A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-06-21 / 25. szám
JOGI TANÁCSOK Egy királyhelmeci olvasónk levélben kért választ, de nem adta meg sem a nevét, sem a címét. Azt kérdezi, hogy a gyermekgondozási segély mellett miért nem jár neki a családi pótlók is. 1990. január 8-a óta szülési, illetve meghosszabbított gyermekgondozási szabadságon van, amely 1993 januárjában jár le. Állásban volt, de mivel a munkahelye 1991 -ben megszűnt, ez óv február 28-án megszüntették a munkaviszonyát. Eddig a férje kapta a családi pótlékot, aki három hónapra fizetósnólküli szabadságot vett ki, mert külföldre ment látogatóba. így erre az időre férje nem kapja a családi pótlékot. Amikor olvasónk kérte, hogy neki fizessék ki a családi pótlékot, elutasították, hogy ez neki a gyermekgondozási segély mellett nem jár. Olvasónk a munkahelyén három évre igénybe veszi, illetve vette a meghosszabbított gyermekgondozási szabadságot, s erre az időre jár neki a gyermekgondozási segély, mindaddig, amíg gyerekeiről saját maga gondoskodik és nem lép újra munkába. (Lásd az 1990. szeptember 18-i 382/90. számú törvényt.) A családi pótlókra való igénynek három alapfeltétele van: 1. ellátatlan gyermek, 2. munkaviszony, illetve a betegbiztosításban való részvétel, 3. a munkaviszonyban megkövetelt munkaidő ledolgozása. A törvény értelmében a ledolgozott munkaidőnek számít a betegség vagy baleset okozta ideiglenes munkaképtelenség, a rendes szülési szabadság, valamint a meghosszabbított (anyasági) szabadság ideje is. Ha tehát a dolgozó munkaviszonya fennáll, akkor a meghosszabbított anyasági szabadság ideje alatt is részese a betegbiztosításnak és így jár neki a családi pótlók is. Minthogy olvasónk munkaviszonya 1991. február 28-án megszűnt, már nincs betegség esetére biztosítva, így a családi pótlókra sincs igénye. Olvasónk nem írja meg, hogy miként szüntették meg a munkaviszonyát. Felmondtak-e neki, vagy pedig közös megegyezéssel lépett ki a munkából. Ha a Munka Törvénykönyve 43. paragrafusa értelmében írásban megegyeztek a munkaviszony megszüntetésében, akkor ez érvényesen történt és a munkaviszonya a megállapított napon megszűnt. Ha nem ez történt, akkor a munkaadója a munkahely megszűnése esetén is csak a Munka Törvénykönyve 46. paragrafusának 1. bekezdése a, b, c) pontjai alapján TANÁCSADÓ mondhatott volna föl, amit írásban kellett megtennie, s ebben az esetben olvasónknak háromhónapos felmondási idő járt, amely a felmondás kézbesítését követő naptári hónap első napjával kezdődött (lásd a Munka Törvénykönyve 45. paragrafusát). A munkaviszonyának azonnali hatállyal való megszüntetés a törvény 53. paragrafusa szerint nem volt lehetséges. T.M. és Z. nagymegyeri olvasóink azt írják, hogy fiuk 1985 májusában építkezési engedélyt kapott, az építkezést még nem fejezte be. 1986 októberében már kapott 35 ezer korona stabil (?) kölcsönt, valamint 25 ezer korona kamatmentes kölcsönt, amit már vissza is fizetett. Most a Tt. 1991. február 22-én kelt 73/1991. számú rendelete alapján kérte az állami hozzájárulást, de kérelmét elutasították. Azt kérdezi, hogy helyesen jártak-e el, és tényleg nem kaphat már további hozzájárulást? Minthogy olvasónk fia az 1986-ban érvényben volt 1985. évi 136. számú rendelet 17. paragrafusának 1. bekezdésében meghatározott 35 000 koronás állami hozzájárulást annak idején megkapta, újabb hozzájárulást, vagy ennek a felemelését már nem igényelheti. Dr. B.G. NEVELGETÓ Az érvényesülést — mind az iskolában, mind az életben sokkal inkább elősegíti, ha az egyén elfogadja, sőt, szereti önmagát, tehát énképe pozitív. Ez sok tekintetben biztosítékot jelent az autonómiára és érzelmi függetlenségre is. Az ilyen személyiség a következőképpen jellemezhető: — Viselkedését inkább az internalizált értékek és szabályok irányítják, és nem a környezet elvárásai, a külső kényszerítő körülmények. — Bízik saját képességeiben, megállja helyét a nehéz helyzetekben is az élet minden területén. — Cselekedeteiért vállalja a felelősséget és a következményeket. — A dicséretet és a kritikát egyaránt tárgyilagosan fogadja. — Nem tagadja meg és nem torzítja el érzelmeit. Érti és beismeri cselekedetei valódi okát. Elismeri, hogy vannak előnyös tulajdonságok, amelyekkel nem rendelkezik. Kedvezőtlen jellemzőit nem leplezi, s ezek miatt nem veti meg magát. — Úgy véli, egyenrangú másokkal. — Nem tart attól, hogy környezete elfogadja-e és senkiről sem feltételezi egyéniségének alaptalan elutasítását. — Nem tartja magát különcnek, csodabogárnak. — Nem bízza el magát túlságosan, de bizonytalanná sem válik. A fenti összefoglalás arra a következtetésre csábít, hogy ilyen gyerekeket kellene nevelni. Adódnak is erre bőven lehetőségek az oktatási és nevelési folyamatban, a kivitelezés terén sok minden a pedagógus helyzetfelismerésén, leleményességén és kreativitásán múlik. Vagyis azon, hogy milyen mértékben képes hatni diákjaira a tanár, rendelkezik-e a pozitív énkép fejlesztéséhez, a negatív énkép megváltoztatásában alapvető nevelési módszerekkel és viselkedési eszközökkel. Noha egyik korosztály számára sem mellékes, hogy miképpen értékelik az iskolai tevékenységüket, az alsó tagozatban ez sok tekintetben meghatározó jelentőségű. A kicsik a tanítónő szemüvegén keresztül látják önmagukat, s ahol jóindulatúan kezelik az esetleges baklövéseket is, ott valószínűbb a pozitív énkép kialakulása. Kísérletileg is igazolt tény, hogy a bizalom sokkal inkább előhívja a sikert, mint a bizalmatlanság. Sarkalatos kérdés, hogy vajon a pedagógusok közül ki tud ezeknek a feltételeknek megfelelni. Egy dolog bizonyosan döntő. A tanárok nevelési hatékonyságának is az önismeret az alapja, az, hogy miképpen vélekednek magukról, milyen az énképük. Tanítványait csak az tudja igazán megérteni, a válságos helyzetekben az tud segítséget nyújtani, aki bízik saját képességeiben, kompetensnek érzi magát a feladatra, privát és szakmai énképe egyaránt pozitív. Sikerének záloga elsősorban itt kereshető, s ezek a jellemzők tehetik alkalmassá arTa is, hogy diákjai számára az úgynevezett jelentős másikká válhasson. NANSZÁKNÉ DR. CSERFALVI ILONA Fotó: Krascsenits Géza ___________________ A HÉT 23
