A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-08-16 / 33. szám
GONDOLKODÓ A közép-európai magyarság szlovákiai szemmel A politikákegyszínüsóg bénító légköréből szabaduló, újra éledő Közóp-Európában nemzettöredókeink helyzete az egyes államokban megváltozott. Az ideológiai nyomás megszűntével a gyorsan megszerveződő kisebbségek a változások élvonalába kerültek. Túlléptek a szűkkeblű, szemellenzős nacionalizmus bűvös körén. A megtartott szabad választások eredményeiből könriyen következtethetünk létszámukra, az adott államban más nemzet tagjaiként megnövekedett súlyukra. Az előző időszakban szűrt adatokkal táplált többségi lakosság előtt ismeretlen, ezért a kiszámíthatatlan tömeg magatartása könnyen minősíthető veszélyesnek. Lassan hozzászokunk a folyamatos változásokhoz. Az olvadással párhuzamosan a bizonytalansággal terhelt lakosság egy részénél felerősödött a nemzeti türelmetlenség. A kizárólagosságra törekvés vaksi és rövidlátó. Nem érzékeli, hogy kizárólagosságával önmagát is kirekeszti az integrálódó Európából. Kedvező változás, hogy a közgondolkodásban kezd elterjedni a polgári elv — az egyenjogúság igénye. A méltányos, emberi bánásmódra bizonyos érzelmi tartományokban minden emberben elégedettséget szül. Feléledt a közép-európai magyarság összetartozásának eddig mélyben lappangó igaz igénye. A jelen megélését alapvetően befolyásolja szellemi életünk milyensége. Mivel a múlt rendszerben sikeresen leépítették értelmiségünket, az közösségeink nem kis részéből érezhetően hiányzik. A tanítóság nyitott kalitkában kucorgó rab madárként viselkedik: alig mozdul. Választóink nagy része egyáltalán nem ismeri nemzetünk múltját, csak sejtései vannak kisebbségünk történelméről. Elkeserítő, hogy nagyon sok csehszlovákiai magyar, magyar analfabéta: csak a többségi nemzet nyelvén tud írni, olvasni. (Önkéntes tanfolyamokat kellene indítani minden érintett területen!) Vallási életünket sújtja az általános paphiány. Gyakorlatilag két generáció nőtt fel a "tudományos világnézet" lélekölő ürességében. Átalakuló gazdasági életünkben a (közel) múltban súlyos próbákat kiállt kisebbségünk— úgy tűnik—, megtalálja a helyét. Az elfogadott földtörvény ugyan 50 hektárban maximálja a visszaadható elkobzott —: konfiskált — földvagyont (különben ez 150 + 100 ha), de mivel kisebbségünk túlnyomó többsége kisbirtokos volt, ha igényli, így is hozzájut egész földjéhez. Az egyházak vissza akarják kapni eredeti tulajdonukat. Gondban van a túlnyomóan magyar hívőket tömörítő református egyház: vagyonát 1945-től kezdték fokozatosan elkobozni. A politikában Szlovenszkón három magyar mozgalom tevékenykedik. Egyikük kormánypárttá vált. Mint ilyennek, meg kell találnia az elfogadható eredmények határát, viselnie kell a kisebbségek hátán csattanó összes hibás és rossz döntés ódiumát. Mozgalmunk, az Együttélés, mely a legnagyobb tömegbefolyású, konstruktív ellenzékként politizál. Földrajzi helyzetünk hatalmas előnnyel járó adottság: láthatjuk a Magyar Televíziót, hallgathatjuk a Magyar Rádiót. E két tényező felmérhetetlenül kedvezően hat öntudatunk megtartására, segít kompenzálni az ismeretek hiányából eredő kisebbrendűségi komplexust, sőt, úgy vélem, nem kis mértékben erőt ad a magyarnak maradáshoz. Nemzettöredókeink mindenkori legfontosabb feladata a megmaradás. Ennek belső feltétele a nemzeti kisebbségi öntudat ébrentartása, a műveltség ápolása és megbecsülése, a nemzeti és kisebbségi múltismeret és az egész magyarsághoz tartozás felemelő, borzongató érzése. Korunk magyar kisebbségeinek külső feladatai közül elsőként említhető a képviselet. Gondolok itt a megfelelő kulturális, gazdasági és politikai képviseletre. Az utóbbi nálunk megosztott. A megosztottság ellen szól, hogy nem a kisebbségnek kedvez. A