A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-08-09 / 32. szám
SZERDAHELYI TAMÁS ' ......■■■■■ — FOLYTATÁSOS REGÉNY Munkába menet Éva még egyszer végiggondolta, mindent becsomagolt-e, ami egy nyaraláshoz kell. "Kiszsolt ós Zsófi más programot csinált magának, igaz, elég nagyok már... Csak az apjuk gond, nem tud magára találni. Ráadásul én sem mehetek egész hétre Szencre, még meg se melegedtem az új munkahelyemen, nem kérhetek rögtön szabadságot. Nincs is rá jogom." Éva kínosan ügyelt a rendre — mindig ós mindenütt. Pontos volt, megbízható, mindig mindent a helyére tett, ettől aztán néha kínosan feszengett körülötte sok munkatársa, ismerőse, olykor a családja is. Fannival igazán jóban voltak, gyakran beszélgettek, mégis sokszor megtörtént, hogy a szép újságírónő teljesen összezavarodott, hülyeségeket fecsegett, amikor hirtelen úgy érezte, Éva fürkésző szeme most azt kutatja, rendben van-e minden ránc a szoknyáján. És Éva most is azon gondolkodott, vajon a másik két asszony mit fog elfelejteni, mire kell neki helyettük is gondolnia. "Hogy Zsolt jól érezze magát..." Fél ötre Szűcsók ós Horákék is megérkeztek az üdülőbe. Körülnéztek, aztán elfoglalták a szobákat. — Ha ezt tudom — sóhajtott Fanni, amikor becsukták maguk mögött a szoba ajtaját —, ha ezt tudom, valami mást találok ki. Utálom a tömegnyomort! Itt meg közös a vécé, a fürdőszoba... És Orsi sem kapott külön szobát... Csak nehogy valami idegent fektessenek ide, a negyedik ágyba! — Nebuď nervózna, Fannika — vigasztalta Rasztyo —, ne mérgelődj, úgysem leszünk sokat a szobában, fürödni meg a tóban fogunk. — De Fanni lemondóan legyintett. — Nooo, legfeljebb Orsi néha nélkülünk megy napozni, no — próbálta jobb kedvre deríteni feleségét Horák. — És gondolj arra is, micsoda szép szőrös mellkasokban gyönyörködhetsz! Már előre féltékeny vagyok! Fanni végre elnevette magát. Lehet, hogy nem is lesz rossz ez az egy hót. Csak Orsi lógó orrát sikerüljön valahogy eltüntetni. Csalódott a gyerek, hogy sem Zsófi, sem Zsolti nem jött. Hiába nézett körül, a teraszon csak egy aprócska kis legényt látott egy öregúr társaságában. Még szerencse, hogy az idő jó, legalább a nap meg víz élvezhető. Hat óra tájban megérkeztek végre Tóthók is. Az öreg lada szinte szuszogott, amikor megállt, Fanni meg Éva pedig cinkosan összekacsintott, amikor látta, hogy három koffer került elő az autóból. — Úgy látszik, Kati az összes szekrényt becsomagolta — mondta halkan Fanni. — Biztosan megint fogyózik — felelte rá Éva, közben meg jót mulattak Kati felpántlikázott sombreróján. Ókét nem zavarta Kati gömbölyűsége, inkább az a tény, mennyire nem tudta elviselni a súlyát. Zsiga egy kosár zöldséget cipelt. — Ezt hová tegyem, Évike? — kérdezte köszönés helyett. — Talán a konyhába kellene, csak az a baj, hogy a konyhán másokkal osztozunk! Szervusztok! Horákék ós Szűcsók a teraszon élvezték a kellemes nyári meleget. A rozzant stéghez láncolt rozoga ladik néha ringott egyet-egyet, ahogy Orsi lóbázó lába hullámocskákat vert a vízen. Az utcafrontról, a söntóstől beszólgetósfoszlányok szűrődtek át hozzájuk. Nemsokára megjelent Zsiga is két kempingszékkel meg egy demizsonnal. — Az apám termése, itt majd elszopogatjuk— nyitotta ki a demizsont. — Évike, hozhatnál poharakat. Kati ugyan