A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-07-26 / 30. szám
ÉLŐ MÚLT KONCSOL LÁSZLÓ Titkos kálvinista tanítók Hodoson (1731 — 1776) 2. Tudjuk, a Pozsony megyei Levéltár (ŠOA Bratislava) nemcsak a hodosi református egyház első anyakönyveit, hanem az általunk ismertetett vizsgálati és periratokat is megőrizte. (Az anyakönyvek eredeti példányait egy sikeresebb, főleg tűzbiztos megőrzés céljából nem — mint sokan vélik — a közelmúltban, hanem még a 19. sz. harmincasnegyvenes éveiben gyűjtötték be megyei levéltáraink. A beszolgáltatás ügymenetéről a megyei közgyűlések s az egyházmegyei határozatok jegyzőkönyvei tudósítanak.) A helyszíni nyomozás folyamán két 1732. évi megyei latin irat másolatát is hodosi ötjyünk aktájához csatolták. Az első azé a megbízólevélé, amelyet a vármegye április 22-én az Alistálra, Padányba és Hódosra kiküldött bizottságnak adott át, hogy a fölszámolandó protestáns gyülekezetek vezetőit s a híveket a megyei emberek küldetésének céljáról és hátteréről tájékoztassa, a másik pedig a bizottság jelentéséé, ahogyan szövegét a vármegye közgyűlési jegyzőkönyvébe iktatták volt. Terjedelme kizárja, hogy az egészet ide másoljuk, tényei lényegüket tekintve különben is megegyeznek a korábbi (alistáli) és mostani (hodosi) anyagban összefoglaltakkal, de második, érdemi felét idéznünk nem lesz érdektelen. Olvastuk, mit írt erről az aktusról a keserű prédikátor, az alábbi szöveg pedig, mely a másik fél, a hatalom embereinek optikájával készült, meglátjuk, milyen forgatókönyv szerint játszódott le ez a szomorú, több vonatkozásában tragikus eseménysor, amely az érdekelt falvak protestánsainak életét ötven esztendőre annyi fölösleges gonddal, bajjal, keserűséggel sújtotta, s népük szellemi fejlődését, mint látni fogjuk, a jobb sorsra érdemes emberek akarata ellenére visszavetette. "... Folyó május hó első napján oda (ti. Alistálra) és leányegyházába, Padányba, valamint Hódosra érkeztünk", kezdődik a megyei bizottság két tagjának, Csiba Imre vármegyei ügyésznek, egy diósförgepatonyi határrész bérlőjének és Somogyi Mátyás főszolgabírónak latin nyelvű jelentése, "Alistál községben elidőztünk, s ugyanott Csehi (!) Péter prédikátort és Szokolay István iskolamestert, valamint a helység, továbbá Padány és a többi fontosabb falvak nemeseit ékes szóval egybegyűjtvén, nekik s a megjelenteknek a fönti Kegyes Törvényt, Ő Királyi Felségének jóakaraté Rendeletét egészében összefoglaltuk, előttük fölolvastuk, majd becsülettel és tüzetesen megmagyaráztuk, egyszersmind pedig, hogy alattvalói mivoltukban és hűségükben az ily jóakaraté Királyi Rendeletnek minden módon engedelmeskedniük s vele szemben alázattal viseltetniük szükséges, őket komolyan intettük, ennekutána az általuk ott birtokolt templomot elfoglalni, ily módon a helvét vallásgyakorlatot megszűntetni s a templom kulcsait nekünk átadatni és birtokunkba származtatni óhajtottuk, nemkülönben a prédikátornak minden lelkészt szolgálatot és foglalatosságot a Királyi Parancsolat kemény tilalmával megtiltottunk, a prédikátornak magának pedig vagy magánemberként helyben maradnia, vagy máshova költöznie parancsoltuk. Mindezeket megértvén és hallván az egybegyűltek, egy párnapos haladékot követeltek, amelyre magunk, hogy tudniillik a kért időhaladékban részeltetnénk őket, nem hajoltunk, sőt inkább minden odázgatást elmarasztaltunk, az ellenkezőket pedig, valamint a Királyi Rendeletet semmibe vevőket magukat megbélyegeztük, továbbá hogy a