A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)

1991-08-16 / 33. szám

SZABADIDŐ tak be. Az újságok egy monstrumról írtak, és Spicer úr, egy londoni se­bész, egycsapásra híres lett. Az állat hosszúságát is tudni vélte. Az újságok azt találgatták, hogy egy vidráról is szó lehet, mely a kicsinyét vitte a hátán. Még ugyanabban az évben a British Múzeum nagy lábnyomokat vizsgáltatott a tó partján... Az említett jelentéseket három fény­kép követte: 1934-ben R. K. Wilson felvételén hosszú nyak és egy fej, 1951 -ben Lachlan Stuart felvételén 3 púp a vízszinten, 1955-ben Peter McNab felvételén hosszú hát és 2 testrész látható. Ezután következtek a filmfelvételek: 1960-ban Tim Dinsdale filmfelvéte­­lén egy mozgó testet fedezhetünk fel. Dinsdale három könyvet írt az isme­retlen állatról, annyira meg volt győ­ződve, hogy filmjén egy mozgó állat szelte a vizet nagy gyorsasággal a tó túlsó oldalán. De akár egy motorcsó­nak is lehetett, amit látott. A további filmeket 1963, 1965, 1967-ben már különböző társaságok készítették. Kettőt az LNI nevű (Loch Ness Investigation — a Loch Ness-i Kutatás) társaság. Megfigyeléseit 1972-ben tízéves intenzív kutatás után és a legjobb műszaki eszközök használata mellett úgy összegezte, hogy csak három filmtekercs jelentett némi eredményt, ráadásul a felnagyí­tott felvételek homályosak voltak. 1975-ben egy sajtókonferencián tu­datták a nagyközönséggel, hogy a Loch Ness-i szörny tudományos neve Nessiteras Rhombopteryx. Az 1971 -es óv víz alatti felvételeket ered­ményezett. 1987-ben egy nemzetközi expedíció együttműködve az amerikai Lowrance Inc. céggel hang radar se­gítségével egy nagy testre akadt. Ez azonban egy nagy ha! is lehetett. A praktikus oldala a monstrum "le­gendának" az, hogy a világ legna­gyobb attrakciója lett. Földünkön több helyen endemikus (csak egy helyen található) állatok és növények létez­nek, melyeket a szakemberek évente elénk tárnak. Az idén például Hong­kongban német tudósok filmezték az eddig ismeretien endemikus állatokat a város szennyvizeiben. A Loch Ness­­tóban is lehet tehát egy víziállat, amely ma még ismeretlen, de ha a technikai segédeszközök még tökéle­tesebbek lesznek, megoldódik ez a "rejtély". A tófenók ma még megközelíthetet­len, az alját nem lehet átkotorni. A partjai néhány méter után meredeken zuhannak a mélybe, és a vize már a felszín alatt sötét, mert tózegdarabok­­kal van tele. A tó mélyebb, mint az Északi-tenger legnagyobb része. Per­sze más lapra tartozik, milyen köny­­nyen ki lehet használni az ember tudásvágyát, és milyen könnyen félre lehet őt vezetni. Egy azonban biztos, a szörnyről még hallani fogunk! Elena Androvičová Fotó: Szerző és archív fa Cicciolina ezúttal eldugta a cicijét Egy pornósztárral kevesebb lesz a jövőben. Cicciolina ugyanis jó útra tért, férjhez ment. Nagy csinadrattá­­val, óriási külsőségek közepette, de annál szemérmetesebben. Az őt üd­vözlő tömeg előtt alig-alig fedte fel magát, egy fehér lepel mögé bújt, hogy még csak véletlenül se tudja meg a hívatlan vendég, hogy Ilona boldog, avagy szomorú. Június elején világra szóló esküvő volt Budapesten, erről maguk a há­zasulandók gondoskodtak, akik fri­gyükre meghívták az olasz, az ame­rikai