gyakorlatban nemegyszer tapasztalhattuk, hogy a leghatékonyabban a másik kisebbségi mozgalom (párt) semlegesíti a kisebbség szempontjából még oly fontos és jó kezdeményezést is, amennyiben az nem az övé. Következő feladat a kapcsolattartás. A kisebbség csakis a többségi nemzettel együttólve maradhat meg, így elsősorban azzal kell a jó kapcsolatot fenntartani. Természetesen, mint nemzetrésznek a kisebbségnek létszüksógelete az összeköttetés saját nemzetével. Harmadik feladata a kisebbségek gazdasági életfeltételeinek biztosítása, környezetének megóvása, lakóterületének védelme a nemzetiségi összetétel szempontjából. Nem kevésbé fontos kisebbségeinkre háruló feladat a politikai határokon átnyúló régiók kialakítása, a hetvenegy évvel ezelőtt barbár módon szétszakított részek szerves összeillesztése, felvirágoztatása. Hosszas hallgatás után végre az európai folyamatokban való rószvótelJeltételóvó vált, hogy milyen az adott állam kisebbségeinek helyzete, milyenek életlehetőségei, jogai és védelme. Mivel századunkban térségünkben épp nemzetünk lett több részre szabdalva, a magyarság jelentős része ól kisebbségi sorsban. Ez az utódállamokba került többmilliós lakosság túlnyomórészt egy viszonylag könnyen behatárolható területen ól. A közép-európai békés fejlődés lényeges eleme a nemzeti kisebbségek jogainak, védelmének, életének milyensége. A romániai magyar kisebbség — a legnagyobb európai nemzeti kisebbség — viharos sorsának köszönhetően, folyamatosan jelen van az európai köztudatban. A kárpát-medencei magyar kisebbségekről a világ tud. Időszerűnek látjuk a kisebbségi magyar politikusok rendszeres találkozóit. A hasonló célokért küzdő mozgalmak, pártok megtárgyalhatnák munkájuk napi gyakorlatát, tevékenységük mibenlétét, kicserélhetnék tapasztalataikat, és szükség esetén egyeztethetnék lépéseiket. Magyarország viszonyulása hozzánk helyzetünkön sokat segíthet, de ronthat is. Nélkülözhetetlenül fontosnak tartjuk, hogy Magyarországon reális ismeretekkel bírjanak rólunk. Közösségeinkben az egészséges szellem életbentartásához fontos a számunkra is elérhető árú magyarországi sajtó és a könyvek. A televízió és a rádió adásairól, gondolom, szükségtelen részletesebben szólnom. A különböző nyelvű népcsoportok, népek egy állambeli 1000 éves együttéléséről épp nemzetünknek vannak történelmi tapasztalatai. Célszerű lenne létrehozni az összes közép-európai magyar kisebbségi politikai mozgalom részére egy történelmi, szociológiai, politológiai és lélektani szemlét. Ennek á feladata lenne kinevelni minél több kisebbségi politikust, a magyar köztudatba kapcsolni a csángó magyarokat, a dél-szlovákiai magyarokat, a cseh- és morvaországi, a lembergi és a közép-európai szórványmagyarokat is. Végül, mi a jelentősége a közép-európai magyarságnak a mi szempontúkból? Erre csak így lehet válaszolni: az erkölcsi támasz. Segít legyőzni a "bocsánat, hogy élek", a lehalkított beszéd, a lelki megtörtség és az évtizedek óta állandóan táplált közösségi frusztráltság bénító riadalmát. Közösséghez tartozást, nem is akármilyen nagy egységhez valót, erőt, tartást jelent. A közép-európai magyarság megléte, tömegének tudatosulása a kisebbségiekben nagyban hozzásegít a belénk sulykolt, gyakran megélni kényszerített alacsonyabbrendűség legyőzéséhez. Hozzásegít, hogy részben kárpótoljon a saját értelmiség hiányáért, ellensúlyozza, lemossa a ránk sütött gonosz, elnyomó, türelmetlen náció bélyegét, pecsétjét. Azzal, hogy az emberek egy nagyobb nemzet fiainak érezhetik magukat, könnyebben ellenállnak a hasonulás) — asszimilációs — nyomás kényszerítő erejének, könnyebben tudják bizonyítani életrevalóságukat, nem érzik magukat egy megvetett nép fiainak, nemzeti büszkeségük ól. Batta István parlamenti képviselő (ESWS) A HÉT 5
