A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-04-05 / 14. szám

Ko kövön

LÉVA VÁRA

Léva várának eredete - csakúgy, mint több hasonló erősségé is - a múlt homályába vész. Első, általunk ismert tulajdonosa a híres-hírhedt felső-magyarországi olligarcha, Csák Máté, aki 1318-ban kelt egyik oklevelében elsőként tesz említést a várról. Feltételezzük azonban, hogy a vár a 13. század utolsó harmadában épülhetett, részeként a IV. Béla királyunk által kezdeményezett végvárrendszernek, hogy átvegye a pusztulófélben lévő, földből és palánkból épült Bars szerepét.

1321-ben, Csák halála után, a vár Károly Róbert tulajdonába került, s attól fogva folyamatosan részesévé vált a Magyarország fejlődését befolyásoló pártharcoknak. Első várnagya, báthmonostori Bechei Imre révén a királyi hatalom egyik támasza; a várnagy egyike a Zách Felicián lázadását felgöngyölítő nemeseknek, Zách lányát, Sebét, itt fejeztette le a vár hátulsó udvarán.

1387-ben Zsigmond király Léva várát udvari vitézének, Sárai Lászlónak adományozta, és ez a Sárai-Lévai-Cseh család másfél évszázados uralmának kezdetét jelentette. A lévaiak önkényeskedéseik, folytonos pereskedéseik, valamint közjogi szerepléseik folytán - kihasználva a királyi hatalom átmeneti meggyengülését - Magyarország leghatalmasabb, leggazdagabb, s így legbefolyásosabb főurainak sorába emelkedtek. Uralkodásuk egyben a vár aranykorát is jelentette, amely egészen a Mohács utáni időkig tartott. A család akkori tagjai, a mohácsi csatavesztés utáni zavaros időkben, az állandó pártviszályokban felőrlődve, sorra vesztették el birtokaikat, köztük Lévát is. 1544-ben a vár már a szintén zsarnoki hajlamokkal "megáldott", de vitéz Balassa Menyhért tulajdona, akinek a nevéhez fűződik a török fenti évben történt csúfos megleckéztetése is. A török fondorlatosán, éjjel támadta meg a várat, ahol a helyőrség kiadós mutatás és borozgatás után éppen mélyen szunyókált; velük együtt Balassa Menyhért uram is, akit azonban keményebb fából faragtak, mintsem hogy egy ilyen alkalmatlan török látogatást csak úgy elnézzen. A szó legszorosabb értelmében a lenge alsóra kapta fel a mellvértjét, és verte el olyan derék módon a törököt, hogy azzal még Tinódi Lantos Sebestyén uramat is méltón megihlette (A szálkái mezőn való viadalról...).

Esztergom eleste után a vár stratégiai jelentősége nagyon megnőtt; 1664-ben itt állította meg a bányavárosok felé előrenyomuló törököt Louis Ratuit de Souches, a császári ház generálisa. Előtte azonban okvetlenül meg kell még említenünk az egri hőst, Dobó Istvánt, aki 1588-ban kapta meg

a várat Ferdinándtól. A vár reneszánsz szárnyát, amely máig is a legjobb állapotban van, ő építtette.

Dobó halála után, házassága révén a Dobónál nem kevésbé hányatott sorsú és magyarbarát érzelmeiről közismert Kollonich Szigfrid lett a vár birtokosa, akit itt ért utol a halál — és maradt temetetlenül felravatalozva a vár lovagtermében hosszú éveken keresztül. Meg kell még említenem a vár egyik későbbi urát, Csáky Lászlót, aki elődeitől eltérően nem annyira erejéről, mint jószfvéről volt nevezetes. A hagyomány szerint elnézte, hogy jobbágyai a félig kicsépelt kévéket hazahordják, s a cséplést otthon a saját szakállukra fejezzék be. Ez az eredete a Csáky szalmája szólásunknak.

A II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharcnak Léva szintén aktív szereplője. 1704-ben maga a nagyságos fejedelem tartott itt haditanácsot a nagyszombati vereség után. Ekkor a vár kuruc kézen volt, mivel 1703. szeptember 17-én Ocskay László kuruc brigadéros azt csellel elfoglalta. Ezután is kézről kézre jár; 1708-ban Heister császári tábornoké, hogy azután 1709 februárjában Vak Bottyán foglalja vissza és visszavonulása előtt felrobbantsa. A kurucokkal így Léva várának csillaga is leáldozott.- csp -