A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-06-21 / 25. szám
HÍRMONDÓ Oszlik a köd? Jozef Mikloškónak, a szövetségi kormány alelnökónek a vendégeként a közelmúltban egy magyarországi kormányküldöttség járt a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaságban. A küldöttséget Entz Géza, a Miniszterelnöki Hivatal külföldön élő magyarokkal foglalkozó államtitkára vezette, a csapatnak tagja volt még Johann Wolfart helyettes államtitkár, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal vezetője, Rozália Čipková, e hivatal főtanácsadója és Molnár Imre kormányfőtanácsos. Látogatásuk munkajellegű volt, s Prágán és Pozsonyon kívül ellátogattak Komáromba és Dunaszerdahelyre is, fogadta őket a már említett Jozef Mikloško, továbbá Ivan Čarnogurský, a SZNT alelnöke, Martin Purubjak, a SZK kormányának alelnöke. Találkoztak a szlovákiai magyar politikai és társadalmi szervezetek néhány képviselőjével is, s amint a látogatás végén tartott sajtóértekezleten megtudhattuk: nagyon hasznos és tartalmas eszmecserét folytattak valamennyi tárgyalópartnerükkel. Ugyancsak a sajtóértekezlet bizonyította, hogy nagy szükség van az ilyen megbeszélésekre, nevezetesen egymás pontos és részletes tájékoztatására, mert egyikmásik szlovák újságíró kolléga meglehetősen tájékozatlannak bizonyult. Sajnos, ez nem egyedi jelenség, de még elszomorítóbb, hogy a hazafias érzeményektől dagadó keblű szlovák toliforgatók nem is kívántak informáltabbak lenni; kérdéseik többnyire provokatív jellegűek voltak, s vajmi kevés közük volt a lényeghez. Egyikmásik kolléga eleve előítéletekkel közelített a témához, s aligha kétséges, hogy a cikke is ilyen szellemben íródik majd. Gregor Papuček, a Verejnosť munkatársa nem a fenti csoportba tartozik, nem is lepett meg jólinformáltsága. Azt kérdezte Entz Gézától, mikor készül el a nemzetiségi törvény. A válasz, gondolom megnyugtató volt: az óv második felében vitatja meg a „magyar parlament a törvényjavaslatot. Őszintén remélem, hogy korszerű és példamutató törvény születik majd a honatyák erőfeszítése nyomán, ugyanakkor alig várom azt az alkalmat, amikor hasonló kérdést ón is feltehetek a szlovák vagy a föderális kormányzat illetékeseinek. Mert azt Papuček úr elhallgatta, hogy mifelénk ez a téma még nem szerepel a napirenden. Wolfart úr egy másik kérdésre válaszolva vázolta fel, hogyan képzelik el Magyarországon a nemzeti kisebbségek parlamenti képviseletét. A szlovák kolléga alig titkolt gúnnyal tette fel a kérdését, nyilván úgy érezte, hogy most kínos helyzetbe hozta a válaszadót. Arról viszont megfeledkezett, hogy a csehA kormányküldöttség tagjai résztvettek az Európai utas c. folyóirat pozsonyi bemutatkozó estjén. Prikler László felvételén balról jobbra Boros Jenő, a Magyar Köztársaság pozsonyi fókonzulja, Entz Géza és Johann Wolfart látható SZLOVÁK-MAGYAR KAPCSOLATOK szlovák parlamentben sem a cseh, sem a szlovák képviselőknek nem volt véleményük erről a témáról, s ha a csehszlovákiai magyarság nem hoz létre politikai szervezeteket, akkor képviselete sincs a parlamentben (lengyel és ukrán képviselő is csak a magyar választóknak köszönhetően van). A teljességhez az is hozzátartozik, hogy a válaszok tele voltak tűzdelve szép általánosságokkal, rokonszenves elméleti konklúziókkal, viszont a gyakorlati megvalósítás hogyanjáról, a kelleténél kevesebbet hallottunk. Érthetetlen számomra az is, hogy miért nem lendül mozgásba a magyarországi nemzetiségek anyanyelvi oktatásának ügye, miért nem lehet — ha erre igény mutatkozik — teljes anyanyelvi képzést biztosítani a nemzeti kisebbségek számára? Különböző összegekről hallhattunk a sajtótájékoztatón. A nemzetiségi kulturális szövetségek összesen 200 millió forint állami támogatást kaptak az idén. A nemzetiségi sajtóra 40 millió forintot fordított a kormányzat, s bővítette a nemzetiségi tévéadást is. (Az már más kérdés, hogy ezeket a műsorokat nem sokan láthatják, mert kora délután kerülnek a képernyőre...) Jó volt hallani, hogy a nemzetiségi nyelvet is tanuló diákok állami támogatása nagyobb mint a magyar gyermekeké. De helyettesítheti mindez a kiépítetlen iskolahálózatot? És valódi nemzetiségi iskolák nélkül lefékezhető-e a már előrehaladott asszimiláció? Azt hiszem, az ilyen tényfeltáró látogatások nagy mértékben hozzájárulhatnak a két ország közötti vitás kérdések tisztázásához, s az elvi deklarációk meg a kinyilatkoztatások után végre elkezdődik a konkrét munka is. Épp itt az ideje már, hogy megkezdje tevékenységét a szlovák-magyar történész vegyesbizottság, amelynek rendkívül kényes feladatokat kellene megoldania. Akadékoskodók, sőt gáncsoskodók sajnos ezután is lesznek mindkét oldalon, de Szlovákiában minden bizonnyal. A Szlovák Nemzeti Párt és a többi hasonló szervezet minden követ megmozgat annak érdekében, hogy akadályok tornyosuljanak a szlovák-magyar megbékélés útjába. Ezúttal is hallatták hangjukat. A fenti sajtóértekezlettel szinte egyidőben tartott sajtótájékoztatójukon a nemzetközi jogot sértő eljárásnak nevezték a magyarországi kormányküldöttség délszlovákiai terepszemléjét, s követelték az ügy kivizsgálását. Nem véletlen az sem, hogy erre az időpontra időzítették a komáromi szlovákok állítólagos sérelmeinek közzétételét. Jó lenne tudni, kinek áll érdekében ez a ködösítés? S vajon miért nem akad már egy felelős szlovák politikus, aki önkritikusan szembe merne nézni nemzete nacionalista megnyilvánulásaival? LACZA TIHAMÉR
