A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-08-09 / 32. szám
SZÓL A RÁDIÓ Márai védelmében A cím ellen emelt esetleges kifogás jogos — Márai nem szorul védelemre. Védi őt életműve. Csakhogy: megvannak már a mi kisebbségi szélmalomharcaink. Hogy érdemes-e egyáltalán szélmalmok ellen harcolni, ezzel kapcsolatban Cervantes és búsképű lovagjának kora óta megoszlanak a vélemények. Tény azonban, hogy a mi újkori szélmalmunkat úgy hívják: magyarellenes uszítás a szlovák sajtó egy jelentős részében. Kezdjük megszokni, hogy vannak szlovák újságok, amelyek ebből élnek, ez biztosítja számukra az eladhatóságot. Sokszor már csak legyintünk. Most azonban mégis meglepődtünk. A közelmúltig a korrektségéről ismert Slobodný Piatok állt be a nacionalista uszítok sorába. Egy Ladislav Molnár nevű szerző írt gyűlölettől csepegő cikket Márai Sándor emléktáblája kapcsán. A cikk szerint Márai fasiszta. S hogy ezt a jobb sorsra érdemes szlovákság még szélesebb körben megtudja, a förmedvényt lehozta a Národná Obroda is. Persze, az ügy nem Márait minőstíti, hanem azokat, akik ilyesmikkel etetik a közvéleményt. Mondhatnánk, kár is rá vesztegetni a szót, ez van. Ám az Új Hullámhossz mikrofonjával mégiscsak felkerestük Turczel Lajos irodalomtörténészt. Érdekelt, mit szól mindehhez. ' — Tanár úr, amikor közvetlen környezetem megtudta, hogy a Márait gyalázó cikk ügyében Önhöz készülök, akkor valahogy úgy reagáltak, hogy méltatlan és megalázó az ilyen irományokkal hadakozni, hogy az ilyen kesztyűt nem szabad felvenni, meghogy a kutyaugatás nem hallatszik az égig. Mi a véleménye? Hallgassunk, vagy meg kell szólalnunk Márai védelmében? — Sőt, úgy érzem, hogy kötelességünk, kétszeresen is. O a huszadik század egyik legnagyobb magyar prózaírója, másodsorban pedig kötődik hozzánk. Irodalmi munkásságát ugyanis itt kezdte meg, tehát ő csehszlovákiai magyar író is. Az első jelentős kötete Vox Humana címen 1921- ben jelent meg. Tehát egy ilyen kötettel jelentkezett az a Márai, akit ma egy nem tudom kicsoda, egy felelőtlen fickó fasisztának nevez. — Nyilvánvaló, hogy a cikket író Ladislav Molnár és az írást megjelen10 A HÉT tető Slobodný Piatok úgy kalkulálhattak, hogy könnyű hazudni Márairól, mert a szlovák közvélemény, de a hazai magyar sem nagyon ismerheti, és ennek egészen prózai az oka, hisz Márai 89-ig nem jelenhetett meg. Változik-e a helyzet? — Most már elkezdődött M árainak a kiadása. Azért nem lehetett eddig erről szó, mert ő az emigrációban többször is kijelentette, hogy addig, amíg Magyarországon diktatúra uralkodik, az ő műveit nem szabad kiadni. Már a hetvenes évek végén az Aczél-féle kulturális kormányzat hajlott volna egy esetleges alaposan megválogatott kiadásra, hisz belátták, hogy nagy íróról van szó, ám ezt Márai maga szigorúan tiltotta. Ennek persze mi, itteni magyarok is meg ittuk a levét. Ezért nem ismert hát ő széles körben. — Tanár úr, amikor ezt a találkozót megbeszéltük, ön említette egy feljegyzését 1933-ból. Miről van szó? . — Én 1933-ban magántanuló voltam, és a gimnáziumi felvételire készültem. Érsekújvárban az iskola igazgatóságán jártam, a felvételiről érdeklődtem. Ekkor vettem meg az "Érsekújvár és vidéke" című hetilapot. Hazafelé utazva olvasgattam, és mindjárt az első oldalon a német események kapcsán volt egy cikk, 1933-at írtunk, ugye, ez volt Hitler hatalomra jutásának az éve, a zsidóellenes pogromok kezdete. Ekkor olvastam először Márainak a nevét, jegyzetet is készítettem a cikkről: "Márai Sándor a kiváló magyar író írta valahol a napokban, hogy ezek a megdöbbentő események nemcsak a zsidóságot, hanem az egész emberi civilizációnak és kultúrának szereztek nehezen gyógyítható sebeket." — Eddig a feljegyzésem. Hangsúlyozom, ekkor olvastam először Márai nevét. Most, ahogy ez a cikk a Slobodný Piatokban megjelent, előszedtem ezt a jegyzetemet 1933-ból. Diákkoromban az egykori olvasónaplóm szerint két könyvet olvastam el tőle, a Csutora című kutyaregényt és a szerintem legjelentősebb művét, az Egy polgár vallomásait. — Visszatérve a Slobodný Piatok cikkéhez, mit kezdjünk e lap azon állításával, hogy Márai fasiszta lett volna? — Először az döbbentett meg engem, hogy ez a rettenetes írás a Slobodný Piatokban jelent meg. Ezt az újságot ugyanis egy ideig szerettem olvasni, mert pozitívan ütközött ki a magyar-, cseh- és zsidóellenes kórusból, illetve sajtóból. Sajnos az utóbbi hónapokban már ez a hetilap is romlott ilyen szempontból, de hát hogy egy ilyen cikket képesek voltak lehozni és vállalni, a független újságírók lapjában, hát ez borzasztó... Pedig megvolt a lehetőségük, hogy megkérdezzék a közlés előtt mondjuk Grendel Lajost, a Márai Alapítvány elnökét, vagy mást, szívesen elmondtuk volna a lap szerkesztőinek, hogy ki is valójában Márai Sándor, mit jelent nemcsak a magyar, hanem az európai irodalom számára, hisz könyveit számos európai nyelvre lefordították. Nem lett volna nagy fáradság számukra utánajárni, sokan vagyunk, akik szívesen adtunkvolnafelvilágosítást, s.nem kellett volna közölniük ezt a gyalázatos, hazug írást. Hisz nyilvánvaló, hogy aki ilyet leír, az egy tudatlan ember. Fasisztának nevezni Márait, aki már Fábry előtt leírta, hogy Vox Humana, —, ez az első kötetének a címe, — ez minősíthetetlen cselekedet a lap részéről. Vagy vegyük a Napnyugati őrjárat című könyvét, egy további bizonyítóka mély humanizmusának és szabadságszeretetónek. Régi kedves könyvem ez. Egy olyan nyugati utazást ír meg, amelyre a legsötétebb években került sor. Ő akkoriban menekült Nyugatra, hogy belekóstoljon közvetlenül a szabadságba. Érdemes idézni e könyvének az utolsó öt sorát: "Utazz haza, s meséld el, hogy még egyszer ízlelted ezt a levegőt. Szívd tele tüdődet és eszméletedet nyers párájával, adj hírt, hogy élnek még napnyugaton emberek, akik nem tudnak másképp lóiegzeni, csak a szabadság levegőjében. Ez minden, amit az őrjáraton tapasztaltunk és észleltünk. Ennyi az egész? Ennyi az egész." (Uj Hullámhossz, 1991. július 20.) POLÁK LÁSZLÓ
