A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-07-05 / 27. szám
A pozsonyi utcanevekről Olyan korban élünk, amelyben a társadalom gazdasági, politikai, kulturális és erkölcsi arculata teljesen megváltozik. Ennek a folyamatnak a következménye többek között az is, hogy egy-egy személyiség, dolog vagy jelenség elveszti jelentőségét, értékét, s helyébe más név vagy fogalom kerül. Pozsony utcáit járva sokan meglepődnek, hogy a közterületek elnevezéseit egyik napról a másikra átkeresztelték. A névváltoztatás nem csak napjainkra jellemző. Minden társadalom igyekszik a környezetét saját elképzeléseit érvényre juttatva átalakítani. Tegyünk most képzeletben egy rövid sétát a belvárosban, s nézzük meg az új utcanevek eredetét. A mai elnevezések több esetben tulajdonképpen régiek, csak épp számunkra ismeretlenek. Szlovákia fővárosának sajátos múltja van. A 700 éves város egyik jellegzetessége a többnyelvűsége. Évszázadokon keresztül éltek itt egymás mellett németek, magyarok és szlovákok. Ezért természetes, hogy a közterületeknek német, magyar és szlovák nevük volt. Aki néhány évvel ezelőtt az Április 4-e térre igyekezett, az most a Főtérre (Hlavné námestie) megy. A középkori városnak ez volt a központi tere. Valamikor vásárokat és népünnepélyeket rendeztek ezen a téren, s a városházán hozták meg a legfontosabb szabályokat, előírásokat. A középkorban Marktplatz volt a neve. Később Hauptplatz, Főtér néven emlegették. Az első világháború után Masarykovo námestie lett, s a második világháborút követő években a felszabadulás napjának emlékét őrizte. A szovjet partizánparancsnokról elnevezett Dibrov tér most visszakapta korábbi nevét a Ferencesek tere (Františkánske námestie) lett. Ezen a téren található a ferencesrendi templom és kolostor épülete. Régebben Brotmark (Kenyérpiac tér) majd Fischmarkt (Halpiac tér) volt, jeléül annak, hogy egykor vásártérnek használták. A közeli Prímás tér (Primaciálne námestie) megtartotta eredeti nevét, amelyet 1919 óta visel, de érdemes felidézni a korábbi elnevezéseket is. A tér neve "Unter den Fleischpengen" arra utal, hogy hentesek működtek itt. Később gabonát és zöldséget kezdtek árulni, s a teret Getreidemarkt (Gabonavásár tér) vagy Tandlmarkt (Zsibvásár tér) néven emlegették. A 18. században Nepomuki Szent János szobrát állították fel a tér egyik sarkában, s attól fogva Johannesplatz, Jánostér, námestie Svätého Jána lett a neve. 1879-ben ismét új nevet kapott: Batthyány esztergomi érsekről Batthyány rémek nevezték el. NÉPRAJZ MINDENKINEK Az anyajegy A népi tudásanyag különböző területei közül kiemelkedő csoportot alkotnak azok a hiedelmek és tapasztalás útján szerzett megállapítások, amelyek az ember külső és belső tulajdonságaira vonatkoznak. A népi gyógyítás egyik érdekes és fontos része foglalkozik a gyermekbetegségekkel. E kérdéskör bevezető fejezetének tekintjük a gyermekáldás problematikáját, a terhesség időszaka alatt kialakult rendellenességeket is. A néphit szerint a születendő gyermek testén a terhesség első félidejéig keletkezhetett anyajegy, amelyet gyakran anyajelnek is neveztek. Az orvosi szakirodalom az ilyen jellegű megkülönböztető, veleszületett jeleket a testen Verucoza néven ismeri. Az anyajegyre vonatkozó itt közzétett népi tudásanyag a szlovákiai magyarság által lakott terület nyugati feléről származik, leginkább a Csallóközből és Mátyusfödről. Keletkezéséről a népnyelv igen változatosan beszól. Általánosan elterjedt volt az az ismeret, hogy ha valami ráesett a terhes asszony testére a terhesség idejének első felében, és az asszony odakapott, akkor a gyermek testén ott maradt annak a helye. A Komárom környéki falvakból származnak azok az adatok, melyek szerint, ha