A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-09-06 / 36. szám
kább újabb "turpisságokon" töri a fejét. Újabbakon, amelyek termékét kelendőbbé tehetik. * * * A kétkilósat vágom utána, aki ezt meg akarja venni! így az egyik pékmester, amikor első alkalommal a jókai pékségben jártam. Mert a második látogatásomkor már maszek volt a pékség. No, de most még nem az. Elavult gépsorok, a padlóburkolat pedig vastag acéllemezekből készült. Ezt ki találhatta ki? Mert nem sima ám, amolyan gömöri a táj. Dimbes, dombos. Ha itt — a becslésem szerinti 200-300 kilónyi tésztával — önállósítja magát az a nagy kerekes valami, amiben a tészta kel, "ki tudja, hol áll meg". — Ha megveszi valaki, az hozza az embereit is. És velünk akkor mi lesz? Aki már annyi évet ledolgozott itt, az nem szívesen megy máshová, vagy néz más munka után. Ebben a pékségben most kilencen féltjük a jövőt. Mert munka van. Tizenöt falut látunk el kenyérrel, két műszakban váltakozva, 26 mázsát sütünk naponta. Ehhez jön még a péksütemény. A kenyeret egy maszek még Pozsonyba is hordja árulni. A vásárlók a pékek szerint meg vannak elégedve. Igaz, néha találnak ezt-azt a kenyérbe sütve. Rossz a szita, az lehet az oka. Mert a lisztben van a szemét. Madzag, ez-az. Igaz egyszer volt benne csavar is, de akkor szétesett a gép. Az is igaz, hogy a falubeliek másról is beszélnek, a listát bővíteni tudnák. A mester maga választ ki egy szép kenyeret számomra. Dicsérni illenék, de azt kell leírnom, hogy másodnapra a közepében barlangszerű repedés, nyílás keletkezett... * * * Maszek lett ám a pékség, hárommillióért kelt el, újságolja az is' 's&Ss$ ' , ííet- <-ss sZ'S merősöm. És azóta ehető a kenyér, sőt, annyira jó, hogy szinte meg sem érdemeljük. — Hárommillió-ötszázhatvanezerért, helyesbít Horváth István, a tulajdonos. Légen lakik, onnan jár ide. Ide is, mert a légi pékség is az övé. "Benne van a keze" a híres légi kenyérben is. Horváth István régi pók. Ötvenöttől inaskodott Csúzon. Kürtön volt gyakornok, és Nyéken is dolgozott. Nyéki származású. De ő már nem pék. Vállalkozó. Aki abból akar jól megélni, hogy minőségi árut termel. — Hogy mitől lett egycsapásra jó a jókai kenyér? Én még csak úgy 50%-ra vagyok elégedett. A régi kenyér a technológiai folyamatok elhanyagolása miatt volt rossz. Ja, kérem, aki nem a saját bőrét viszi a vásárra... Itt szénnel fűtötték a falut. Ami hót itt egy hónapban kiengedtek a kéményen, azzal ón egy hétig fűtök. Felfogadtam egy embert, és a már kidobott szénport átrostáltattam. Egy hónapja vettem meg a pékséget, ha hiszi, ha nem, ón azóta azzal a szénporral fűtök. Szervezetlen munka folyt itt. De ez nem csak a helybélieket minősíti. Az ország is szervezetlen volt. Felhozhatom a légi példát is. Én dolgoztam mint a hülye, a párt emberei meg ingyen hordták el a kenyeret. Feldühödtem, az én szakmai tudásomat ne használja ki senki. Megvettem a légi pékséget. Megvettem ezt is, és még mást is szeretnék megvásárolni. De erről ma még korai beszélni. Minőség kell. Ez a pékség pár éven belül sínen lesz. Bárhová elvihetik majd a kenyeret, nem vallunk vele szégyent. Hogy ezt miért mondom? A szakmai tudásomra, a vállalkozói szellememre építek. Mindig a kereskedelemben dolgoztam. Az így eltöltött évek nem múlhattak el nyomtalanul. A befektetett pénznek három-négy éven belül Itt a friss áru OTT JÁRTUNK meg kell térülnie. Ha a számításom Dagasztás csal, akkor öt év alatt. Most már gépkocsim is van, vállalni tudjuk a környék ellátását is. Helyben boltot is nyitunk, Nagyfödémesen már üzemel. A falu vezetői készségesek, segítenek. Hiszen az érdek közös. — A környéken mindenütt drágább a kenyér. Mi 15 koronáért adjuk. Egy kiló hatvanöt deka sült állapotban. Azt szeretnénk, ha keresnék a termékeinket. Most nyolcán dolgozunk; akivel úgy láttam, bajosan menne a munka, azzal nem kötöttem szerződést. Szigorú vagyok, de meg is fizetem a munkát. A betanított munkás háromezret, a mester ötezret keres tisztán. A műszak végén pedig kenyeret és péksüteményt vihet haza. Ezenkívül átvállalom a béradót és a betegbiztosítást. Ha majd sínen leszünk, akkor jöhetnek a szociális kérdések is. Vállalkozó vagyok, enyém az üzem, de nem vagyok itt több, mint a többi ember. Én velük akarom megvalósítani az elképzeléseimet. Tudom, nagy fába vágtam a fejszémet. De megbirkózom a feladattal. A siker a végtermék minőségétől függ. Az pedig tőlünk, tehát minden rajtunk múlik. , — Munkahelyeket akarok létesíteni, az utánpótlással is törődni szeretnék. Az inasok az elméleti tudást Cservenka Jánosnál sajátítják majd el, nálunk pedig gyakorolnak. Be fogom bizonyítani, hogy ennek a szakmának van jövője. Utánpótlás és becsületes hozzáállás kell csak. Hogy a mindennapit ismét imába foglalhassuk. Görföl Jenő Prikler László felvételei a jókai maszek pékségben készültek. A HÉT 3
