A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-08-09 / 32. szám
A HÉT RIPORTJA Ml LESZ VELED, Bevallom: elfogult vagyok. Szülőházam áll a Csallóközben, testvéreim élnek ott, és sorsukat még mindig osztom. Nekem nem Ígéretes üdülőkörzete táj. Nekem is gond, hogy ott ormótlankodik most egy hatalmas betonteknő, végig a Duna mentén, és nem tudom, mi lesz... Mocsár, vagy sivatag? E kérdésekre 1977 óta nem ad választ senki. Legfeljebb azt mondják: majd meglátjuk. De az ember tudja: a vak is ezt mondta, aztán... 1991. VII. 9-én az építkezés területére még csak tehergépkocsinak volt tilos behajtani. Addig a szabályokat csak a Hydrostav járműi szegték meg. A két szélső tábla később került a póznára. A felvétel a júl. 19-ei állapotot rögzíti. Csak egyetlen kérdésünk van: Odabenn ki veszett meg? (Ti. az építkezés területén csak a BM által kivezényelt karhatalom új a blokád kezdete óta.) bősi erőművet be kell fejezni, üzembe kell helyezni. Mindenáron. A közvélemény támogatását pedig aljas eszközökkel sem átallják maguknak megszerezni. Először úgy próbáltak nemzetiségi kérdést csinálni az erőműből, hogy elmondták, a novákyi hőerőmű — mely már tönkretette a maga környezetét — csak akkor állítható le, ha Bős áramot termel. (Közben kiderült: Novákyban korszerű légtisztító berendezések felszerelésével folytatható az energiatermelés. Igaz, ez elég sok pénzbe kerül, hiszen a környezetvédelem nem olcsó mulatság. Olcsó legfeljebb az lenne, ha most a Csallóközben sikerülne megspórolni a környezetvédelmi kiadásokat, mondván: az erőmű beindításának pillanatában semmilyen környezeti kár nem tapasztalható. Később pedig, ha ezek láthatóvá válnának, rá lehetne fogni másra a károkat.) Arról szintén nem beszéltek az erőműpártiak, hogy energiatakarékos termeléssel nem is lenne már szüksége az országnak arra az áramra, amit Bősön termelnének. Kész ténynek veszi az erőművet az új rendszer úgyanúgy, mint a régi tette. Hogy miért? Hadd idézzem fel Lokvenc úr szavait, aki 1989 tavaszán — a magyar kormány egyoldalú lépését követően — egy bősi "sajtótájékoztatóján" kimondta, ha ez az erőmű felépül, államközi gazdasági szerződésben lesz rögzítve a szlovák-magyar határvonal, Trianon revíziójával azután már soha senki nem léphet fel. Hmm... Az agyrémek tehát nem újkeletűek. Csakhogy azok az emberek, akik itt élnek, itt vannak otthon, a nagy "műtárgy" közvetlen környezetében, sokkal prózaibb dolgok szorításában vannak. Mit nekik történelem! Arra keresnek választ, hogyan változik majd meg termőföldjeik termőképessége; kiapadnak-e kutaik, vagy éppen elönti őket a talajvíz. Meg kell-e tanulniuk rizst termeszteni, vagy elő kell szedniük a régi könyveket, amelyekben még fellelhető, hogyan jártak egykor a zsombókokon? Hogy ez túlzás? Miért, az nem túlzás, ha a betonlobby azzal érvel, hogy az erőműnek semmilyen környezeti ártalmai nem lesznek? Vagy az mi, ha a szlovák víz- és erdőgazdálkodási miniszter, Viliam Oberhäuser azt mondhatja a szlovák parlamentben, hogy a természeti károkra egyik minisztérium sem tervez költségvetést, mivel a természet nem tartozhat egyetlen minisztérium hatáskörébe sem?! Dögöljön meg a természet? Az Eurolánc somorjai csoportjának tagjai, akik július elejef óta blokád alatt tartják a körtvólyesi szivattyúállomást, . * : Csallóközi víziszörny nem kell! — hirdeti egy felirat a felvízcsatorna aszfaltozott oldalfalán 1989 decembere óta. Az oldódó félelem és az emberi bizakodás íratta oda, a hit, hogy talán eljött a szólás, a véleménymondás ideje, hogy most már akarata ellenére senki nem hajthatja vágóhídra emberek ezreit. De a forradalom felfalja gyermekeit. Akik annak idején — az új hatalom új embereiként — kinn jártak a tüntetéseken, most legfeljebb hallgatnak, vagy megértőén bólogatnak a vízerőmű építőinek-tervezőinek elkoptatott érveire, s velük együtt kötik az ebet a karóhoz: a A halászmester: Pongrácz István 2 A HÉT
