagyományos tárgyakat is más­ként tanítják, mint az állami iskolákban. TANÁCSADÓ vények, a földreformok és egyes iparágak államosításával összefüggő jogszabá­lyok). A törvény alapján az 1949. június 8-át követő időben okozott sérelmek és károk kárpótlására jogosult személyek közé tar­toznak a) a magyar állampolgárok, b) azok, akik a sérelem elszenvedésekor magyar állampolgárok voltak, c) azok, akiket a magyar állampolgárságtól való megfosztással összefüggésben ért sére­lem és d) azok a nem magyar állampolgá­rok, akik 1990. december 31-ón életvitel­szerűen Magyarországon éltek. E rendelkezések b) pontja alapján kár­pótlásra jogosult az a jelenleg idegen (így pl. csehszlovák) állampolgárságú személy is, akinek pl. 1950-ben vették el a lakóhá­zát vagy termőföldjét, ha az elvétel idején magyar állampolgár volt. Ide tartozik pél­dául az olyan csehszlovák állampolgár, aki a vagyon elvétele után Csehszlovákiába települt át házasságkötés vagy családala­pítás címén, és így szerzett csehszlovák állampolgárságot. De ha megtartotta a magyar állampolgárságát, akkor is jogo­sult a kárpótlásra az a) pont alapján, mert az igónyjogosultsághoz nem követeli meg a törvény az állandó magyarországi lakó­helyet. A kárpótlásra az eredeti tulajdonos, ennek elhalálozása esetén pedig a leszár­mazottja (gyermekei, unokái), ezek hiá­nyában pedig a túlélő házastárs jogosult, aki a volt tulajdonossal annak halálakor és a sérelem elszenvedésekor házasságban együtt ólt. Nem illeti meg a kárpótlás azt a sze­mélyt, akinek az igényét nemzetközi szer­ződés már rendezte. A kárpótlás mértékét a törvényben meghatározott táblázat alapján állapítják meg; az egyes vagyonelemek átalányérté­két (ingatlanok: lakás, ház, műhely és üres belterületi telek alapterülete után; vállala­tok esetében az állandó alkalmazottak létszáma szerint) pedig a törvény 3. számú melléklete tartalmazza. Földtulajdon (termőföld) esetében a kár mértékét a termőföld kataszteri tiszta jövedelme (AK — aranykorona-érték) alapján állapítják meg, amikor is egy AK érték ezer forintnak felel meg. A kárpótlás mértéke tulajdoni tárgyak­ként és volt tulajdonosként nem haladhatja meg az 5 000 000 — öt millió — forintot. A kárpótlás iránti kérvényt a törvény hatálybalépését követő 90 napon belül (vagyis ez óv november 10-ig) kell az illetékes megyei (fővárosi) kárrendezési hivatalhoz benyújtani. Ha a jogosult állandó lakhelye külföldön van, akkor az eljárásra a fővárosi kárren­dezési hivatal az illetékes, és ennél kell a kérelmet benyújtani. Ennek címe: Buda­pest V., Városház utca 9-11., postacím: 1364 Budapest, Pf. 377. Csehszlovákiai olvasóink felvilágosítá­sáért a pozsonyi Magyar Főkonzulátushoz is fordulhatnak, amelynek címe: Bratisla­va, Palisády 60. Dr. B. G. Azokat a tantárgyakat, amelyeken belül a diákok egy önmagában zárt, összefüggő témakört, dolgoznak fel — mint pl. a történelemben, matematikában, fizikában, kémiában vagy földrajzban — rószturnu­­sos oktatási formában tanítják. A Waldorf-pedagógusok véleménye szerint ez a tanítási forma a folyamatos tananyagközléssel szemben többrendbeli előnyökkel jár. Elsősorban azzal, hogy egy összpontosított és az érdeklődést huza­mosabb időn át fenntartó tanulási formát kínál. Ugyanakkor sokat nyom a latban, hogy ilymódon egy speciális témakört minden oldalról megvizsgálnak. Az idegen nyelvek oktatása ezzel szemben folyama­tosan történik, hisz itt a gyakorló célzatú ismétlések fontos szerepet játszanak. El­ső idegen nyelvként angolt oktatnak, ezt másodikként a francia vagy az orosz követi. A Waldorf-pedagógiának nem célja sem elméletileg, sem gyakorlatilag a szak­mai képzés erőltetése, nem is beszélve a specializálódásról. Célja inkább a diák személyiségének a maga teljességében való kibontakoztatása. Oktatási módsze­reiben igyekszik a korosztályok szerint eltérő követelményeknek és sajátossá­goknak eleget tenni, vagyis alkalmazkodni az emberi fejlődés törvényszerűségeihez. Az erkölcs, a vallás, a lelki elet, a művészet és az ipar egyenrangú összete­vői az emberi mibenlétnek. Abban is következetesek a Waldorf-tanárok, hogy nem adnak semmiféle osztályzatot. Ahe­lyett, hogy egy-egy számjegyre szűkítenék a diákok teljesítményének minősítését, részletes értékelést készítenek a tanulók­ról. A záróvizsgán — a diákoknak és a tanároknak egyaránt — teljesíteniük kell az államilag előírt normákat. A Waldorf-pedagógia filozófiai alapja az antropológiából ered. Ennek az emberről alkotott kópét Rudolf Steiner dolgozta ki. A Waldorf-iskolák minden diákja tizenkét éven át tanul, mígnem reáliskolai záróbi­zonyítványt vagy polgári szakiskolai képe­sítést szerez. Aki az érettségit is szeretné letenni, az egy tizenharmadik tanévvel toldja meg tanulmányait, a kollegiális öni­gazgatás elvei alapján. Hivatali rangsor, beosztás a pedagógusok között nem létezik. Az iskolában a szülők tandíjat fizetnek, ezt azonban, a szolidaritás elvét alkalmazva, differenciáltan kezelik. De a szülők nemcsak pénzforrásként jönnek szóba; az oktatók sokoldalú kapcsolatban állnak velük, családlátogatások, közös megbeszélések révén, amelyek során megbeszélik az iskolai élet és az egyes tanulók fejlődésének kérdéseit. Gyakran az iskola alapítása is a szülők kezdemé­nyezésének köszönhető. Ha valaki egy Waldorf-iskola diákját megkérdezi, hogy mit szeretnek különös­képpen az iskolájukban, akkor az többnyi­re a tanárokhoz fűződő szoros személyes kapcsolatot jelenti. Az intenzív pedagógiai gondolkodás, a kollegiális önigazgatás, a szülőkkel fenn­tartott kapcsolat, az igény, hogy az iskola kulturális egységet alkosson, vagy ha nem megy, legalább az élet egyik központi színhelye legyen, mindez jelentős áldoza­tokat követel meg a tanároktól. S ők készséggel meg is hozzák ezeket az áldozatokat, hiszen tiszta meggyőződés ösztönzi őket, s tudatában vannak az alkalmazott elv helyességének: több évti­zedes gyakorlat igazolta ezt. Nanszáknó dr. Cserfalvi Ilona A HÉT 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom