A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-08-09 / 32. szám
A HÉT RIPORTJA És hiába változott meg a rendszer, itt nem változott semmi. Ezt keményen tudomásunkra hozták Anonymusék is, akik az építők képviseletében jelentek meg a szivattyúállomáson, hogy kiutasítsanak bennünket onnan. Felírták a kocsink rendszámát, felírták a magyarországi Magyar Hírlap tudósítóinak rendszámát, megfenyegették őket, hogy látogatásuknak következményei lesznek. Majd ők megmutatják! Fotós kollégámmal többször is megkértük őket, mutatkozzunk be egymásnak, hisz abban nincs semmi rossz, de kioktattak bennünket: ők otthon vannak, a saját felségterületükön, nem kötelesek bemutatkozni, de minket igenis igazoltathatnak. Hogy addig, amíg nem bizonyítják, hogy joguk van erre, nem igazoltathatnak bennünket, azt nem tudták megérteni; azt sem, hogy nyugodtan tarthatjuk őket is kíváncsiskodónak vagy tüntetőnek... Az egyik úr arról próbált meggyőzni, emiatt a blokád miatt lesz kénytelen a Hydrostav elbocsátani dolgozóit, vagy beperelni a polgári mozgalmat és megtéríttetni vele a dolgozók munkabérét. Arra már nem válaszolt, szerinte a munkanélküliség elleni egyetlen megoldás az-e, ha az egész országot felárkoljuk, és a bősihez hasonló erőmüvekkel építjük tele... Provokációt emlegetett, meg hogy vegye tudomásul mindenki: a Csallóköz nem Magyarországhoz tartozik. Ez igaz. De a csallóközieknek valami közük azért van hozzá. Legkevesebb annyi, hogy a környezetrombolás az ő zsebükre megy. Miért ők fizessék meg a sztálinista gigantománia árát? A "régi struktúrák" bűnéért miért a csallóközi ember fizessen, amikor van az erőműkérdésnek más alternatívája is?! Az egyik Anonymus magára vette a "régi struktúrát", s ki is kérte magának, mondván: az ő főiskolás fia részt vett az 1989-es novemberi forradalomban, ezért aztán őt senki ne nevezze régi struktúrának, mert azt a fiút ő nevelte. Ugye ismerős érvrendszer? Nem is oly régen az életrajzok sorsdöntő pontja volt, partizán, ellenálló, forradalmár volt-e apa, nagyapa, testvér, valamilyen rokon... S abban az időben is divat volt, hogy azt, akinek a bőrére ment a játék nem kérdezte és nem hallgatta meg senki. Ugyehogy változnak az idők (?)! Csak a rémképek ugyanazok. Pittner belügyminiszter a szlovák parlamentben uszít a szlovákiai magyarok ellen azzal, hogy Körtvólyesen a csallóközi magyarok engedetlenkednek, ahelyett, hogy azt mondaná: az érintett lakosok tiltakoznak, hogy semmibe veszik őket. Mert ott magyarok és szlovákok — sőt külföldi támogatóik is — együtt tüntetnek. Hogy a magyarokból van több, objektív adottság: Szlovákiának e területén a magyar kisebbség alkotja a lakosság többségét. A süket betontobby és a vak nacionalizmus csak meglovagolja e tényt és mellóbeszól. Azért, hogy a lényegi kérdésekre ne kelljen választ keresnie. N. GYURKOVITS RÓZA Fotó: Gyökeres György (8) és Móry Gábor (1) Utóirat, 1991. július 24-én: Kiderült, nemcsak a betonlobby süket, a szlovák kormány is olyan, mint ama bizonyos Vazul volt egykoron: nem akarja hallani az új idők új dalát. Tegnap végképp eldöntötte: az "átmeneti" megoldást választja — a szakemberek véleménye alapján, mivelhogy őket meghallgatják. Az Eurolánc képviselőit, a csallóközi embereket — nem. Július 22-én kinn járt a tüntetők közt Dominik Kocinger, az építkezés kormánybiztosa, még szóba is állt velük, tudatta mindenkivel: törvénytelen dolgot művelnek. Azt is elmondta, ő soha semmilyen pártnak a tagja nem volt, most sem az, tehát nem régi struktúra. Csakhogy a tüntetőket más érdekelte. Az például, hogy mennyi az idei kimondottan környezetvédelmi beruházás a vízműn, meg hogy milyen módszerrel ellenőrzik majd az elvégzett munka minőségét, hogy az esetleges üzembe helyezés ne járjon katasztrófával. Kocinger úr e kérdésre nem tudott válaszolni, mondván: ő szakember, ezek a témák nem tartoznak az ő asztalára. Ebből levonható a következtetés: Kocinger úr is csak arra kapott kormányfelhatalmazást, hogy az erőművet felépítse, üzembe helyezze. A környezetvédelmi és biztonsági tényezőivel foglalkoznia nem kell. Azzal a kérdéssel pedig, hogy az esetleges károkért ki fogja kártalanítani az egyes embereket és a településeket, végképp nem foglalkozik a kormány. Állítólag azért, mert nem lehet tudni, lesznek-e és milyen károk lesznek. A kérdéssel ezek szerint majd azután kell foglalkozni, ha a károk bekövetkeznek; vagyis még mindig tart az ideológia, hogy nem megelőzni kell a bajt... Kinn járt a tüntetésen a pozsonyi Hu-, man emberjogi szervezet képviselője, ott volt a Szlovákiai Táj- és Környezetvédők Szervezetének pozsonyi titkára, ott voltak a morva környezetvédők, akik sok mindent nem értettek. Többek közt azt, miért nem képviseli ezeket az embereket a szlovák parlamentben a Zöldek Pártja. Talán sikerült nekik — a morváknak, akikkel hasonló ügyben maga Pithart kormányfő tárgyalt — megérteniük, hogy amíg a bősi vízmű elleni megmozdulást nacionalista szemlélet, magyar kisebbségellenes elfogultság övezi, és a vízmű ellenzését még a szlovákiai Zöldek Pártja is magyar nacionalizmusként és revansizmusként igyekszik feltüntetni ebben az országrészben, addig karhatalommal szétverni való csőcselék az, aki kimegy tüntetni. Mégis: TILTAKOZNI KELL, SOK EMBERNEK KELL TILTAKOZNIA, KÜLÖNBEN NEM LESZ TISZTESSÉGES BÁNÁSMÓDBAN RÉSZE EGYETLEN KÖRNYEZETVÉDŐNEK SEM ÉS HOSSZÚ, KITARTÓ TILTAKOZÁSRA VAN SZÜKSÉG MERT ROSSZ TÖRVÉNY, ROSSZ ELBÁNÁS ELLEN MINDEN DEMOKRATIKUS ORSZÁGBAN CIVIL FEGYVER A POLGÁRI ENGEDETLENSÉG. AZ EDDIG "BEGYŰJTÖTTÉK" MEGBÍRSÁGOLÁSÁT PEDIG REMÉLHETŐLEG "AMNÉSZTÁLJA" A KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK, MERT FURCSA LENNE, HA ELFELEJTENÉ, HOGY Ó IS JÁRT HASONLÓ CIPŐBEN — NEM OLY RÉGEN. A HÉT 5
