A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-06-28 / 26. szám
GONDOLATOK A HAZÁRÓL MIA HAZA? A haza fogalma nem csak a szigorúan jogi szempontból körülhatárolt definíció értelmét hordozza magában. Ehhez a fogalomhoz érzelmi, világnézeti, öntudati és magatartási tényezők is csatlakoznak. Ha a körülmények befolyásolják értelmezését, akkor elértéktelenedik, másodrendűvé válik a nemes fogalom. Elemezzük a haza fogalmát különböző megvilágításban: 1. Ha abból a szemszögből indulunk ki, hogy a haza azonos a földrajzilag meghatározott területével, abban az esetben egyszerűbbé válik e fogalom értelmezése. Mindaz, ami a határon belül történik, mindaz, ami összeköt ezen ország népével, múltjával és jelenével — ez összegezve megadja számomra a haza fogalmának keretét. A múltból a jelenbe való fejlődés eredménye az én érzés- és gondolatvilágom is, és egyúttal csírája vagyok a jövő, az elkövetkező nemzedék haza iránti tiszteletének és szeretetének. Felfogásomtól, tőlem függ, hogy milyen mértékben tudom ezt az elkövetkező nemzedékbe beoltani. Tehát ebben az esetben egyszerűbbé válik a haza fogalmának meghatározása, érzékelése, mivel egybeesik a helyhez kötött "haza" az érzelmi világunk által teremtett csupa nagybetűvel írt HAZA fogalmával. A megtagadás, az elhagyás mély nyomokat hagyhat az egyénben, és el nem múló nyugtalanságot eredményezhet. 2. Abban a pillanatban, amikor saját szándékomból vagy kényszerből elhagyom az előzőekben megfogalmazott, egyértelműen lezárt keretet, már összetettebbé válik a haza fogalmának értelmezése. Eltávolodom az előbbi haza kristálytiszta értelmétől, és kezdem keresni a nekem legmegfelelőbb magyarázatot. Új, más közegbe kerültem. Más nép, más nemzet vesz körül, a haza már vállalt vagy választott értelmet ölt, mivel tudatosan cselekedtem, amikor állandó tartózkodási helyemül új országot választottam. S ekkor jelentkeznek a bonyodalmak, a különböző lehetséges önámító értelmezések. Mert hiába vállaltad más nemzettel a sorsközösséget, hiába igyekszel integrálódni vagy a legtökéletesebben elsajátítani a nép nyelvét, valamiben mindig hiányérzeted lesz. Nemcsak szűkén körülhatárolt szülőfölded hiányzik, hanem a történelem, az irodalom, a népi hagyományok és szokások összekovácsolodása által kialakult habitusod, mentalitásod sem talál otthonra. Sokan azt mondják, hogy ott a hazád, ahol téged vállalnak, ahol kialakul a környezeteddel a kölcsönösség. Ott, ahol sorsközösséget vállalunk a befogadó ország sorsával, vagyis ahol jól érezzük magunkat. Bárhogy érvelünk,, bárhogy okoskodunk, idegenben a haza fogalma nem tökéletes, nem hibátlan egységbe öntött massza. Hiányos az érzelmi része, lelki és szellemi világunk összharmóniáján csorbát érzünk. 3. Végül a haza fogalmának tán legbonyolultabb változatáról szeretnék szólni. Erről a változatról akkor beszélhetünk, ha nem önszántunkból, saját akaratunkból szakadunk el az előzőekben megfogalmazott lezárt kerettől, az anyanemzettől, hanem felsőbb erők történelmi döntése taszít ebbe a helyzetbe. Konkrét példa erre a mi helyzetünk Szlovákiában, illetve Erdélyben, a Vajdaságban, a Kárpátalján és Burgenlandban. Kívül rekedtünk azon a földrajzilag is meghatározott területről, amit egyértelműen hazának nevezhetünk. A nagybetűkkel írt HAZA eltűnt, megsemmisült számunkra. Ebben a légkörben megfogalmazni a haza fogalmát, reménytelen próbálkozás volt. 80 év telt el azóta, és még most is tanácstalanok vagyunk, ha valaki megkérdezi: mi a haza számodra? Megpróbálhatok válaszolni egy újabb keletű definícióval: a haza "az ország lakosságának a történelem során kialakult szervezett politikai és érzelmi közössége". Igen, az első része még elfogadható volna, viszont az "érzelmi közösség" már nem általánosítható, nem meghatározott összetevő. Az első esetben fogadjuk el a száraz jogi meghatározást, ami megfelel az előbbi definícióknak. A haza az az ország, amelyben élünk, amelynek népével sorsközösséget vállalunk, amely ország társadalmi és politikai életének részesei vagyunk, amelynek termelési folyamatában szerepet vállaltunk. Vagyis ebben az esetben igaz, hogy a haza megfogható valóság. Van, akinek ez kielégítő. De a nemzeti kisebbségi sorsban élők többségének ez kevés, mert érzelmi síkon nem elégedhetünk meg ennyivel, hiányzik az ún. "érzelmi közösség". És itt jutunk el a másik esethez, amikor a haza már nem csupán egy száraz, földrajzilag meghatározott fogalom, hanem az egész érzésvilágunkat magába foglaló "gyűjtőnév". A nagybetűkkel írt HAZA fogalmához szorosan kapcsolódik magyar nemzetünk történelme, irodalma, kultúrája, csodálatos népi hagyományai, s minden porcikánkat átható nemzeti himnusz és nemzeti színeink, amely számunkra — bárhol legyünk is kerek e„ földön — a legszebb színkombináció. Ezek azok a tényezők, amelyek megkülönböztetik nemzeti lelkületűnket másokétól. Mindezt szüléink nevelték belénk, s bárhogy alakul sorsunk, azt kitörölni lelkűnkből, érzésvilágunkból nem lehet. Sokan vannak nálunk Szlovákiában, akik a szülőföld fogalmával szeretnék helyettesíteni a haza fogalmát. De ez megalkuvó leegyszerűsítés, mert a haza sokkal tágabb, mindent átölelő fogalom. Van, aki vállalja, hogy ott a hazája, ahol ól, s csak később jön a keserű felismerés: nem fogadnak be, megalázó a megkülönböztetés. így még azzal a definícióval is ellentétbe kerül az ilyen ember, hogy ott a hazád, ahol élsz, ahol vállalnak téged. Tehát nekem a haza nem feltétlenül az az ország, ahol élek, hanem a nemzetiségem által meghatározott, nemzetem és népem hagyományaiból ötvöződött összesség, ami bennem, szívemben és lelkemben él, nemzeti büszkeségem és öntudatom — minden, amit szüleim és nemzetem belém oltottak. Duka Zólyomi Árpád
