A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-08-30 / 35. szám
INTERJÚ BALASSA ZOLTÁN "Tömegek lázadása" "A tömegeknek mindig jelentékeny szerepük volt a népek életében, de sohasem olyan nagy mértékben, mint napjainkban. A mai kor egyik legfőbb jellemvonása, hogy a tömegek tudattalan tevékenysége lép az egyének tudatos tevékenységének helyére. (...) A tömegek nem gondolkoznak, hanem annál inkább cselekszenek. (...) Mindabban, ami érzelem tárgya: vallás, politika, erkölcs, rokonszenv, ellenszenv stb., a legkiválóbb egyének nagy ritkán múlják fölül az átlagemberek színvonalát." GUSTAVE LE BON, 1895 Kincses Előd, a Nemzeti Megmentési Front Maros megyei és a Nemzeti Egység Ideiglenes T anácsának volt alelnöke, felvidéki körútja alkamával Kassán is előadást tartott az Együttélés szervezeteinek rendezésében. Rövid beszédében vázolta a véres marosvásárhelyi márciusi napokhoz vezető utat és a gyászos eseményeket. Végül az érdelkődők kérdéseire válaszolt. Kétségtelen — mondta az ügyvéd —, hogy december 21 -én és 22-én Romániában és Vásárhelyen is, a magyarok és a románok egy emberként szálltak szembe a hatalmat védő antiterrorista csoportokkal. Puszta kézzel harcoltak a Ceausescurémuralom ellen. A tömeg együtt éltette Doina Corneát és Tőkés Lászlót Vásárhelyen. A forradalom marosvásárhelyi eseményei négy magyar és két román halálát követelték meg, ugyanúgy, mint a márciusi véres napok. Király Károly akkor állt népszerűsége tetőfokán. Mindenki őt akarta hallani. Kétségtelen, hogy a volt kelet-közóp-európai "szocialista'' államok vezető politikusai és pártfunkcionáriusai közül, ő volt az egyedüli, aki nyíltan szembefordult a hatalommal. Sütő Andrásért külön küldöttség ment. Óriási öröm kerítette hatalmába az embereket. Ez valóban közös román — magyar ünnep volt. Egyedülálló esély foszlott semmivé... A magyaroknak lépni kellett, hogy a hagyományos ellenségképet lebontsák. Ezért december 26-án a marosvásárhelyi értelmiségiek leültek, és aláírták A barát6 A HÉT ság platformja Marosvásárhelyen c. felhívást, mely új alapokra igyekezett helyezni a román-magyar viszonyt. Ketten a román aláírók közül már másnap megalakították a Vatra Romaneascát, amely február 1-ig illegalitásban működött. Márciusra a kedvező kép teljesen megváltozott. Óriási felelősség terheli a román kormányt és a politikai vezetőket. Sajnos minden jel arra utal, hogy Petre Roman és Ion Iliescu kiegyezett a Securitatóval. Azok a titkos lövöldözések a tévé előtt, mindig este nyolckor kezdődtek. A gyanú már sokakban megfogalmazódott. Mindez csak lélektani "játék" volt, amely arra volt hivatott, hogy elősegítse a sima hatalomávételt és a tömegek ne söpörjék el maradéktalanul a régi rendszert. Március 19-ón voltaképpen ugyanaz a tömeg ordította a "Hodák velünk van!" jelszavát, amelynek még három hónappal korábban semmi baja sem volt a magyarokkal. És tíz falu leitatott népe megkezdte a "rendcsinálást" Vásárhelyen. Hetvenhét magyar szorult be az RMDSZ székházába, akiket a románok ostrom alá vettek. Sütő András is köztük volt. A rendőrség vezetőinek cinkos magatartása Sütő Andrást megfosztotta fél szeme világától. Amíg Vásárhelyre nem telepítettek embereket az óromániai részből, addig az együttéléssel nem volt gond. Ezeket a betelepült embereket teljesen váratlanul érte, hogy ott más nyelven is beszélnek. Nem értik, miért nem román mindenki Romániában. Ráadásul ez a réteg jóval alacsonyabb kulturális színvonalon áll, így felkészületlensége révén nem bírja ki a szabadversenyt. E réteg adta a kiváltságosokat, akik különösebb erőfeszítés nélkül tudtak érvényesülni. így a visszahúzó erők bennük szövetségesekre találnak. Nehéz ebből a helyzetből kilábalni. Márcsak azért is, mert a kormány, az igazságszolgáltatás, valamint a tömegtájékoztatás elszabotálja az igazság kiderítésére tett erőfeszítéseket. Pedig akkor három magyart gázoltak halálra. A gyilkosok ismertek. De a román igazságszolgáltatás még mindig a sztálini mintát követi. A főállamügyész meggátolta vád alá helyezésüket. Az ilyen gyakorlat óriási veszélyeket rejt magában. Hiszen büntetlenséget biztosít a gyilkosoknak, és veszélyes precedenst teremt. Nem ez a jogállamiság építésének útja. Kincses Előd szavait hallgatva, újra Gustave Le Bonra kellett gondolnom. Jóllehet tisztában volt azzal, hogy a tömeg hősként ugyanúgy megnyilvánulhat, mint bűnözőként, világosan látta a tömegek szerepének romboló hatását: "A tömegben levő egyén fő jellemvonásai tehát a következők: A tudatos személyiség megszűnése, a tudattalan személyiség előtérbe nyomulása, az érzelmeknek és gondolatoknak a lelki fekció és szuggesztió útján egyazon iránya, a szuggerált gondolatoknak tetté való átalakulása. Most már nem önmaga többé, hanem gép, és akarata sincs többé. Az egyén ezáltal, hogy organizált tömegnek lett részévé, több fokkal süllyedt le a civilizáció lépcsőjén. Izolálva talán művelt ember volt, a tömegben barbár, vagyis ösztöneinek engedelmeskedő. Megvan benne a primitív lények önkéntelensége, vadsága, enthuziazmusa és hősiessége. Annál könnyebben közelíti meg ezt az állapotot, minél könnyebben befolyásolhatja magát a képek és szavak által, amelyek a tömeget képező egyes egyénekre semmi hatással nincsenek, és ragadhatja magát olyan cselekményekre, amelyek ellentétben vannak az ő leghatározottabb érdekeivel és legismertebb szokásaival. A tömegben levő egyén csak porszem a többi porszemek között, mit a szél tetszése szerint ragad magával." (Gustave Le Bon: A tömegek lázadása, Bp. 1920, 25-26.0.) A mostani hatalom zsákutcába vezeti az országot. A vezetésnek legjobb esetben is csak reformkommunista elképzelései vannak a gazdasági kérdésekről. Ilyen elképzelésekkel az ország szekerét csak kátyúba viheti. Mindezzel együttjár az ország újbóli eladósodása. Mivel a szükségletek kielégítése az elsődleges cél, ez nem segíti elő az életmentő struktúraváltást. A fölösleges gyárakat még mindig nem zárták be. Azok meg eladhatatlan termékeket gyártanak. A Securitate ifjú titánjai bekerültek a hatalomba. Ez a módszereken is megmutatkozik. Hiába jönnek föl Bukarestbe a bányászok "rendet csinálni", ezzel a gazdasági helyzetet nem lehet megoldani. A román ellenzék egyelőre gyenge. Az
