A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-06-28 / 26. szám

fiatal felé sandított, hogy mi lesz a következő fogás.

— Köszönöm, gyerekek. Most már egyetek ti is, aztán tízig még elmehettek sétálni. De legkésőbb tizenegyre itthon legyetek — mosolygott a fiára Éva. — A többit majd ón behozom.

— Mmm, micsoda illat! Zsolt komám, te sors kegyeltje, meg sem érdemied, hogy naponta ilyen csodás kaját egyél — rakta tele a tányérját Zsiga.

Rasztyo, akinek már az aperitifként fogyasztott konyak is a fejébe ment, csillogó szemmel Éva felé emelte poharát:

— Isten éltesse Évikét, aki még legalább ötven évig legyen Zsolt konyhájában a legjobb szakácsnő, ágyában pedig a legjobb szerető! — Mohón kortyolta a bort, s észre sem vette Éva villámló tekintetét.

A házigazda, példát mutatva vendégeinek, kétszer is szedett a második fogásból. Időnként pedig arra buzdította őket, hogy öblítsék le torkukat, úgy jobban csúszik a falat.

Éva aztán gyors mozdulatokkal tányért cserélt, most már a süteménynek és a gyümölcsnek, ügyesen egyensúlyozva kivitte a konyhába a tálakat, sós aprósütemónyt és hamutartókat helyezett az asztalra, aztán kiszaladt, hogy föltegye a kávét. Mire visszatért a szobába, a férfiak már politizáltak, a nők pedig, élénk figyelmet erőltetve arcukra, legszívesebben lazítottak volna az övükön, s cipőjüket lerúgva az asztal alatt, kényelmesebben helyezkedtek el székükön: meg kell adni, ez az Éva igazán jól főz!

— A nyelvtörvónnyel kezdődött az egész — szónokolt akadozó nyelvvel Rasztyo, aki szlovák létére nagyon szégyellte, hogy nyelvtörvényig fajultak a dolgok.

— Hogy aztán az önálló Szlovákiáért való tüntetósekkkel meg sztrájkokkal folytatódjék. Nemhogy dolgozna mindenki becsülettel. Sztrájkolni, hőbörögni egyszerűbb — vette át a szót Zsiga. — A nemzetállam gondolata reakciós, tizenkilencedik századi elképzelés. Az egy állam, egy nemzet hangoztatása háborúhoz, de legalábbis nemzetiségi ellentétekhez vezet, és semmiképpen sem egyeztethető össze a huszonegyedik század felé haladással.

— Pedig Szlovákia is állítólag a huszonegyedik század és Európa felé halad. A szlovákok most alapozzák meg helyüket az Európa-házban — replikázott a házigazda.

— Persze, de nem a házban, maximum az Európa-ház pincéjében. Ha az eszenpések így folytatják, ott is csak svábbogarak vagy patkányok lehetnek — hangoskodott Rasztyo.

Csak Szűcs csitítgatta. A többiek már rá sem hederítettek, mindenki fújta a magáét. A szerkesztőnő azt bizonygatta Évának, hogy ő mindennap tesz valamit a szépségéért. Naponta frissítő arcmasszázst végez, vagy arcpakolást alkalmaz...

Meg is látszik rajtad, hogy naponta gyötrőd az arcod, lassan már öregebbnek látszol, mint ón — gondolta rosszmájúan Éva. Szívesen találkozott és beszélgetett mindkét házaspárral, a két feleség barátnőjének tartotta Évát — neki egy kicsit más fogalma volt a barátságról —, de most, ezen a júniusi éjszakán már alig várta, hogy szedelőzködjenek a vendégei.

— No, ez is megvolt — csukta be aj ajtót a vendégek után a házigazda.

— Csöndesebben, mert fölóbrednek a gyerekek!

FOLYTATÁSOS REGÉNY

— Egyszer van születésnapom, kibírják.

— Jól van no, csak ne kiabálj! Gyere, segíts leszedni az asztalt. Alaposan kiszellőztetek, nem szeretem a dohányfüstöt. Egyre büdösebbnek tűnik. Beleivódik a falakba, a függönyökbe.

— Te mindig csak a szagokkal meg a tisztasággal vagy megakadva. És egyáltalán, minek most elrakodni? Hagyd a fenébe! Majd rendet csinálunk reggel.

— Akkor csak menj aludni, megcsi nálom magam.

— Hogy aztán megint te legyél a gyerekeid szemében a mártír — dohogott Szűcs, s míg Éva mosogatott, gyorsan rendet csinált a nappaliban.

Együtt törülgettek, aztán a helyére raktak mindent.

— így már mindjárt más lesz új napot kezdeni — jegyezte meg csendesen Éva.

Hajnali két óra is elmúlt, mire ágyba kerültek.

(Folytatjuk) Illusztráció: J. Polák