megígérte, de mire ő elkészül... — Hát miért nem segítettél neki?! — ugratta Rasztyo. — Már azt hittük, meggondoltátok magatokat! Hol a fenében voltatok eddig?! — Hisz... Kellett még venni egyet s mást... No de igyunk egy pohárral! Gondolom, Zsolt, te sem vagy ellene a lazításnak, épp eleget szenvedhetsz jó bor nélkül a volán mellett! Milyen volt Párizs, egykomám? Izgalmas? Remélem, majd mesélsz... — Csak ha távoznak az asszonyok — felelte nevetve Zsolt. — Jobb, ha Éva semmit sem tud... — Hisz ón amúgy is süket ós vak vagyok az esküvőnk óta! Ezt megígértem! — kacagott Éva. Kortyolgatták az öreg Tóth borát, fecsegtek, egyszercsak Rasztyo felkiáltott: — Fíha, micsoda kocska! Vy ste kto? — ós diig bírta visszatartani a nevetését. A többieknek is sürgős néznivalójuk támadt, Orsit kezdték szólongatni, hogy vigyázzon nehogy megcsússzon, beleessen a vízbe, holott jól tudták, hogy Orsi kiváló úszó, a korosztályában majdnem megnyerte a szlovákiai bajnokságot is egyszer. Kati jelent meg a teraszon valami furcsa ruhaköltemónyben ós hatalmas szalmakalapban, napszemüvegben. — Hogy tetszik? — kérdezte a két nőt. — Egy vagyont adtam ki érte! — Igazán kár volt, ez itt nem a Riviéra — felelte Éva —, felhívhattál volna indulás előtt. Ide inkább tréningruha kell, hogy fel ne faljanak a szúnyogok. — Pedig a szomszédunk, Hábernó, azt mondta, igazán tündén a ruhám, s ő csak tudja, hisz pesti! — nyugtázta bevonulását Kati. — Ne is adj a féltékeny nők szavára, nagyon jól nézel ki — ugratta Zsolt, de Kati komolyan vette. Fogta a szókét ós Szűcs mellé ült. — Te tudhatod, hisz te bejárod lassan az egész világot. — Be bizony. És annyit mondhatok, hogy érdemes. Érdemes megnézni minden nőt, megkóstolni mindent, amit egy levitézlett mérnöknek még felkínál az élet. — Én akkor felkínálok egy újabb pohár bort — töltött Zsiga a kiürült poharakba. — Kati meg hoz egy kis harapnivalót, mert azt is készítettünk. — Ha enni akarsz, hozz valamit! Semmi kedvem most kolbászt szeletelni! — vetette oda Kati. — Élvezni akarom a semmittevést. — Akkor bejárónőt is kellett volna hoznod! — Nem, csak neked kellene meghívnod bennünket egy vendéglői vacsorára! De te annál fösvényebb vagy. Szűcsók és Horákék megütközve hallgatták Katit és Zsigát. Máskor is ugratták ugyan egymást, de ehhez a hangnemhez nem voltak hozzászokva. "Ki vannak készülve", gondolta át hirtelen Éva. "Hát ez is jól kezdődik", morfondírozott Fanni. — A családi nagyjelenetet hagyjátok otthonra — szólt közbe Zsolt —, nyaralni jöttünk, megnyugodni, szórakozni. Gyere, Zsiga, majd mi terítünk. Legyen egyszer megint nők napja az asszonyoknak, hisz már egészen kimegy a divatból. — Egykomám — kezdte Zsiga a konyhában —, hát mesélj! A francia nőkről! — Legalább te hagyj békén, Zsiga — legyintett Zsolt —, te ne dőlj be annak, hogy Párizsban csak kefélni szokott az ember! Nekem az utam percre ki van számítva. Örülök, ha a rakodás ideje alatt egy kicsit alhatom. Igazán tudhatnád, hogy egy hulla esze nem a nőkön jár... — Ne szógyenlősködj, ón hallgatok, mint a sír! — Hát ha mindenáron hallani akarod... Az ócska motelokban akadnak ócska ribancok is, igaz, megkérik az árát... — És megcsinálják a hatvankilencest is? — Hülye vagy. Komplett hülye. Hát miért kellene nekem most itt azt mesól-18 A HÉT
