A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)

1991-09-13 / 37. szám

ÉLŐ MÜLT Levelet hozott a posta. Pontosabban: futár hozta. Ugyanis ahonnan érkezett, ott még nem bíznak abban, hogy a postán szállított küldemény minden esetben meg is érkezik a címzetthez. Még akkor sem bíznak benne, ha a levél semmi titkosat, semmi szenzációs leleplezést nem tartalmaz. A boríték az alábbi írást rejtette. CsaHóHözieh Erdélyben (A felsőszel if alvi Szeli család barcasági működése) Erdély több protestáns felekezet hazája. Az Erdélyi Fejedelemség korában a katoli­kusnak maradt székelység kivételével a magyarság unitárius és református lett, a szepesi szászokkal rokon erdélyi német nyelvű szászok evangélikusok maradtak. Az erdélyi szász városok, tehát Nagysze­ben, Beszterce és főleg Brassó birtokában magyar falvak is voltak. A kálvinista feje­delmek védelme alatt a barcasági, köha­­lomszóki magyar egyházakban az evan­gélikus szász vezetés megtűrte a reformá­tus születésű és nevelésű magyar papokat és iskolamestereket. Apáczai Csere Já­nos legjobb példája annak, hogy a szász Brassó magyar jobbágyfalujában született és iskolázott tehetséges fiatal természet­szerűleg az erdélyi kálvinista művelődés vezéregyénisége lett. Apafi Mihály fejedelemsége alatt, de különösen a Habsburg uralom berendez­kedésével a szászok, s főleg a berethalmi evangélikus szuperintendens, megkezd­ték a kálvinista befolyás kiiktatását. Ezt annál inkább is megtehették, mert az erdélyi alkotmány értelmében saját terüle­tén minden rendi "natio" szabadon csele­kedett. Az erdélyi Szászföld, s ezen belül a barcasági magyar falvak egyházilag az evangélikus püspökséghez tartoztak. A régi történetírás a brassói tanács evangé­likus térítését németesítésnek tartotta, s ezért keményen elítélte. A szász vezetést nem az zavarta, hogy a magyar templo­mokban magyarul prédikálnak, hanem az, hogy ezt kálvinista szellemben teszik. A barcasági magyar értelmiség azonban a 17. században református neveltetósú volt, hiszen magyar evangélikus kollégiu­mok nem is voltak. A 17. század második felében, az evangélikus fennhatóság alatt lévő egyházakban mind gyakrabban tűn­nek fel a dunántúli és felvidéki (itt részben szlovák nemzetiségű) evangélikus értel­miségiek. A barcasági önálló magyar evangélikus értelmiség kialakulásában döntő jelentőségű volt a felsőszelifalvi Szeli család tevékenysége. A család leg­nevezetesebb tagja volt Szeli József evan­gélikus lelkész, aki többek között az eddig kiadatlan brassói magyar evangélikus anyakönyv szerzője. Az 1735-ban elkez­dett "A brassói magyar eklésiában esett különbféle dolgoknak világos tüköre"-ben Szeli József ekképpen írja le ősei Erdély­be származását: "Az utolsó kálvinista szellemű brassói prédikátorról ezt írja Krizbai Tamás, ki Hosszúfaluból hivattatván, Brassóból számkivetésre küldetett (pulsus exilium) 1668. Utána ez áll: Szeli György ki Ma­gyarországon az Tsalo Duna közben Fel­ső Szelifalváról való nemes ember gyere­ke lévén 1658-ban kassai diákságban Erdélybe experientáért béjött, Brassóban oskola magyar mesterségre marasztván az brassai nemes Tanácstól (1665) nem sok időre Csernátfalusi papságra vitetik (1668), onnan Brassóba papságra, végre Apátzára, s úgy