A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-06-28 / 26. szám
HÍRMONDÓ Pünkösdi rózsa Az énekkultúra fejlesztését, az amatőr nótaénekesek felkarolását szem előtt tartva a Csemadok ipolyvarbói alapszervezete idén immár harmadik alkalommal rendezte meg a Pünkösdi rózsa c. járási szintű nótaversenyt. A jó reklám és szervezés ellenére is csak kevesen, mindössze heten vettek részt a versenyen, melynek külön rangot adott, hogy a háromtagú zsűriben elnökként helyet foglaló Tárnái Kiss László budapesti énekművész a verseny kiértékelése után önálló műsorral szórakoztatta a közönséget. A nótaénekeseket Szőlősi Sándor népi zenekara kísérte. A zsűri a szereplők teljesítményét értékelve az ipolyhidvégi Antalicz János előadását találta a legjobbnak. Két falubelije, Oroszlány Mária és Záhorszky Zsuzsanna követte őt a "dobogón". Mind a hárman első alkalommal vettek részt a Pünkösdi rózsán, s joggal elmondhatják, jöttek, láttak, győztek. A közönség díját Figa Valéria szlovákgyarmati énekes nyerte el. A többi szereplő, a varbói Gyüre Valéria, a lukanyényei Krnács Gertrúd és az inámi Cisárik Margit különd íjban részesült. A rendezvény megszervezéséből és előkószítéséből oroszlánrészt vállalt magára Urbán Aladár, a helyi Csemadok-alapszervezet fáradhatatlan elnöke. Bodzsár Gyula Népdalünnepély Szőgyénben Június másodikén, vasárnap délután tartották meg a hagyományos járási népdal és néptánc-ünnepséget a Szőgyén melletti Akácosban. A kellemes idő, jó rendezés sok hallgatót, nézőt csalt ki a nézőtérre, s nem csalódtak. Az egész Érsekújvári járásból, de még Magyarországról is jöttek ének-, citera-, tánccsoportok, hogy gazdaggá, örömtelivé tegyék a műsort. Kezdésül három köbölkúti kislány eredeti finn népviseletben adott elő harmonikakísérettel két finn dalt, meg egy itteni, kukoricafosztáskor énekelt dalt Ezt követően az érsekújváriak, szőgyéniek, bényiek, párkányiak, szímőiek, kürtiek és besenyőiek léptek fel, majd egy palárikovói szlovák tánccsoport. Ezután a dunamocsiak, nagykériek, pozbaiak, rábaköziek következtek. Összesen legalább háromszázan. Az ünnepségen jelen volt a Csemadok Országos Választmányának képviseletében Sidó Zoltán főtitkár és Szabó Rezső, alelnök, az SZNT képviselője. A közönség élvezte a változatos, jól sikerült rendezvényt, melyet gyakran tapssal jutalmazott. Szabó Zoltán Köbölkúti kislányok finn népviseletben VISSZHANG Tisztelt szerkesztőség! Előrebocsátom, hogy a kárpátaljai Técső szabad királyi városból, Máramaros vármegyéből származom, és ott is éltem 1944 őszéig. Tócső mindig járási székhely volt, és most is az. Valamikor kevés kivétellel kizárólag magyarok lakták. Felhívom figyelmüket, hogy folyóiratukban némi pontatlanságot, illetve hibát fedeztem fel Kárpátaljával kapcsolatban. 