Tekintetes Vármegyének ily értelmű tájékoztatást adhatunk, velük eleve közölvén, kérésüket visszautasítottuk, s ily módon itt is, ott is megintettük őket. Ők azonban ragaszkodtak eredeti halasztási igényükhöz, s egy Ő Királyi Felségéhez intézendő azonnali rendkívüli folyamodás jogát fenntartván, amennyiben, úgymond, Ő Királyi Felsége Rendeletét és kegyes Parancsolatát (azt az általunk fölolvasott és kihirdetett alakkal egyezőnek találva) megváltozhatatlannak lenni tapasztalják, úgy mindvalahányan előre híven és engedelmesen alkalmazkodónak és szófogadónak nyilvánítják magukat És bár a Rendeletet a hodosiak ellenkezve fogadták, Körösztösy (!) Sámuel, a hely prédikátora, minden lelkészi szolgálatáról tüstént lemondott, azonfelül pedig megígérte, hogy a Komárom megyei Nagymegyer községbe hurcolkodik, majd e hó 8-ik napján az említett falvakba ismét kiszállván s előttük a fentieket nagy részletességgel megismételvén, az alistai (!) és padányi Nemes Urak, valamint a filiális helyek színünk elé rendelt többi lakosai egybehangzón kinyilvánították, hogy a dolgot megvizsgálván immár tudják, megértették, hogy ez lévén Ő Királyi Felségének kegyes parancsolata, semmiképpen sem óhajtanak ellenszegülni, sőt ellenkezőleg, köteles hűségükben, engedelmességükben és hódolatukban mindig alkalmatosnak és szolgálatra készségesnek nyilvánítják magukat. E nyilatkozatukat bírván az egyház és a templom felé indultunk, s mivel a templom kapujának kulcsát már a zárban találtuk, a templomot kinyitottuk, s a velünk együtt a templomba nyomuló népet kiküldvén egy rövid beszéd kíséretében mind a templomot, mind a hozzáépített parókiát a lakosok színe előtt elfoglaltuk és megszálltuk, a templom kulcsát Szerdahely plébános urának, illetve a távol tartózkodó Méltóságos Vikárius Úrnak rendelkezésére bocsátottuk, az egyház híveit pedig a jövőben a róla való serény gondoskodásra buzdítottuk. Az ősi templom romladozik, szentélyének teteje beázott, a cinteremben (ti. a templom körüli temetőkertben) álló kápolna gazdátlan, a cintermet magas fal övezi, amelyhez kívülről a parókiaház csatlakozik a temploméhoz hasonló romos állapotban, ez is tatarozást igényelve. Hodos községnek nincs közös imaháza, csak Ns Csömör Dániel ott lakó özvegyének házában, amiért a gyülekezet és az özvegy megállapodása szerint évi bérleti díjat fizetnek. Úgyanitt végezte szolgálatait a prédikátor, aki azonban minden papi kötelességéről lemondott, maga pedig, mint fönt említettük, megígérte, hogy három héten belül máshova költözik, s így mind ezen a helyen, mind a fönt soroltakon a helvét hitvallás szolgálatával fölhagy, míg az alistáli prédikátor, a fönt nevezett Csehy (!) Péter arra kötelezte magát, hogy az említett parókiáról bútoraival együtt kihurcolkodik, s valamely más kuriális házba megy át, ily módon helyben marad, s magánemberként éli majd napjait. Amelyekben a fent írt módon eljárván, az említett Kegyes és Nagyméltóságú Királyi Helytartótanács parancsára Ő Királyi Felségének Rendeletét buzgón végrehajtván, bizonyságlevelünket és jelentésünket ezennel megírtuk, kézjegyünkkel és rendes pecsétünkkel megerősítettük, megoltalmaztuk és kibocsátjuk. Pozsonyban, 1732. május hó 12. napján. Csiba Imre, Tekintetes Pozsony vármegye ügyésze. Somogyi Mátyás, ugyanezen Tek. Pozsony vármegye főszolgabírája. Pozsony vármegye közgyűlésének hiteles jegyzőkönyvéből Galgóczy Antal, Tek. Pozsony vármegye aljegyzője, s. k. (Pecsét, aláírás.)" (Folytatjuk) 12 A HÉT