a másállapotban lévő asszony testére az első időben valamilyen tárgyat, gyümölcsöt, állatot rádobtak vagy váratlanul valamilyen állat ugrott a testére, s az asszony azt a helyet megfogja, akkor ezeknek a képe ott maradt a gyerek testén anyajegy formájában. Hasonló okból a terhes asszonynak attól is óvakodnia kellett, hogy valahol megüsse, megégesse, leforrázza magát. Egy csiliznyáradi adatközlő szerint: "Az anyám terhes volt velem, és a szemébe ment a bogár. Ő odakapott, s nekem is a szememen van az anyajegy." Egy másik adatközlő így vallott: "Velem történt. Mentem fel a padlásra, beütöttem a fejem a fiagerendának az átkötőjóbe, és a kezemmel jól megszorítottam a helyét. Amikor megszületett a fiam, a hajában voltak az ujjaim helyei — világosabb csíkok formájában — ahogy fogtam a fejemet az ütés után." Példáinkból megállapíthatjuk, hogy az óvás "nem szabad odakapni, mert akkor ott marad a helye a gyerek testén" bármelyik elbeszéléskor azonos formában ismétlődik. Ebből adódik a mondás, ha valakin anyajegyet látnak: "Az anyád nem vigyázott, mikor terhes volt, odakapott, ott a helye." Igen erősen ólt a terhes asszony óvása mindentől, ami az újszülöttön nyomot hagyott volna. A néphit szerint, A Leningrádi utcát (Leningradská ulica) ez áprilisától Lőrinc-kapu utcának mondják nem véletlenül, hiszen 1778-ig az utca keleti végén állt Pozsony négy kapuja közül az egyik: a Lőrinc-kapu. A Nálepka kapitány nevét viselő utca ma Úri utca (Panská ulica) valószínűleg azért, mert itt díszelegnek a legszebb paloták. A Lőrinckapu utcával együtt korábban Hosszú utca volt a neve, az abszolutizmus alatt pedig Zichy utca névre keresztelték. Az Úri utcából letérünk balra a Ventúr utcába (Ventúrska ulica). Eddig Alois Jirásek cseh regényíró nevét viselte. Az utca mostani nevét 1472-ben említik először. 1390-ben a városatyák adósságuk törlesztése végett az utcán lévő ingatlanokat Bonaventura de Salto gazdag olasz kereskedőcsaládnak adták bérbe. A háztulajdonosok nem a városnak fizették az adót, hanem a Bonaventura család tagjainak. Érdekes múlttal büszkélkedhet a mai Kórház utca (Špitálska ulica) is, amelyet nemrég még ulica Československej armády néven emlegettünk. Ezen az utcán már a középkorban kórház állt. A Szent Antal kórházat 1309-ben említik először. Az utca térségében a 14. században előváros alakult, amelyet Spitalneusiedelnek hívtak. A Kijev teret pedig azért változtatták át Kőtérre (Kamenné námestie), mert régen kőfaragók műhelyei álltak itt. j BOKROS KATALIN ÉLŐ MÚLT ha kívánságos volt a terhes asszony, akkor a megkívánt ételnek a formája is ottmaradhatott a gyerek testén. Ezért nyelvterületünkön általánosan ismert, hogy a várandóst mindenből, amit lát, meg kell kínálni, nehogy "meglátszódjon a gyereken". Az anyajegy örökölhető is volt. Az anya testén található jel nagyon gyakran az újszülött testén is megjelent. Századunk első felében tájainkon a szülés levezetése a bábaasszony dolga volt. Az ő feladata volt az is, hogy megvizsgálja az újszülött testi-lelki épségét. Vidékünkön elterjedt volt, hogy a bábaasszony közvetlenül a szülés után a méhlepénnyel törülgette a csecsemő arcát és testét, hogy a bőre szép tiszta legyen, s eltűnjön róla minden folt, anyajegy. Az anyajegy gyógyítására vonatkozó adataink csoportja kisebb, mint a keletkezésről való népi ismeretanyag. Mihdkót esetben egyformán az érintkezési mágia és a hasonlóságon alapuló mágia elvei érvényesülnek. Csilizközben azt tartották, hogy az anyajegyre észrevétlenül száraz békabőrt kell dobni, akkor elmúlik. Általánosabb volt azonban a hit, hogy az anyajegy a testről sohasem tűnik el, nem is lehet leoperálni, mert mindig újra megjelenik. DANTER IZABELLA A HÉT 13