hal meg apátzai papságá­ban, midőn Izsák nevű fiának Csernátfalu­­ba leánynózni menne és ugyan Csernátfa­­luban temettetett. Maradtak ezen Szeli Györgynek négy fiai az István pap leányá­tól: Izsák, ki brassai magyar mesterségből csernátfalusi papságra, onnan Apátzára hivattatott; s ugyanott meg is holt, egy Izsák nevű fia maradván, ki ide alább brassai s apátzai papságra ment. György, ki brassai mestersége után apátzai mesterségre, onnan tatrangi pap­ságra, innen is Hosszúfaluba, végre Hal­­mágyra vitetett, maradván két fiai, György az fogarasi ötves és Josef mostani brassai prédikátor (ezen anyakönyvi bejegyzések szerzője). A felsőszeli jobbágyok és zsellérek név­sora 1691-ből ty, .‘ItV. lit. ^ f.r ŕ dytí • —J tt**l,r Sót ty ty‘-5\MtU U ty; S,:„- ň— /•' ty“ l.t hUU ty“ S-v frn H ‘ir S-J. -—- Z, Mf. vau.. £3-Vp,L-vM-fa» M " s* ***~i fa ty­fa£oL‘t f*( ‘ui ty­-il^. i —... ť ^.-.r )7,., ■ít-'fty. Stl ft*~t,/u ty­ty^h.U.Aity- J. 4tS~,ty>ty-­t}t.jt, tyjXy j-r "‘ft*. (ítytyty tyty-Jj-UU AUt t-'ty­ty-,r,hJ­V-rA r,CL"-----! “ S’tUty ty- .Í-/-V i-ty* fa*“ *• 1 Jtl'—X Atbtl rftyt ‘fi ‘‘'X' , njtrt 10 A HÉT Josef, ki az brassai magyar mesterség­ből hivaték hosszúfalusi papságra s innem Apátzára, azhol meg is holt, maradván egy kis Josef nevű fiatskája. Benjamin, ki sekularis ember lóvén, most krizbai biró, ennek fia Ádám és Benjámin." Id. Szeli György papsága még a kálvi­nista Apafi Mihály fejedelemségére esett, s ezért luteránus hitelvei miatt még az evangélikus vezetésű Brassóból is távoz­nia kellett. Fiai és a luteránus nevelésű csángómagyar értelmiség kialakulása azonban győzelemre vitték az "evangeli­­ca" vallást. 1675-ben azonban még más volt a helyzet. Ismét ifj. Szeli József anya­könyvi feljegyzéseiből idézünk: "Anno 1675 vocatus (brassai papságra hivattatott) Gothárd Jakab ki Apátzárói hivattatván be, Brassóban megholt (1682). Ezen változást okozta az öreg Szeli Györgynek az kálvinisták ellen az igazság­ban való keménysége, kit az bolonyai (Bolonya Brassó magyar külvárosa — B. P.) kálvinisták az fejedelem előtt elvádol­ván, az fejedelem előtt kellett prédikálni és igy az orthodoxia (igaz hit) miatt Brassóból Apátzára vitetvén, annak alkalmatossága szerint kótelenített az apátzai pap Gothárd Jakab Brassóba jőni." Miután kialakult és megerősödött a bar­casági és kőhalomszóki magyar evangéli­kus hit, az itteni, németül is jól beszóló luteránus lelkészek megbízható partnerei és sok esetben barátai lettek a háromszóki református papságnak. Ennek többek kö­zött szép bizonyítóka a már említett ifj. Szeli József, aki szászzsomberi papsága alatt tudományos levelezést folytatott a tudós Benkő Józseffel, a középajtai refor­mátus lelkésszel. Érdemes volna a csallóközi Felsőszeli­­falván utánanézni annak a Szeii György­nek, aki 1660 körül Erdélybe jött, és itt egy népes evangélikus magyar értelmiségi családnak lett az ősapja. Dr. BINDER Pál Az írás utolsó sora ültetett kocsiba, s vitt el a "csallóközi Felsőszelifalvára", a jelen­legi mátyusföldi Felsószelibe (Horné Sa­­liby). A helyi önkormányzat elnöke a falu történetét alaposan ismerő, szabadidejé­ben a levéltárakat bújó — böngésző Da­­najka Lajoshoz irányított. (folytatjuk) (görföl)

Next

/
Oldalképek
Tartalom