A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-08-09 / 32. szám
INTERJÚ Min dolgozik? Sok lapszerkesztőnek jelentett csalódást az eltelt hónapokban, hogy íróink, költőink, irodalmáraink a társadalmi politikai változások után sem igen rukkoltak elő olyan művekkel, amelyeket a sűrű szemöldökű, kockafejű cenzúra parancsolt az asztalfiókba. Kevés lenne hát a publikálatlan anyag? Vagy íróink nem tudnak mit kezdeni a hirtelen rájuk szakadt szabadsággal? Netán újabb fejezetek, versek, novellák készülnek a Nagy Egészhez, a Műhöz? Ezt szerettük volna megtudakolni egyetlen kérdésünkkel, amely nem túl eredeti és egy kicsit talán tolakodó is. Tettük ezt a válasz reményében, amely csak egy kicsit magánügy... Min dolgozik... Ozsvald Árpád Most adtam le a verseskötetemet és egy kicsit pihentem, de nem sokáig, mert találtam egy érdekes anyagot, a Kis-Kárpátok Cserkészcsapatának kézzel írt krónikáját, amely a fiatal Peéry Rezső keze nyomát is őrzi. Ezt a krónikát szeretném feldolgozni. Ez az egyik tervem. A másik: könyvtáram legértékesebb darabjaiból sajtó alá rendezni azokat az érdekes dolgokat, amelyek a mi tájaink népműveléséhez, kulturális életéhez kapcsolódnak. Most ezek foglalkoztatnak. — Úgy tervezi tehát, hogy a könyvtárában búvárkodik majd, érdekes könyveinek anyagát dolgozza fel... — A szóban forgó könyvek közül néhányat most szereztem. Sokáig lappangtak valahol, amíg rájuk akadtam. Ezek mind kéziratok. — Meg szokták-e beszélni tolforgatóink azt, hogy éppen min dolgoznak, ha összefutnak valahol? — Nem nagyon. Én sem nagyon szeretem ezt a kérdést, mert ha az ember kibeszéli magából a terveit, akkor általában nem valósítja meg őket. Jobb titokban tartani, s ha kész a mű, letenni az asztalra. — Megtudhatnánk valami közelebbit a kiadónak leadott kötetről? Az imént említést tett róla... — A címe: "Nincsenek szemtanúk". A jövő óv elején kellene megjelennie a 60. születésnapom ürügyén. Persze sok függ a Madách Könyvkiadó lehetőségeitől is. Duba Gyula Jelenleg az Aszály című regényem folytatásán dolgozom. Ez egy olyan regény, amelynek az idóterét az ötvenes és a hatvanas évek töltik ki: a közelmúlt, ezért elég sok aktuális történelmi vonatkozása van. Persze az emberi sorsok, életek alakulásáról írok benne elsősorban, erre helyezem a súlyt. Regényem főszereplői többókevósbé azok az emberek, akik már az Aszályban is szerepeltek. Kulcsár Ferenc Két dolgot írok: egy esszókönyvet és egy verseskötetet. Mindkettő kilencven százalékra készen van már. Az esszéket — az Imádságok — anyagát most kezdem publikálni az Irodalmi Szemlében. A júniusi számban olvasható az első rósz. Az egésznek az a lényege, vagy ha úgy tetszik, a mottója, hogy minden gondolat az erőfeszítés végső határán imádság. Művészeti, irodalmi és világjelenségeket tömör miniesszékben gondolok át újra, s kót-három soros novellákat iktatok közéjük, ritmusossá téve ezzel a szöveget. Számomra érdekes munkát jelentett a könyv írása. Majd ha megjelenik, az olvasók is véleményt alkothatnak róla. Ehhez még azt is hozzá kell fűznöm, hogy az esszéim és a verseim érdekes módon kiegészítik, magyarázzák, értelmezik egymást. Dénes György Jelenleg írókról portrékat vetek papírra. Egy ifjúságnak szóló könyvet szeretnék összeállítani, Petőfi, Vajda János, Arany, Kosztolányi, Ady, Nadányi Zoltán és sok más költő, író életéről,, költészetéről. Pontosabban az életükből szeretnék kiemelni egyegy érdekes epizódot, például azt, hogy az adott költőnek, írónak ki volt a szerelme, milyen betegség kínozta, milyen áldozatokat hozott művei megjelentetéséért, a napirendjéről, étkezési szokásairól és egyebekről is írok. Teszem ezt azzal a céllal, hogy a most felnövekvő nemzedék — amely szabadideje nagy részét a tóvó képernyője előtt tölti — rákapjon az olvasásra, felkeltse a figyelmét néhány olyan dolog a könyvemben (ha netán egyszer mégis megjelenik), amely további olvasásra serkenti majd. Nagyon sok olyan érdekes dolog van, mely hozzátartozik egy-egy alkotó magánéletéhez, s ennek a bemutatása az olvasóknak talán kedvet ad majd a klaszszikus magyar irodalom olvasásához, megismeréséhez. Ezenfelül gyermekverseket és felnőtteknek szóló verseket írok. Ez egy kicsit lassabban megy. Szeretnék még egy válogatott gyermekverskötetet kiadni. Ki tudja sikerül-e? Kérdés, hogy lehetőségem nyílik-e megjelentetni, hiszen megnehezültek a kiadás feltételei. Remélem, hogy a Madách mellett új kiadók is megjelennek. Ha kialakulna egy egészséges verseny, talán az írók is jobban járnának. Persze ez csak amolyan óhaj, nem tudni, mi lesz a hazai magyar irodalom sorsa. Hizsnyai Zoltán Esszéket írok; akadókoskodókat. Sorozatként, kéthavonta közlöm őket a májusi Irodalmi Szemlétől kezdődően. A sorozat első darabja az az írás, amelyet részben felolvastam a Csehszlovákiai Magyar írók Társaságának ülésén. Mindezek mellett verseket is írok több-kevesebb sikerrel. Lovicsek Béla Egy színdarabot írogatok. 1968-ban kezdődik a cselekménye, amely egy iskolaigazgató körül forog. Főhősömet hogy úgymondjam "kinyírják". Később persze rehabilitálják, de elment felette az idő, mire megy vele? — Hol tart az írással? — A fele megvan már. Ezenkívül egy kisregényen dolgozom. Nyolcvan oldal készen van már belőle. Fiatalokról szól a regény, könnyű, nyári történet. — Hogy szolgál az egészsége? Hallom, hogy beteg volt. Jól van már? — Nem nagyon. Másodszor is agyvérzést kaptam. A bal oldalamat nem nagyon tudom mozgatni. Gépelni is csak egy kézzel tudok. Ráadásul elestem, combnyaktöréssel mütöttek, állandóan fáj a lábam. Be vagyok zárva a négy fal közé. Ez annál inkább rossz nekem, mivel azelőtt rengeteget jártam író-olvasó találkozókra. Mozgékony ember voltam, állandóan jöttem-6 A HÉT
