A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)

1991-08-23 / 34. szám

ÉGTÁJAK Isaac Bashevis Singer Gály Katalin rajza A rabszolga (részlet) Felkelt a nap, és az ajtóhasa­dókon vörös fény szivárgott be. Egy bíborszínű sugár Wanda arcára hullt. Mélyen aludtak, de vágytól ébredve, újra egymást keresték. Jákob eddig még nem tapasztalt ilyen szenvedélyt, mint a Wan­­dáó. Soha nem hallott szava­kat mondott: oroszlánjának, farkasának, bikájának, bak­­kecskéjének nevezte, és a maga paraszti nyelvén még különösebb jelzőkkel illette. Hiába lett Jákobé, a férfi vá­gya nem csökkent. Mámorító szenvedély égett Wandában — menny vagy pokol lángja volt-e? — Mégl Még! — sikol­­tott hangosan. — Uram, fér­jem! — Jákob olyan képessé­geket fedezett fel magában, melyekről nem is álmodott — csoda volt ez, vagy boszor­kányság? Életében először is­merte meg a test rejtelmeit. Hogy létezhetett egyáltalán ilyen vágy? "Mert erős a sze­retet, mint a halál", mondja az Énekek Éneke, és most végre megértette. Napkelte után meg akart válni tőle, de Wan­da a nyakába csimpaszkodott, és szomjasan csókolta újra. — Férjem vagy — mondta —, meghalnék érted. — Miért halnál meg? Még fiatal vagy. — Vigyél el innen a zsidók­hoz. A feleséged akarok lenni, és fiút szülni neked. — Csak akkor lehetsz Izrael lánya, ha hiszel Istenben. — Hiszek benne. Hiszek. Olyan hangosan kiáltott, hogy Jákob a szájára tette kezét, nehogy meghallják kinn a csordások. Isten előtt már nem szégyenkezett, de az em­beri gúnyolódástól félt. Még a tehenek is hátrafordították fe­jüket, és rájuk bámultak. Elhú­zódott az asszonytól. Zavar­tan döbbent rá, hogy a reggel nem hozott megbánást. Ellen­kezőleg! Inkább azon csodál­kozott, hogyan tudta minded-16 A HÉT

Next

/
Oldalképek
Tartalom