A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-07-05 / 27. szám
Kő Kövö Strháre Slav, podnik ' Veľ. KrtíšjCíf fetný Ltbor •ODPM Veľ. Kr US Nyíred n i- uKaiovka} lömé / síacb,ťmce iKameň t E3 ■ ■ ,Se/cc. Span X I ' \\^Stredne , mhplachtince •VEĽKÝ KRTÍ S Príbelcq A KÉKKŐI VÉGVÁR A Mikszáth Kálmán által oly sokszor megidézett Kürtös patak mély völgyének északi részén, a Korponai-hegység meredek nyúlványai közt fekszik a Balassák ősi fészke, Kékkő. Vára a település feletti sziklaorom kékes színéről kapta a nevét. A hozzá fűződő monda azonban másképp adja elő a név eredetét. Eszerint a Vepor tetején egy aranybarlangban lakott az a sárkány, amely naponta egy juhot evett, s az Ipolyban fürdött. Ott találta azt a hatalmas, csillogó kék színű követ, melyről Géza király is tudomást szerzett. Megtetszett neki a kő, de azt senki sem tudta elvenni a sárkánytól. Végül Detre fiának, Balázsnak sikerült legyőznie a sárkányt. A kő egyik felét a királynak adta, a másikat pedig annak a várnak a tornyára tette, melyet a sárkánybarlang fölé emelt. Innen hát Kékkő neve. A városka feletti sziklás dombon már a tatárjárás előtt vár állott. 1237-től a Balassákó az erősség. Valószínűleg akkor építette Miké fia, Péter. Egy 1290-ben kelt egyezséglevélben említik először a város nevét, amely azután már sűrűn szerepel az okiratokban. A szabálytalan alaprajzú gótikusreneszánsz várat a XVI.-XVII. században olaszbástyás külső védőövvel vették körül. Ezek részben megmaradtak, ám az erősség palotaszárnya teljesen elpusztult. A XVI. és a XVII. században kettős szerepe volt a várnak: lakóhelyül szolgált a Balassáknak, s a bányavárosokat védte a töröktől. 1552-től, Drégely és Gyarmat eleste után méginkább növekedett Kékkő védelmi szerepe. 1556-ban Balassa János ezért 100 lovast és 50 magyar darabontot tartott itt. A haditanács ehhez nemsokára újabb 50 huszárt és 50 gyalogost rendelt. 1576-ban Ali bég indult Kékkő elfoglalására. Mivel Balassa János akkor nem tartózkodott a várban, katonái a török had közeledtére Divénybe menekültek. Kékkő így kardcsapás nélkül került a török kezére. Sok más várral együtt Pálffy Miklós 1593-ban ezt is visszafoglalta, ám előtte az ellenség már felrobbantotta. A várát Balassa Zsigmond országos segítséggel építette újjá, ezután fontos királyi végvár lett. 1703-ban a kurucok vették be az erődöt. Nem sokkal ezután a vár újra elpusztult, s csak 1750-ben épült fel az alsó rész romjain báró Balassa Gábor barokk kastélya. A XVIII. század második felében Balassa Ferencé, a grófi ág utolsó sarjáé. Tőle Balassa Sándor örökölte meg Kékkőt. Itt született fia, Balassa Antal, akit Mikszáth is többször szerepeltet műveiben. Antal báró ideje alatt talált a kékkői várban magánalkalmazást Lányi Sámuel (1791-1860) vízépítő- és földmérnök, illetve festő, aki Barabás Miklós köréhez tartozott, s Mocsáry Antal monográfiája számára több rajzot készített Nógrád várairól. A Balassák után Forgách Antal, majd Almássy Dénesné Károlyi Ella lett a birtokos. A Károlyiak szép vadaskertet és arborétumot létesítettek a kastély körül. A várkastély barokk kápolnáját 1759ben szentelték fel. A várkastély restaurálásának és romok konzerválásának az ideje most érkezett el. Sajnos a várkastélyt az elmúlt években nem múzeumi célokra haszálták. A költő Balassi Bálint édesapja, János, a kékkői vár egyik tulajdonosa és kapitánya volt. 1570-ben ide szökött a pozsonyi börtönből. 1571 -ben is itt szorongott költő fiával együtt — Becs kegyelmére várva. Az ellenséggel való gyakori érintkezés során, állítólag törökül is itt tanult meg Balassi. Tiszteletére a tervek szerint a várban emléktáblát is avatnak. ČSÁKY KÁROLY
