A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-08-16 / 33. szám
A magyarság genetikájáról . ' •.** . ’ ... ........................................................ Dr. Czeizel Endre ez év júniusában ismét Kassán járt. A Kassai Fábry Klub meghívásának tett eleget. Évekkel ezelőtt, amikor a magyarság genetikájáról beszélt, ’kitiltották'' Kassáról. Az indoklás olyan abszurd volt, mint a rendszer maga: fajelméletet hirdetett. Szükségtelen bizonygatnunk, mi sem állt tőle távolabb. Ez a kis történet inkább a besúgók intelligenciahányadosának alacsony voltát bizonyítja. A neves orvos-genetikusnak nemrég jelent meg az a könyve — A magyarság genetikája (Debrecen, 1990) —, amelynek eredményeit a Thália Színház hallgatósága előtt foglalta össze. Előadásából két gondolatkör ismertetésére szorítkozunk csupán, de ezek gondolatmenetének gerincét alkották. A magyarság őstörténete szakembert és laikust egyaránt érdekel. A történelemtudomány, a nyelvészet, a települósföldrajz, a néprajz, a régészet és az embertan nem tud pontos adatokkal szolgálni minden területen évezredekre visszamenőleg. Ezen a területen segíthet a genetika. A génekre alig hatnak a külső tényezők és a változásokat, amelyek szigorú szabályoknak vannak alávetve, híven megőrzik. Tehát sajátságaik megőrzik a múltat, csak meg kell tanulni ezek olvasását. Talán egyszer a genetika is a történeti segédtudományok sorába lép. Ahogy a családfakutatás is már rég bevett tudományos módszer. Czeizel Endre a magyar-német nópessóggenetikai vizsgálatok ismertetésével folytatta előadását. E vizsgálatok alkalmával összesen 26 génjeiét vetettek össze — a minimálisan 60 000 lehetőség közül. Ez tehát pontatlanná teheti a vizsgálatok eredményeit, mégis a 26 génjei vizsgálata (több mint 215 000 magyar állampolgáron végezték) pillanatnyilag világméretekben csúcsteljesítménynek számít. A népességgenetikai vizsgálatok lehetőséget nyújtanak a népek közötti rokonság mértékének a meghatározására. Az ember 23 kromoszómapárral rendelkezik. Ezeken belül mintegy 60 000 génpár foglalhat helyet. E "helyeknek’ (lokuszok) megvannak a maguk "megszokott" génjei és géngyakoriságai. (Egy gén milyen gyakorisággal "választja" az adott helyet). Minden gén bizonyos tulajdonságokat hordoz magában, amelyek természetesen manifesztálódnak. A gének megnyilvánuló hatását jellegnek hívják, röviden génjeinek. A génjelek matematikai összesítése folytán megállapítható az egyes népességek közötti rokonság (távolság), mely lehet rövid, közepes és hosszú (távoli), illetve tulajdonképpen nem létező. A vizsgálatok néhány közismert dolgot erősítettek meg. Például azt, hogy a magyarság Európa legkevertebb nemzete. Történelmünkből tudjuk, hogy a magyarságba sok keleti eredetű nép (türk, kun, kabar, avar, besenyő) olvadt be. a 18. században, amikor Magyarország népes-20 A HÉT sége a bevándorlás következtében a kétszeresére nőtt, főleg germán etnikum olvadt be a Kárpát-medence népességébe. Európa színpadán csak ezután jelennek meg a polgári nemzetek. A Kárpát-medence a népek olvasztókemencéje volt. S ez hasznára vált a magyarságnak, de a vele együtt élő népeknek is. A genetikai kevertség védettséget nyújt a betegségekkel szemben. Ott, ahol a történelem viharai nem tomboltak, szélcsend honolt, de kialakultak a "nemzeti" betegségek, mivel a kromoszómák hibái "megerősödtek" a keveredés hiánya, a zártság miatt. A szakemberek előtt ismeretesek pl. a francia, kanadai és japán betegségek. Mindez azt bizonyítja — mondta előadónk—, hogy a kevertség genetikai szempontból érték. A sokszínűség véd és tehetséget jelent. Nem okozhat meglepetést, hogy a cigányság és a zsidóság genetikai távolsága jelentős a magyarsághoz mérten. Ennek közismert történelmi okai vannak (etnikai elfogultság, vallásos elzárkózás, előítéletek stb ). Genetikailag is megerősítést nyert az a nézet, hogy a cigányok északindiai és pakisztáni származásúak. Mindenképpen meglepetést okozott, hogy a magyarság közeli rokonságban áll a németekkel és a szlovákokkal. Ezen pedig aligha kellene különösebben meglepődni. A szlávság jelentősen olvasztott magába germánokat, magyarokat, besenyőket és avarokat. A germánok meg szintúgy asszimiláltak szlávokat, avarokat és magyarokat is. A magyarországi népességen belül 12 népcsoportot vizsgáltak meg. A már említett zsidóságon és az északkeleti, illetve délnyugati cigányságon túl, a bukovinai székelyeket, a moldvai csángókat, kiskunokat, nagykunokat, jászokat, palócokat, matyókat, őrségi "törzsökös" magyarokat és a budapesti "kevert" népességet. Kiderült, rövid (közeli) genetikai távolság van az irániak (perzsák) és a csángók, jászok, matyók és székelyek között. (Érdekes, hogy a baszkok szintén mezopotámiai eredetűek. Ezeket az elméleteket még nemrégiben elutasították, most tehát az új tényekkel szembe kell nézni.) A csángók és a nagykunok a finnekhez állnak közel. A kiskunok genetikai távolsága meg a németekkel való közeli rokonságra vall. Érdekes, hogy a székelyek és a csángók közötti genetikai távolság közepes, viszont a kiskunok és nagykunok között csak távoli rokonság áll fenn., A matyók és az őrségi magyarok rövid genetikai távolságra állnak a szlávoktól. A budapesti "kevert" minta a szlávhoz és a némethez áll a legközelebb. A palóchoz a székely, majd a finn áll legközelebb, de csak közepes távolságról beszélhetünk esetükben. A fentebb vázolt eredményeket azonban óvatosan kell kezelni. Mivel a magyarokon kívül csak a németek genetikai állományát térképeztek fel, a többi etnikum adatai nem elég reprezentatív jellegűek. I MAGAS I tehetség gyakoriság I ÁTLAGOS 1 tehetség gyakoriság I [RITKA tehetség gyakorisai A történelmi Magyarország tehetségtérképe az 1745 — 1945 között született, a magyar kultúrtörténetben jeles szerepet játszó 177 személy szülőhelyét vették figyelembe, akikről a Magyar Életrajzi Lexikon legalább 200 szót írt. (Czeizel Endre: A magyarság genetikája, 43. sz. melléklet)
