A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)

1991-07-26 / 30. szám

ÉLŐ MÚLT KONCSOL LÁSZLÓ Titkos kálvinista tanítók Hodoson (1731 — 1776) 2. Tudjuk, a Pozsony megyei Levéltár (ŠOA Bratislava) nemcsak a hodosi református egyház első anyakönyveit, hanem az általunk ismertetett vizsgálati és periratokat is megőrizte. (Az anya­könyvek eredeti példányait egy sikere­sebb, főleg tűzbiztos megőrzés céljából nem — mint sokan vélik — a közelmúlt­ban, hanem még a 19. sz. harmincas­negyvenes éveiben gyűjtötték be me­gyei levéltáraink. A beszolgáltatás ügy­menetéről a megyei közgyűlések s az egyházmegyei határozatok jegyzőköny­vei tudósítanak.) A helyszíni nyomozás folyamán két 1732. évi megyei latin irat másolatát is hodosi ötjyünk aktájához csatolták. Az első azé a megbízólevélé, amelyet a vármegye április 22-én az Alistálra, Pa­­dányba és Hódosra kiküldött bizottság­nak adott át, hogy a fölszámolandó protestáns gyülekezetek vezetőit s a híveket a megyei emberek küldetésé­nek céljáról és hátteréről tájékoztassa, a másik pedig a bizottság jelentéséé, aho­gyan szövegét a vármegye közgyűlési jegyzőkönyvébe iktatták volt. Terjedel­me kizárja, hogy az egészet ide másol­juk, tényei lényegüket tekintve különben is megegyeznek a korábbi (alistáli) és mostani (hodosi) anyagban összefoglal­­takkal, de második, érdemi felét idéz­nünk nem lesz érdektelen. Olvastuk, mit írt erről az aktusról a keserű prédikátor, az alábbi szöveg pedig, mely a másik fél, a hatalom embereinek optikájával készült, meglátjuk, milyen forgatókönyv szerint játszódott le ez a szomorú, több vonatkozásában tragikus eseménysor, amely az érdekelt falvak protestánsai­nak életét ötven esztendőre annyi fölös­leges gonddal, bajjal, keserűséggel súj­totta, s népük szellemi fejlődését, mint látni fogjuk, a jobb sorsra érdemes emberek akarata ellenére visszavetette. "... Folyó május hó első napján oda (ti. Alistálra) és leányegyházába, Padány­­ba, valamint Hódosra érkeztünk", kez­dődik a megyei bizottság két tagjának, Csiba Imre vármegyei ügyésznek, egy diósförgepatonyi határrész bérlőjének és Somogyi Mátyás főszolgabírónak la­tin nyelvű jelentése, "Alistál községben elidőztünk, s ugyanott Csehi (!) Péter prédikátort és Szokolay István iskola­­mestert, valamint a helység, továbbá Padány és a többi fontosabb falvak nemeseit ékes szóval egybegyűjtvén, nekik s a megjelenteknek a fönti Kegyes Törvényt, Ő Királyi Felségének jóakara­té Rendeletét egészében összefoglal­tuk, előttük fölolvastuk, majd becsülettel és tüzetesen megmagyaráztuk, egy­szersmind pedig, hogy alattvalói mivol­tukban és hűségükben az ily jóakaraté Királyi Rendeletnek minden módon en­gedelmeskedniük s vele szemben alá­zattal viseltetniük szükséges, őket ko­molyan intettük, ennekutána az általuk ott birtokolt templomot elfoglalni, ily mó­don a helvét vallásgyakorlatot meg­szűntetni s a templom kulcsait nekünk átadatni és birtokunkba származtatni óhajtottuk, nemkülönben a prédikátor­nak minden lelkészt szolgálatot és fog­lalatosságot a Királyi Parancsolat ke­mény tilalmával megtiltottunk, a prédi­kátornak magának pedig vagy magán­emberként helyben maradnia, vagy máshova költöznie parancsoltuk. Mind­ezeket megértvén és hallván az egybe­gyűltek, egy párnapos haladékot köve­teltek, amelyre magunk, hogy tudniillik a kért időhaladékban részeltetnénk őket, nem hajoltunk, sőt inkább minden odáz­­gatást elmarasztaltunk, az ellenkezőket pedig, valamint a Királyi Rendeletet semmibe vevőket magukat megbélye­geztük, továbbá hogy a Tekintetes