és az argentin tévét, csak a magyart nem. Állítólag Cicciolina haragszik az MTV-re, mert mindig mostohán, illetve gúnyosan bántak vele. Különösen Juszt Lacit és a parabolás Árkust nem szíveli csípős nyelvükért. A magyar tévékamerák tehát csak leselkedhettek a több­órás szertartás alatt — főleg az utcán... Sokáig titokban tartották a "nagy" napot, hogy véletlenül se kukucskál­jon a pórnép. Eredetileg nem is most, hanem február 14-én, és nem is itt lett volna az egybekelés. Ebből is látni, hogy nehezen adta be a derekát a magyar—olasz pornó­sztár, a szegény amerikai szobrász február óta szobrozhatott a Staller­­lányórt. Lehet, hogy a függetlensége elveszítését féltette Ilona, vagy sze­retett volna még egy kicsit hancú­rozni idegen ágyakban? Bár az utóbbi egy évben szűzies életmódot folytatott, hiszen nem meztelenke­dett kamerák előtt, még kevésbé szeretkezett. ígérete szerint nem is fog többet pornófilmben szerepelni! Különben Ilona második "igen"-jét mondta ki az 1. sz. Központi Házas­ságkötő Teremben és a Gorkij fasori evangélikus templomban, ahol majd két évtizeddel ezelőtt— bizony felet­te is eljárt már az idő — egy olasz­nak esküdött örök hűséget, most meg egy amerikainak, bizonyos Jeff Koonsnak; igazi nemzetközi lány ez az Ilona... A szertartások nagyon megvisel­hették az ifjú párt, mert utána nem a násznéppel tartott a városligeti Ro­binson étterembe, hanem a Hilton­ba, átöltözni. Ez nagyon sokáig tar­tott, állítólag nem bírták tovább, és kicsit előrehozták a nászójszakát... A Robinsonban a türelmetlen ven­dégek tehát nélkülük fogyasztottak a finomságokból — lehettek vagy hat­­vanan, köztük az elválaszthatatlan testi-lelki jó barát, Zalatnay Cini. Érdemes a díszes menükártyáról leolvasni a választékot. Előétel: füs­tölt lazac, vadpástétom, libamáj zsír­ban. Leves: Húsleves csigatésztá­val. Főételek: töltött csirke vagy Wellington bélszín; fogas roston ba­zsalikomos rákraguval. Desszert: eperkehely fagylalttal és hatalmas tortaköltemóny, amely mjnden bi­zonnyal megpályázhatta volna a Magyarország legnagyobb tortája címet. Pontosan 130 kilót nyomott, 90 centi magas volt, 30 centiméte­res marcipánfigurával a tetején. A három szívet oroszkrémmel töltöt­ték. Nagyon csendes lagzi volt, Ciccio­lina szinte egyszer sem bújt elő rejtekéből, a zárt éttermi részből, a ieraszon alig látták. Ilona szolidan viselkedett, bájait nem mutogatta, nem táncolt. Egyetlen incidens za­varta meg a lakomát, amikor a tortát bontották, és az étterem tulajdono­sának egyik barátja ezt szívesen megörökítette volna, de gépéből a "gorillák" szidalmak közepette ki­kapták a filmet! Hiába no, a fotózás jogát külföldnek adták el kemény valutáért, nem forintért. Este tízkor tűzijáték volt a tiszteletükre, és egy órával később már el is tűntek a budapesti éjszakában. Valószínűleg Mexikóba mennek nászútra. Az itthagyott (kifizetett) számlájuk: a menüért egymilliót, a tortáért 180 ezret, a virágokért 300 ezret, a tűzi­játékért 200 ezret, a Mercedesek bérléséért és a Hilton-lakosztályo­­kért újabb egymilliót fizettek ki. Se­baj, majd behozzák ennek az árát a filmezési jogdíjakból, a kamera felte­hetően a nászéjszakájukon is ott volt... A HÉT 31

Next

/
Oldalképek
Tartalom