A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-07-05 / 27. szám
TANÁCSADÓ JOGI TANÁCSOK "Anya, apa" jeligével olvasónk azt írja, hogy édesapjának havi 2220 Kčs nyugdíja van, amihez havi 140 korona kompenzációs pótlékot kap. Édesanyja 57 éves, hét gyermeket nevelt fel, nincs nyugdíja, csak a havi 140 korona kiegészítést kapja. Azt kérdezi, hogy édesanyja nem kaphatna-e valami nyugdíjat, s édesapja nem kaphatna-e pénzsegélyt a diétás étkezésre, amit ezelőtt, amíg részleges rokkantsági nyugdíjat kapott, szintén folyósítottak neki. Olvasónk édesanyjának — ha nem volt munkaviszonyban, így a gyermekek neveléséért egyébként beszámítható pótidőket sem lehet figyelembe venni — nincs öregségi nyugdíjra igénye. Ha teljesen rokkantnak ismernék el, akkor a férje biztosítása alapján hitvesi (feleségnek járó) nyugdíjat kaphatna, amelynek összege havi 200 korona. Egyébként erre a nyugdíjra csak 60 éves korában lesz igénye. Édesanyja továbbra is kapni fogja a havi 140 korona kiegészítést, amelyet július 1-vel további 80 koronával emelnek, s ez az összeg visszamenőleg május és június hónapokra is jár majd neki. Édesapjának a diétás koszthoz való anyagi hozzájárulást a kezelő orvosának ajánlása, illetve igazolása alapján ismét kérnie kell, amelynek megadásáról a szociális helyzetének megítélése alapján döntenek. Ezt a segélyt a kérelmező szociális ráutaltsága és kereseti viszonyai figyelembe vételével akkor adják, ha az egészségi állapota miatt költséges diétás kosztra van szüksége, például akkor, ha aktív tuberkulózisban szenved, vagy ha cukorbeteg stb. Édesapja nyugdíját július 1-vel havi 110 koronával fogják emelni. S továbbra is kapni fogja a havi 140 korona kiegészítő pótlékot, amelyet további 80 koronával emelnek, s ezt az emelést a május és június hónapokra is meg fogja kapni. Olvasónk figyelmét felhívjuk arra is, hogy 1991. március 1-vel felemelték azoknak a nyugdíját is, akiknek a nyugdíjuk az egyedüli megélhetési forrásukat képezte. Ez az összeg egy személy esetében havi 1440 koronát tett ki, s ha jogosult ráutalt családtagja (pl. kiskorú gyermeke vagy felesége) volt, akinek nem volt sem keresete, sem nyugdíja, akkor a nyugdíjat havi 2400 koronára emelték. 1991. július 1-vel pedig az egyedüli megélhetési forrást képező nyugdíjakat egy személy esetében havi 1580 koronára, s ráutalt családtag esetében havi 2620 koronára emelték fel. Amennyiben olvasónk édesanyja eddig nem kérte, illetve nem kapta ezeket a felemelt összegeket, akkor visszamenőleg március 1 -tői kérje ezt a Szlovák Szociális Biztosítási Igazgatóságnál (Slovenská správa sociálneho zabezpečenia, Bratislava, ul. 29. augusta 6). "Mezőgazdasági föld” jeligével csallóközi olvasónk azt kérdezi, hogy visszakaphatja-e a földjét, amit 1946-ban tőle mipt magyar nemzetiségűtől elkoboztak? A Szövetségi Gyűlés által ez óv május 21-ón kelt földtörvény azokra a vagyonjogi sérelmekre vonatkozik, amelyekre az 1948 — 1949-es években került sor. E törvény 6. §-ának 2. bekezdése szerint a magyar nemzetiségű állampolgároktól elkonfiskált földet — a Megbízottak Testületének 1948. évi 26. számú rendelete alapján mentesittetós alá eső mértékben — a volt tulajdonos vagy ennek örököse, vagy a törvény 4. §-ának 2. bekezdésében említett további személyek (rokonai) visszaigényelhetik attól a szervezettől (állam vagy más jogi személyek), amely a kérdéses ingatlant birtokolja. Az említett 1948. évi 26. számú rendelet mentesítette a konfiskálás alól azon magyar nemzetiségű állampolgárok mezőgazdasági földjét, akik az 1948. évi 245. számú törvény alapján visszakapták a csehszlovák állampolgárságot, és a földön a rendes gazda gondoskodásával dolgoztak, hacsak az akaratuktól független körülmények (pl. öregség, kiskorúság, betegség, özvegység vagy rokkantság) miatt nem dolgozhattak rajta személyesen. A mentesítés mértéke azonban nem haladhatta meg az 50 hektárt. A fenti feltételek teljesítése esetén igényelheti az 50 hektárt meg nem haladó mértékben volt földjének a visszaadását az államtól (szövetkezettől, állami gazdaságtól stb.), mégpedig legkésőbb 1991. december 31-ig. Dr. B.G. NEVELGETŐ Néhány hónappal ezelőtt kezdte el munkáját egy a Carl Rogers személyközpontú elvein alapuló iskola. Három alapelven nyugszik: az empátián, a kongruencián és a feltétel nélküli pozitív viszonyuláson. Az empátia azt kívánja, hogy a nevelő érezze át a gyerekek vágyait, képes legyen belehelyezkedni lelki világukba. De van ennek egy másik oldala is, az empátia konstruktív viszony, amelyben — együtt érezve a gyerekekkel — együtt is gondolkodunk vele, keressük a megoldásokat. A kongruencia követelménye olykor ellentétes ezzel. Azt kívánja, a tanár magatartása azt tükrözze, amit érez. Megnyilvánulásai legyenek őszinték, hitelesek. Ne mondja azt, hogy nem neheztel valamiért, amikor a gyerek úgyis látja rajta ennek ellenkezőjét. Persze nem arról van szó, hogy érzelmeit, indulatait kontroll nélkül, szabadon fejezze ki, hanem arról, hogy az öröm, az elégedetlenség, a csalódottság kinyilvánítása is egy jelzés, amely tájékoztatja, eligazítja a gyereket. A feltétel nélküli pozitív viszonyulást a másik személy elfogadásaként szokás meghatározni. Mindenkinek, de legfőképpen a kicsiknek szükségük van annak tudatára, hogy nemcsak azért szeretik őket, mert "jók", mert megcsinálnak valamit, teljesítettek egy feladatot, hanem önmagukért. Esetünkben ez a nyitottság, az előítéletek nélküli közeledés lehet a tanár és tanítványa kapcsolatának alapja. A gyakorló pedagógiában még mindig nem veszik tudomásul, hogy a nevelés legfontosabb eszköze a tanár személyisége. A hagyományos iskola hierarchiájától, merev struktúrájától ez az attitűd amúgy is teljesen idegen. Bárhol próbálkoznánk vele, bármely ponton kísérelnénk meg a szokásrend szövedékét felfejteni — vagy csak lazítani —, azonnal szembekerülnénk a "renddel". A Rogers-iskolában folyó tanári munka különbözik a hagyományostól. A tanárnak folyamatosan figyelemmel kell kísérnie tanítványai helyzetét, készségét, képességeit, haladási ütemét. Ennek fontosságáról sokat beszélünk, de az egyénre szabott követelményrendszer gyakorlati megvalósításának technikája, didaktikája még meglehetősen kidolgozatlan. Ebben az iskolában más a tanár-szülő kapcsolat is. A szülők anyagi hozzájárulásra is számítanak, így magától értetődő, hogy bizonyos dolgokban döntenek is. A tanárok egymással is megbeszélik a problémákat. Ez a tanító mentálhigiéniája szempontjából is fontos. Ma ezzel nem törődnek, szinte senkit sem érdekel, hogy a tanár jól érzi-e magát, megtalálja-e helyét a tantestületben. A Rogers-iskolában a nevelés-oktatás minden szereplője és minden más eleme szoros, állandó kapcsolatban áll egymással. A szálakat az osztályt vezető pedagógus tartja kézben. S mit jelent a gyerek számára ez a módszer? A gyerek megtanulja, hogy egy csoport tagja, melyhez alkalmazkodnia kell, és vannak jogai is. Figyel másokra, együttműködik velük, felelősséggel dönt a rátartozó kérdésekben. Ez a légkör elősegíti a kreativitás, az alkotó intellektus kibontakozását. Ennek egyik eszköze a színvonalas, gondosan összeállított ismeretanyag. Szakítanak azzal az iskolai gyakorlattal, amelyben az ismeretszerzés szinte kizárólagos eszköze a verbalizmus. A mozgást, a zenét, az anyagokkal, formákkal, színekkel való foglalkozást ezzel egyenrangú kifejezőeszköznek tekintik. A módszer elterjedéséhez a tanárképzés átformálására lenne szükség. NANSZÁKNÉ DR. CSERFALFI ILONA A HÉT 23