Vár­megyének ily értelmű tájékoztatást ad­hatunk, velük eleve közölvén, kérésüket visszautasítottuk, s ily módon itt is, ott is megintettük őket. Ők azonban ragasz­kodtak eredeti halasztási igényükhöz, s egy Ő Királyi Felségéhez intézendő azonnali rendkívüli folyamodás jogát fenntartván, amennyiben, úgymond, Ő Királyi Felsége Rendeletét és kegyes Parancsolatát (azt az általunk fölolva­sott és kihirdetett alakkal egyezőnek találva) megváltozhatatlannak lenni ta­pasztalják, úgy mindvalahányan előre híven és engedelmesen alkalmazkodó­­nak és szófogadónak nyilvánítják ma­gukat És bár a Rendeletet a hodosiak ellenkezve fogadták, Körösztösy (!) Sá­muel, a hely prédikátora, minden lelké­­szi szolgálatáról tüstént lemondott, azonfelül pedig megígérte, hogy a Ko­márom megyei Nagymegyer községbe hurcolkodik, majd e hó 8-ik napján az említett falvakba ismét kiszállván s előt­tük a fentieket nagy részletességgel megismételvén, az alistai (!) és padányi Nemes Urak, valamint a filiális helyek színünk elé rendelt többi lakosai egybe­hangzón kinyilvánították, hogy a dolgot megvizsgálván immár tudják, megértet­ték, hogy ez lévén Ő Királyi Felségének kegyes parancsolata, semmiképpen sem óhajtanak ellenszegülni, sőt ellen­kezőleg, köteles hűségükben, engedel­mességükben és hódolatukban mindig alkalmatosnak és szolgálatra készsé­gesnek nyilvánítják magukat. E nyilatko­zatukat bírván az egyház és a templom felé indultunk, s mivel a templom kapu­jának kulcsát már a zárban találtuk, a templomot kinyitottuk, s a velünk együtt a templomba nyomuló népet kiküldvén egy rövid beszéd kíséretében mind a templomot, mind a hozzáépített parókiát a lakosok színe előtt elfoglaltuk és meg­szálltuk, a templom kulcsát Szerdahely plébános urának, illetve a távol tartóz­kodó Méltóságos Vikárius Úrnak rendel­kezésére bocsátottuk, az egyház híveit pedig a jövőben a róla való serény gondoskodásra buzdítottuk. Az ősi templom romladozik, szentélyének tete­je beázott, a cinteremben (ti. a templom körüli temetőkertben) álló kápolna gaz­dátlan, a cintermet magas fal övezi, amelyhez kívülről a parókiaház csatla­kozik a temploméhoz hasonló romos állapotban, ez is tatarozást igényelve. Hodos községnek nincs közös imahá­za, csak Ns Csömör Dániel ott lakó özvegyének házában, amiért a gyüleke­zet és az özvegy megállapodása szerint évi bérleti díjat fizetnek. Úgyanitt végez­te szolgálatait a prédikátor, aki azonban minden papi kötelességéről lemondott, maga pedig, mint fönt említettük, meg­ígérte, hogy három héten belül másho­va költözik, s így mind ezen a helyen, mind a fönt soroltakon a helvét hitvallás szolgálatával fölhagy, míg az alistáli prédikátor, a fönt nevezett Csehy (!) Péter arra kötelezte magát, hogy az említett parókiáról bútoraival együtt ki­­hurcolkodik, s valamely más kuriális házba megy át, ily módon helyben ma­rad, s magánemberként éli majd napjait. Amelyekben a fent írt módon eljárván, az említett Kegyes és Nagyméltóságú Királyi Helytartótanács parancsára Ő Királyi Felségének Rendeletét buzgón végrehajtván, bizonyságlevelünket és jelentésünket ezennel megírtuk, kézje­gyünkkel és rendes pecsétünkkel meg­erősítettük, megoltalmaztuk és kibo­­csátjuk. Pozsonyban, 1732. május hó 12. napján. Csiba Imre, Tekintetes Po­zsony vármegye ügyésze. Somogyi Má­tyás, ugyanezen Tek. Pozsony várme­gye főszolgabírája. Pozsony vármegye közgyűlésének hiteles jegyzőkönyvéből Galgóczy Antal, Tek. Pozsony várme­gye aljegyzője, s. k. (Pecsét, aláírás.)" (Folytatjuk) 12 A HÉT

Next

/
Oldalképek
Tartalom