A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-08-23 / 34. szám
GYERMEKEKNEK Régesrógen, amikor még a macskák és az egerek nagyon nagy barátságban éltek, ólt a csengettyűs kisegér. A csengettyűt a nyakában hordta, s amikor az egérke futásnak eredt, a csengettyű megszólalt: cingi-lingi, cingi-lingü Egyszer a kisegér bemászott egy szalmakazalba búzamagot keresni, torkoskodni. S akkor történt a baj. Elveszítette a csengettyűjét. Elszomorodott, s töprengeni kezdett: "Hogyan keressem meg? A szalmakazal óriási, a csengettyű meg csak parányi..." Elment a kisegér a tűzhöz: — Tüzecske, tüzecske, adjál nekem parazsatl — Minek az neked? — kérdezte a tűz. — Elveszítettem a csengettyűmet a szalmakazalban. A tűz nem teljesítette a kisegér kérését. — Ilyen szeleburdinak, mint amilyen te vagy, nem adhatok tüzet. A kisegér a patakhoz futott. — Jó kis patak, adjál nekem vizet! — Minek neked a víz? — kérdezte a patak. A gyermekrovat rejtvényeinek megfejtéséért könyvet nyertek: Kondor Gabi és Marek (Nagykapos) 21. szám Kaszonyi Linda (Fél) 22. szám Martinka Rusňáková (Rozsnyó) 23. szám Gál Mária (Gímes) 24. szám A két kép között tíz különbség található. A beküldők között egy gyermekkönyvet sorsolunk ki. — A tűz nem akar parazsat adni nekem, ezért el akarom oltani a tüzet a vízzel. — Sajnos, ilyen apróságnak, mint te vagy, nem adhatok vizet. A kisegér megkereste a réten legelésző szamarakat. — Csacsikák, csacsikák, tegyétek zavarossá a patak vizét! A csacsik elcsodálkoztak: — Aztán miért? — Mert vizet kértem a pataktól, de nem adott. 's- Dehogy tesszük zavarossá a patak vizét! — mondták a csacsik. — Hiszen iszunk belőle! A kisegér már teljesen ki volt merülve. Nem tudta, mit csináljon. Aztán a csacsikra vigyázó kisfiúkat kérte: — Kisfiúk, kisfiúk! Fogjatok botot, s verjétek el a csacsikat. Arra kértem őket, hogy tegyék zavarossá a vizet, de nem fogadtak szót nekem! — Igazán ostoba vagy, te kisegér! Hát hogyan verhetnénk el a csacsijainkat, hiszen ők hordják nekünk a fát az erdőből. A kisegér az asszonyokhoz fordult: — Asszonyok, asszonyok! Szidjátok meg fiaitokat! Nem akarják elverni a csacsikat! — Hogy képzeled? — kérdezték az asszonyok. — Csak nem fogjuk megszidni a fiainkat egy ostoba kisegér miatt?! A kisegér ekkor már teljesen kétségbe volt esve. Tanácstalan volt. De aztán kigondolt valamit. Odaszaladt az emberekhez, akik éppen a szénát kaszálták a patakparton. — Hó! Emberek! — kiáltotta a ravasz kisegér. — Az asszonyok megettók az ebédeteket, és hazaszaladtak! A kaszás emberek elhittók, amit a kisegér mondott. Eldobálták a kaszáikat, s veszekedni kezdtek az asszonyokkal. Az asszonyok a fiaikkal. A fiúk a botjukkal jól elverték a szamarakat. A szamarak a patakba menekültek, és zavarossá tették a vizet. A víz megfenyegette a tüzet, hogy eloltja. A tűz parazsat adott a kisegérnek. A kisegér felgyújtotta a szalmakazlat, s az leégett teljesen. És mi lett a kisegérrel? Megtalálta a csengettyűjét, s máig is a nyakában hordaná, ha a macskák nem vesztek volna össze az egerekkel... Sági Tóth Tibor fordítása (Karacsaj népmese) VARGA ERZSÉBET ra rm : ( 5)G j B Í 3: Kerek a kerék, lapos a láp, lesz Laci derék katona. Gázol a kerék, bekap a láp, elnyeli Lacit a csata. Nyüszít a kerék, szipog a láp: volt — nincs a derék katona... A HÉT 27
