A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-08-30 / 35. szám
— A könyvek végzetéről Úton-útfólen idézik mostanában egy hajdan ólt latin költő és grammatikus, Terentianus Maurus egyik verssorát a könyvekről, sőt, atudálókosabbja nem szalasztja el az alkalmat, hogy latinul is elmondja vagy leírja: "Habent sua fata libelli". Mivel a mi nemzedékünket — sajnos — már nem gyötörték a latinnal, így csak másoktól tudom, hogy ez a kiragadott négy szó azt jelenti: a könyveknek is megvan a maguk sorsa. Tóth Béla, a századforduló táján ólt jeles magyar újságíró egyik könyvében kissé másképp fordítja ugyan (a könyvecskéknek is megvan a maguk végzete), de nem hiszem, hogy ez bármit is változtatna a lényegen. A könyveknek valóban megvan a maguk sorsa, bár korántsem olyan, amilyet megérdemelnének. Különösen mostanában, amikor bizony rossz idők járnak rájuk. Ki hitte volna akár két évvel ezelőtt is, hogy a tisztességes szándékkal megírt, tartalmas és okos könyveknek annyi becsületük sem lesz, mint a lesántult lovaknak. A könyvesboltok pultjait, az utcákon és az aluljárókban felállított rozoga asztalokat szinte ellepte a ponyva és az ízléstelenség. Szirupos szerelmi történetek, vérfagyasztó rómregónyek, áltudományos értekezések, álmoskönyvek, csodálatos gyógymódok leírásai, misztikával átitatott zavaros elmélkedések stb. minden mennyiségben, s főleg méregdrágán. Az ember értetlenül áll, és azt kérdezi: honnan a pokolból került elő I egyszeri ben ennyi kacat és szemét? S egyáltalán: ki vagy mi szabadította ránk ezt a szellemi fertőt? Nem hiszem, hogy a sikeresen (?) magunk mögött tudott sztálinista diktatúra idején épp ezeket a könyveket hiányoltuk. Persze tudom ón, hogy most a piacgazdaság ideje jött el, és a könyvkiadás sem szabadulhat tőle, de mégis borzasztó és lehangoló, hogy a terepet ellepik a cápák és a hiénák, akik számára a szakmai tisztesség ismeretlen fogalom, csakis a pénz, a gyors megtollasodás érdekli őket, miközben a pluralizmust és a szólásszabadságot mámorosán kóstolgató __________________________________________ zsenge demokráciánk teljesen tehetetlen velük szemben. Gombamód elszaporodtak a zengzetes elnevezésű kiadók, amelyeket — tisztelet a kivételnek — a könyvkiadást csak hírből ismeró, viszont pónzsóvár és gátlástalan emberek alapítottak, akik minden bóvlit hajlandók megjelentetni, csak rengeteg pénzt hozzon a konyhára. A jónevű állami kiadók pedig, ha nem akarnak hoppon maradni, kénytelenek felvenni az odahajított kesztyűt. De ma már többnyire ez sem segít rajtuk, hiszen a nyomdák egyre drágábbak, az állami könyvterjesztő vállalat pedig szinte minden energiáját arra pocsékolja, hogy a könyvkiadást és önmagát is csődbe juttassa. Nem egy kiadói szakemberrel beszélgettem az utóbbi időben, s valamennyien arra panaszkodtak, hogy a botrányos könyvterjesztós sodorja ókét katasztrófába. Bárhogy is együttórzek velük, nem mindenben tudok igazat adni nekik. Sajnos a romló gazdasági helyzet, a csökkenő életszínvonal, az emberek egyre laposodó pénztárcája is ludas a könyvkiadás válságában. Aztán van még egy dolog, amit furcsa módon senki sem vesz figyelembe. Manapság nem sikk a könyvekkel dicsekedni. A hirtelen meggazdagodott újkapitalistát nem az ízlésesen berendezett könyvtára miatt szokták irigyelni, a méregdrága bőrfotelek, a márkás italoktól roskadozó bárszekrónyek annyira lekötik a figyelmet, hogy fel sem tűnik a könyvek hiánya. Sajnos ez a vagyonos réteg még sokáig közömbös marad a szellemi értékek iránt, ami nemcsak azért veszélyes, mert a kultúrába a kelleténél jóval kevesebb pénz áramlik, hanem azért is, mert ennek a rétegnek az életfilozófiája — akár tetszik, akár nem — az elkövetkező években rátelepszik a közgondolkodásra. A szocialista iskolákban nevelkedett értelmiségiek legtöbbjének egyébként is meglehetősen hézagos az általános műveltsége; az irodalmat megutáltatták vele, a képzőművészetek és a zene szeretetóre jóformán nem is nevelték, így nem is csodálkozhatunk azon, hogy nincs affinitása az igazi szellemi értékekhez. A szépirodalmi művek olvasása — bármennyire is nehéz ezt kimondani — nem divat mostanában. A kortárs írók munkáit a szélesebb rétegek nem ismerik, sót, olykor még a szakmabeliek sem tudnak róluk. Az az ellenérv, hogy a modern művek befogadásához megerőltető szellemi tomamutatványra van szükség, csak részben igaz, hiszen már a klasszikussá vált szerzőket sem olvassák újabban, s ez azért elgondolkoztató. Aztán itt van a csehszlovákiai magyar irodalom és könyvkiadás áldatlan helyzete. Már hoszszabb ideje kerülgetjük ezt a kényes témát, mint macska a forró kását, de egy épkézláb vita vagy beszélgetés, egy konstruktív eszmecsere még nem szerveződött ez ügyben. Sajnos a korábbi politikai csatározások annyira megosztottak bennünket, hogy egyhamar nem is látok esélyt az elképzelések és a vélemények egyeztetésére. A beavatatlan a több mint féltucat csehszlovákiai magyar kiadóról hallván merő akadékoskodásnak vélné ezt az aggódást, de akik ismerik a valós helyzetet, azok jól tudják, hogy továbbra is a Madách az egyetlen tényleg működó könyvkiadónk, de ennek a jövője is igen bizonytalanná vált. A nemzetiségi könyvkiadás eleve ráfizetéses, hiszen a piac kicsi, és mostanában már a magyarországi könyvterjesztós is lehúzta előttünk a redőnyt. A csehszlovák állam viszont nem óhajtja tovább pénzelni a nemzetiségi könyvkiadást, ehelyett a privatizációt javasolja, ami sajnos még a cipőiparban és a szalámigyártásban is nagyon vontatottan halad, hogyan lehetne akkor megoldás könyveink kiadása számára. Persze akadnak más javaslatok is, ezekkel már-már Dunát lehetne rekeszteni. Egy a közös bennük: csökkenteni kell a könyvek előállítási költségeit. Arra viszont nincs ötlet, hogyan kellene nyereséges vállalkozássá tenni a nemzetiségi könyvkiadást úgy, hogy közben továbbra is a csehszlovákiai magyar irodalmat szolgálja. Ez ma ugyanis fából vaskarikának látszik Lacza Tihamér Külföldön először! A Városi Művelődési Központ rendezésében ISTVÁN, A KIRÁLY Dunaszerdahelyen A rockopera eredeti előadására (élőzenével, tűzijátékkal) 1991. szeptember 7-ón 20 órakor kerül sor a DAC-stadionban. Jegyek 200,— Kčs értékben a Dunaszerdahelyi Városi Művelődési Központban vásárolhatók, vagy megrendelhetők a 0709/257-40, 51,52-es telefonszámokon.v Az előadás szünetében a rendezőség kisorsol egy Škoda- Favorit személygépkocsit. Mindenkit szeretettel vár a rendezőség!
