A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-07-05 / 27. szám
SZABADIDŐ Az Uszító Zord, ködös éjszaka volt, amikor Kerr doktor végre rálelt a megoldásra. Hosszú hónapok óta folytatta kísérleteit az Uszítóval. Ő nevezte el így a különös vegyületet. Ugyanis az átlátszó, színtelen folyadék vérszomjas, agresszív vadállatokká változtatta az élőlényeket, melyeknek szervezetébe jutott. Ám ezeket a hatásokat már régtől fogva szolgáltatta a lél Más felfedezés felett ujjongott a doktor: a szervezetben kimutathatatlanná sikerült végre tennie a folyadékot! Hogy miért volt szüksége Kerrnek a vegyület effajta tulajdonságára? Elárulom: Kerr ölni készült! Hogy kit akart megölni tudós doktorunk? Természetesen a feleségét... Nem volt rossz asszony szegény megboldugulandó Irma, csak kissé korlátolt. Mit sem értett a férje munkájából. Ez ugye még nem okvetlenül elítélendő, hiszen egy zseninek nem tudós nőre, hanem egy csodálattól csillogó szemű, bólogató-hallgató, pátyolgató, butus kis lényre van szüksége. Az utóbbi feltételt önkéntelenül is teljesítette Irma, ám a többire nem mutatott semmi hajlandóságot... Nem is tudatosította férje zsenialitását. Nem volt antennája az ilyesmihez. Végtelenül terhére volt a doktornak. Pedig bizonyíthatóan gyengéd és babusgató is tudott lenni! Ha a dobermannjáról volt szó! Hányszor irigyelte Kerr azt a dögöt! Gyakran drágább ételt zabáit a kutya, mint ő, a nagy tudós... Éppen ezért fogja meglepetésként érni a hűtlen nőszemélyt, amikor Plútónak majd rá szottyan étvágya... Néhány cseppecske az eb étkébe, és negyed órán belül... A szer hatása fél óráig tart. Addig kell a doktornak bezárkóznia valami vadállatbiztos helyre. A kora reggel lenne a legalkalmasabb Irma feltálalásához. Általában hat körül viszi sétáltatni Plútót, hétkor reggeliznek. Először a kutya virágos tálkájába önti bele hízelegve a méregdrága húscafatokat. Aztán, amíg a nyáladzó dög disznómódra habzsolja az ínycsiklandó vérszínű falatokat, ő is asztalhoz ül. Persze nyomban megleli a cetlit, melyben Kerr doktor szabadkozik, amiért hirtelen el kellett ugrania valahová. A konyhával szomszédos dolgozószobába... A gondosan bereteszelt ajtó mögé... Ott fogja kivárni a kutyapapiba adagolt Uszító felszívódását. Nem ígérkezik megvetendő szórakozásnak az ezután következő jelenet... Felesleges húzni-halasztani a dolgot — gondolta a doktor. — Legyünk rajta túl minél hamarabb! Másnap hatkor ébredt. Csak résnyire nyitotta ki a szemét. Irma már öltözködött. Kerr jól megnézte minden porcikáját, elvégre utoljára látja. Plútó eközben izgatottan nyüszített aszóba ajtaja előtt... Végre elcsendesett a ház. A férfi magára kapkodta ruháit, gyorsan a gyomrába engedett egy szelet vajas kenyeret — nem tudhatta, mikor nyílik lehetősége legközelebb evésre —, és a tálkába öntötte a kutya reggelijét. Majd a laboratóriumból előhozta az üvegcsét, melyben az Uszító várakozott az uszításra. Kaján vigyorral az arcán locsolta meg a gusztusos, zsírtalan hússzeleteket. Azután irány a dolgozószoba. Kétszer is meggyőződött róla, hogy magára zárta-e az ajtót. Ült az íróasztal mellett, és fülelt. Néha úgy vélte, valami reccsent a konyhában, de minthogy a kutya szökdécselését nem hallotta, rájött, csupán felajzott képzelete játszik vele. Talán fél óra telhetett el, mire végre valóban megérkeztek. A dobermann viháncolt, Irma edényekkel csörömpölt, majd a férfi legnagyobb csodálkozására, ismét csend lett. Mi a fene történik itt? Irma nem szokott elmenni a kutyával reggeli után! — idegeskedett a doktor. Várt még egy ideig, aztán óvatosan elfordította a kulcsot a zárban. Lenyomta a kilincset, és résnyire nyitotta az ajtót. Semmi furcsát nem észlelt. Kilépett a konyhába. Plútó tálkáját az asztalon találta. Üresenl Tehát a dobermann Uszítóval a testében távozott... Szent Habakukkl —hőkölt hátra a doktor. Még javában morfondírozott félresikerült tettén, amikor a konyha bal sarka felől reszketeg férfihang ütötte meg a fülét: — Nem mozduljon! Maradjon ott, ahol van! Odakapta meglepett tekintetét. A hűtőszekrény mögül szakadt ruhájú öregember bújt elő. Ormótlan, elhasznált mancsában múzeumi tárgynak beillő mordályt szorongatott. Kerr doktor megnyugodott. Látta, egy vén csavargóval hozta össze a sors, akitől nem kell tartania. — Nem tudom, hogy jött be ide... Nem is érdekel! Mondja meg mit akar, aztán tűnjön ell Az öreg boldogan vigyorgott. Nem hitte volna, hogy ilyen könnyen fog menni a dolog. — Egy kis lóvé kellene, meg egy táska útravaló... És ha valami ócska ruhaneműt is találna, nagyon megköszönném! — mondta szinte könyörögve. Kerr doktor lenézően somolygott. — Rendben. Maradjon itt, mindjárt keresek valamit a szobámban! — vetette a vénember felé, és indulni készült. Azonban a csavargó ijedt hangja megállította: — Nélkülem innen el nem mozdul! — A házigazda hátába nyomta a fegyvert. — Mehetünk! De aztán semmi suspius! Fegyver az ingek alatt meg ilyesmi... A doktor legyintett. 30 A HÉT
