A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-08-02 / 31. szám
INTERJÚ A régiói k és a köziga; zgatás Mostanában gyakran használjuk azt a szót, hogy régió, bár nem mindig ugyanazt értjük alatta. Az Idegen Szavak Szótára szerint jelentése: táj, tájék, övezet. A Magyar Értelmező Kéziszótár még a vidék szavunkat említi a régió címszó után. Ugyanitt regionális az, ami valamely országnak (csak) egy bizonyos vidékére, tájegységére vonatkozik. Újabban a köznyelvben fogalomként használjuk a régió szót, és több vagy kevesebb falu és város társulását, szervezetbe tömörülését értjük alatta. így beszélünk Dunamenti régióról, Tiszaháti régióról, Kis- Duna menti régióról stb.... Aszerint, hogy ki és milyen célból hozta létre a társulást, megkülönböztetjük az állami irányítással létrehozott ZMOS-T (Zváz miest a obcí Slovenska — Szlovákiai falvak és városok szövetsége), a természetes vonzáskörzetek szerint alakult Csallóközi régiót, majd ennek kibővített változatát a Duna-menti régiót, a regionális társulás lehet párt alapon vagy politikai mozgalom szerint szervezett, vagy lehet pártok fölötti és lehet a határon megtorpanó — bár a természetes vonzáskörzet távolabb mutat — és lehet határokon átívelő. A regionális társulások eme sokféleségéről, az egyik vagy másik forma előnyeiről, illetve hátrányairól dr. Kvarda Józseffel, az Együttélés Politikai Mozgalom Önkormányzati Tanácsának titkárával beszélgettem. — A községi törvény lehetőséget ad arra, hogy a falvak és a városok szabad akaratukból, saját érdekeik megvédése céljából közösségre lépjenek, ill. társulásba tömörüljenek. Éz meg is történt és létrejött Csehországban is, Szlovákiában is a falvak és városok szövetsége. — Amely viszont kommunista és állampárti befolyás alatt áll, mondják a független politikusok... — Nekem nemcsak ez a gondom ezzel a társulással, hanem főleg az, hogy nincs jogi helye, nincs jogi norma, amely szabályozná a társadalmi hatáskörét. Ebből aztán zavarok adódnak. De az új alkotmányban majd ez is rendeződik... — Mikor lesz új alkotmány? — Jós ón sem vagyok, inkább maradjunk az eredeti témánál. Jelenleg a "ZMOS" nem tudja vagy nem is akarja a falvak és a városok érdekeit képviselni. Politikai manőverezésbe fogott. Véleményem szerint a dél-szlovákiai falvaknak és városoknak vannak olyan specifikus érdekeik, amelyek képviseletét egy társulásnak igenis fel kell vállalni. Ez a társulás itt nyugaton lehetne a Duna-menti régió, keleten a Tiszaháti régió és a kettő között még két, a természetes vonzáskörzetek mentén kialakított regionális társulás. Az érdekképviseleten nem politikai képviseletet értek, hanem kulturális és gazdasági, kereskedelmi együttműködést. Konkrétan például a kishatárforgalom kibővítésére gondolok. Magyarországgal szinte kínálkozik az ilyen együttműködés lehetősége. — Vagy szükséges... — A lehetőség adott, a megvalósítás szükséges. Az integrálódó Európában szellős határokról beszélnek. Sokkal több határátkelőhelyre volna szükség. Ez az igény az ország belsejében levő községeket csak közvetett módon érinti — mert ők is ott fognak átjárni, ahol közelebb — ezért szükséges, hogy egy adott terület, egy adott természetes vonzáskörzet, amely érintett a dologban, közösen lépjen fel. — Van-e nagyobb súlya az ilyen fellépésnek? — Pillanatnyilag nem biztos, hogy van, de lehet. Az új alkotmány biztosan rendezi ezt a kérdést. Ezért a jövő szempontjából mindenképpen hasznos már most létrehozni a kisebb regionális társulásokat is. Ha csak egy község hadakozik egy ügy érdekében, annak nincs és nem is lehet olyan súlya, mintha többen teszik ugyanezt. A társulások óhajait, igényeit a jogállamban figyelembe kell venni-. A határon átívelő gazdasági együttműködéssel nem csak a határmenti községek javai gyarapszanak. Az egész ország pórul járna, ha a gazdasági mozgás, a kereskedelem a határon lebénulna. A határon átívelő társulások a nagyon komoly ökológiai problémákat is felvállalhatnák. Nem elhanyagolható a kulturális értékek cseréjének lehetősége sem... — A regionális társulások kialakításakor is tapasztalhattuk, hogy két szálon futottak az események. Volt egy, a községi törvényből eredő spontán szerveződés, és volt egy "föntről" súgott, központilag irányított szervezés. Ugyanez az ellentét megtalálható az önkormányzatok, illetve az állami hivatalok viszonyában is. Ön, mint az egyik körzeti hivatal vezetője, közvetlenül is tapasztalhatja ezt az ellentmondást. Vagy nincs is ellentmondás? — Úgy vélem, hogy a bársonyos forradalommal minimálisan egy dolgot sikerült megoldanunk. Sikerült meghúznunk a pontos határt az állami végrehajtó hatalom és az önkormányzatok hatásköre között. Nem azt mondom, hogy jól sikerült ezt a határt meghúzni. De van határ, a kettő törvénnyel szabályozott módon különül el egymástól. Ézt a vonalat elméleti szakemberek húzták meg. Sajnos túl sok államigazgatási szervet hoztak létre. Nagy valószínűséggel számíthatunk a hivatalok ismételt átszervezésére. És akkor még csak a hivatalok kérdését érintettük, a hivatal-önkormányzat viszonyát nem. Pedig a legtöbb ellentmondás ott van. Amikor a körzeti hivatalokat létrehozták, nem számoltak a járáshatárok módosításával. így jött létre néhány olyan helyzet, amikor valamely körzeti központtól — és most engedtessék meg . nekem, hogy egy kicsit hazabeszóljek, például Somozától — pár kilométerre fekvő község lakosainak előbb fel kell utazni Pozsonyba, majd onnan Szencre, hogy eljussanak a körzeti hivatalba. Persze, hogy elégedetlenek ezek az emberek. Ezeket a falvakat használja fel a "ZMOS", hogy az állami hivatalok elleni ellenszenvet állandóan szinten tartsa. Az állami végrehajtó hatalom és a közigazgatás közötti feszültség a pénzügyi és a vagyonjogi rendezetlenségből fakadt, és mostanra állandósult. A két véglet — teljes jogú önkormányzat (olyan extrém helyzet, amikor csak önkormányzat létezik és megszűnik az állam) és az önkormányzat teljes hiánya, amikor csak állami beavatkozás van — közötti határt kell jól meghúzni. Azt tartom igazán jó megoldásnak, amikor a lehető legközelebb van a hivatal az állampolgárhoz, amikor a lehető leggyorsabb módon intézheti ügyeit. Remélem, hogy egyszer eljutunk ebbe az állapotba is. Sajnos addig még sokszor beleütközünk a különböző hivatalok által felállított falba, mert mindegyik bizonyítani akarja, hogy ő és csakis ő a legfontosabb. Mulasztásokkal — mert nem győzhet mindent — és duplicitással — mert azt hitte az a másik dolga — egyaránt találkozunk. Dúl a papírháború. Fanyar mosollyal teszem hozzá, hogy szerencsére csak a papírháború. Fister Magda A HÉT 5
