A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-08-09 / 32. szám
SZABADIDŐ Csóka Ferenc_____________________________________________________________________________ Elesett egy homokvár ostrománál Tombol a kánikula. A tópart sárgára aszott, kiégett füvét tarka pokrócok borítják. Rajtuk fehér, vörös, barna, karcsú, molett, pocakos emberkék olvadoznak a tűző nap hevétől. Közel a vízhez, már-már benne állva, két kisfiú homokvárat épít. Végtelen türelemmel, igyekezettől kilógó nyelvvel szöszmötölnek. Gyermeki képzeletük ajtaját rázárták a zajoktól, mozdulatoktól hangos — cselekmenyes külvilágra, a homok szívük szerinti öntése foglalja le agyuk, testük minden darabkáját. És alakul is a nagy múl Távolról teljesen valósághűnek latszik. Erős fal öleli körül, melyen végig törések sorakoznak. Már csak néhány simítás van hátra. Majd a lurkók feltápászkodnak a forró homokból, összeverik piszkos tenyerüket, és hátrálnak egykét lépést, hogy utoljára a teljes összképet befoghassa boldogságtól csillogó szemük. A tavat tengernek képzelik, mely szelíd hullámaival simogatja a homokos partot, a várat igazi középkori várnak, melynek ágyúi mögül fürkésző tekintetek lesik, kémlelik a hatalmas víztömeget, vajon mi közeleg rajta: az áruval megrakott, várva várt kereskedőhajó, vagy vérre, zsákmányra éhes kalózok? Misi napfürdőzik. Huszonöt éves, vidám kedvű és szerelmes. Fennkölt érzelme tárgya mellette feszít a pokrócon, oldaluk időnként lágyan összeér, mintegy világgá kürtölve a te az enyém, én a tiéd közhelyet. Madarat lehetne fogatni a fiúval. Szinte szárnyalni tudna. Jól határozott, amikor úgy döntött, hogy a tóparti kisvárosban lakó nagyanyjánál tölti nyári szabadságát. Nyomban az első napon rálelt a lányra, aki éppen az érettségi utáni kellemes dologtalanságban leiedzett. Azóta a tóparton gügyögnek, turbékolnak, csókolóznak, eskudoznek, míg fiatal, dobogó szívüket melegíti az égen ballagó Nap, esténként pedig a városka szórakozóhelyein ropják a táncot, dicsekednek boldogságukkal Misi írnádja a vizet: a lubickolást, az úszást Ez látszik is izmain, barnára sült testén Semmi szín alatt nem menne lassan a tóbal Felpattan a pokrócról, végigszalad a homokon, s a part egy magasabb pontjáról — mindig ugyanott — fejjel előre beleveti magát a melykék vízbe. Miután felbukkan a felszínen, öntelten a hátára fordul, hogy az elképedt pillantások sugaraival feltöltse önérzetét. Aztán úszik egy kiadósat, majd erőtől, férfiasságtól duzzadó testtel — lélekkel hanyatt vágja magát kedvese mellett a pokrócon. Ám egyelőre eszébe sem jut a fürdés. Szorongatja szerelme apró kacsóját, és pici fülébe súgja: — Tudod, mit tennék most veled? A lány lehunyt szemmel búgja. — El tudom képzelni... — Miért, talán rossz lenne neked? — válik durcássá a fiú hangja. — Kissé feszélyez a tömeg... kuncogja el magát a lány. Misi feje alá illeszti kezeit, és ásítást mívelve zengi: — Engem ugyan nem! Megenné a fene őket az irigységtől! — Engem vagy téged irigyelnének? — kérdi a lány enyhe gúnnyal. — Egy fenét! Te vagy az egész strandon az egyetlen valamiravaló fickó! — nevet a lány, és puszit nyom a fiú képére. Misi vigyorog. — Ez így van veled is, egyetlenem! Cuppanások, becéző szavacskák, egymás erotikus benapolajozása. A kisfiúk ismét a homokváron munkálkodnak. Úgy döntöttek, középkori városkává alakítják művüket. Újabb falat emelnek köré, s azon belül, de a várfalon kívül különféle házakat építenek. Még az iméntinél is elmerültebben dolgoznak. Két napja sátoroznak szüleikkel a tó partján, és még kerek öt napig maradnak. A nyaralás végére csodálatos alkotássá szeretnék fejleszteni homokvárosukat, mely mellé odaállnának büszkén, mellüket düllesztve, hogy apukájuk elkattintsa a fényképezőgépet. Á fotóval meg persze dicsekednének a suliban. építik négytornyú várukat. Késő délutánra el is készülnek vele. Másnap a szerelmesek újfent a tópart mellett döntenek. Az éjszakai élvezetekben tobzódás után jólesik a frissítő. Pokrócukat leterítik a földre, ledobják ruhájukat az otthon felvett fürdőruháról, és irány a víz. Misi megszokott útját választja. A srácok városát kikerüli, mert előző nap érezte, nem aratott valami fergeteges sikert a mutatványa. A lány még alig távolodott el a pokróctól, amikor ő már önfeledten repül, repül, repül... A lány megáll a parton, várja, hogy a fiú felbukkanjon. Vár, vár, talán egy percig is, merthogy tudja, Misi hajlamos a viccelődésre. Azonban az idő szalad, és a fiú még mindig sehol. Tekintete ide-oda ókázik a víz felszínén. Hiába. Ennek fele sem tréfa, gondolja riadtan. Mély lélegzetet vesz, majd a következő pillanatban világgá sikoltja kétségbeesését: — Emberek, megfullad a barátom! Misi bőrét egyre jobban égeti a nap. Itt a lubickolás ideje, gondolja. Megyek, úszom egyet, szól oda szerelmének, azzal a céllal, hogy mutatványának vógignózósóre ösztökélje. És már szalad is a parton. Közben hátra-hátrapillant, nézi-e a lány. Nézi. Ez minden eddiginél nagyobb mutatványra ösztökéli. Úgy fut, hogy ugróhelye és közé kerüljön a kisfiúk homokvára. Mikor odaér a csodaszép építményhez, nagyot rúg a négytornyú várba. Robban, repül a nedves homok, a legónykók szoborrá merevednek a döbbenettől. Tiltakoznának, sikoltoznának, de Misi már el is tűnik tágra nyílt szemük elől. Csupán a víz körkörös fodrozódása jelzi a helyet, ahol nyílként a mélybe zuhant. Amikor aztán felbukkan, barátnője tekintetét keresi. Ám az már rég hason fekszik, s a fiú csak a talpát látja... A kisfiúk nem keseregnek sokáig. Újra A fürdőzők felkapják a fejüket. A férfiak közül nóhányan a vízbe rohannak. Amint Misi ugróhelyóhez közelednek, szinte egyszerre váltanak úszásra. Aztán másodpercekkel később ott álldogálnak döbbenten a derékig érő vízben. Tanácstalanul, értetlenül néznek egymásra és a parton állókra. Ebbe a pocsolyába ugrált ez az őrült fejeseket? — kiáltja egyikük a lány felé. A lány üres tekintettel mered rájuk. Perceken belül rálelnek szegény nyakát szegett Misire. Kivonszolják a partra, lezárják üveges, csodálkozó szemét, letakarják egy pokróccal, és a könnyező barátnőt vigasztalva várják a hatóságot. Két rendőr a hatoság. Az egyik egy magas, kövérkés, izzadó ember, felteszi az első kérdést: — Hogy történt a dolog, emberek? — Ám azonnal rá kell döbbennie, nem lehet kérdést feltenni néhány száz embernek... 30 A HÉT