1. A f. évi 17. számukban a 9. oldalon Mihályi Molnár László a "Kárpátalján március idusán" című cikkéből idézek: "Közben a tőzsgyökeres (így zs-vel, nem s-el) lakosság magyar vagy ruszin (más néven hucul)." Itt hiba történt, mert el kell mondanom, hogy a ruszin nem mindig hucul, ellenben a hucul nem mindig ruszin! A hucul nem gúnynév, sőt, ellenkezőleg, a hucutok a legintelligensebb és talán erkölcsileg a ruszinok legjobbjai közé tartoznak. A ruszinoknak négy csoportja, talán törzse ól a Kárpátalján. Keletről indulva: a hucutok — a keleti határtól kezdve egészen Nagybocskóig, majd a bojkák, lemákok és lesákok. A bojka gyakran használja a "ba" szócskát a lemák "lem"-et, a lesák "lós"-t mond a magyar csakra. Innen az elnevezésük. A huculoknak nagyon szép, festői viseletűk van, vagy talán már csak volt. Kendervászonból, háziszőttes gyapjú posztóból és irhából. A nők két kötényt hordtak —- egyet elöl, egyet hátul. Az egyes törzsekre jellemző az "o" magánhangzó váltakozása, de nem mindig. A huculoknál T-re, másutt "u", vagy "ü*-re, néhol pedig marad az "o". Tehát például a pop szó váltakozik: pip, púp, püp, vagy marad pop. Ragozásnál azonban mindig marad a popa, popy stb. 2. Ugyanebből a cikkből idézett tőzsgyökeres (zs-vel), remélem csupán sajtóhiba! 3. A Hót f. évi 20. számában a 8. oldalon, az első bekezdésben levő "Nemzet vagy etnikai csoport" című cikkében Balassa Zoltán azt állítja: "Ruszin iskolába csak 1939 és 45 között járhattak, amikor a Kárpátalja Magyarországhoz tartozott." Ez az állítás téves! Nem tudom, hogy 1918 előtt milyen iskoláik voltak a ruszinoknak, de 1918 óta ruszin nyelvű alap- és középiskoláik voltak. Középiskolákból ruszin nyelvű volt négy gimnázium. Ezekből a huszti és munkácsi orosz nyelvű, a beregszászi és ungvári pedig ruszin. Volt két tanítóképző: Ungváron ruszin nyelvű és Munkácson orosz, tehát nagyorosz nyelvű. Munkácson volt egy kereskedelmi akadémia ruszin és magyar tagozattal. A ruszin iskolákban az oktatás hol ruszin, hol pedig orosz nyelven folyt. A ruszin oktatási nyelv a helyi tájszólásra épült némi kiegészítéssel az ukránból. Hogy aztán mi szerint határoztak arról, hogy melyik nyelven fognak az iskolákban tanítani, azt már nem tudom, de mindez nagyon sok vitát és veszekedést okozott. Nagyjából három részre oszlott az egész őslakos ruszin lakosság. Egy része, talán a többség az ukránokhoz húzott (sok volt az ukrán emigráns az intelligencia között a Szovjetunióból és a lengyel Galíciából is). Egy kisebbik része az oroszokat (nagyoroszokat) helyezte előtérbe, a többi pedig igyekezett az őslakosság nyelvét irodalomképessé tenni. Az orosz irányzatiak a "Duchnovics Társaságba" tömörültek. Duchnovics egy múlt századbelinemzeti érzelmű görög kát. lelkész a mostani Kelet-Szlovákiából. Az inkább ukránokhoz hajlók alapították a "Prosvita" elnevezésű szövetséget. Ennek az elosztottságnak megvolt a politikai háttere is. Volt egy némileg magyarbarát tömörülés az ún. autonóm párt mellett, amelynek szószólója Kurtyák és Fencik volt. Ezeket a hatóságok különleges figyelemmel kísérték. A három irányzat között az együttélés nem volt valami barátságos. Egy utcai tüntetésen 1930-ban a szócsata lövöldözéssé fajult. Mint azt a helyszínen tapasztaltam, a Kárpátalján ma már ruszinul alicj beszélnek, de még ukránul se. Az orosz nyelv minden más nyelvet, így a magyart is, akarva-akaratlanul leszorít a színről. Az iskolában úgy tanultuk, hogy a ruszin nyelvterület egészen Poprádig terjed, tehát Hoverlától a Tátráig. Ma már ez sem igaz. A kelet-szlovákiai ruszinok száma néhány százezerről mindössze néhány tízezerre zsugorodott. Hála a nyelvtörvényekféle intézkedéseknek. Tisztelettel: Debreceni Endre A HÉT 9
