A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-06-21 / 25. szám
LÁTOGATÓBAN Felpezsdült a kulturális élet Beszélgetés a kárpátaljai Ivaskovics Trió vezetőjével Az ungvári Ivaskovics Trió 1985 óta — két tagcserét is sikeresen átvészelve — egyfajta kulturális missziót teljesít Kárpátalján: "az ezeréves láng őrzőjekónt" hazai és határokon túli magyar költők verseit zenés íti meg és adja elő. A tiltás éveiben csak megbízható baráti körben "hirdethette az igét", majd a peresztrojka meghozta a nagyközönség előtti sikert, és elkészülhetett az első saját magnókazettája is. 1988 nyarán a jelenlegi trió elődje Dinnyés József daltulajdonos meghívására egy magyarországi turnén vendégszerepeit, 1990 nyarán pedig már új felállásban (Ivaskovics József - gitár, ének; Túróczy Ágnes - ének; Lenik Éva - hegedű, ének) aratott nagy sikert a diósgyőri Kaláka-folkfesztiválon. A trió tagjai a szlovákiai magyar közönségnek először tavaly ősszel Királyhelmecen mutatkoztak be, amikor a Csemadok és az EPM meghívásának tettek eleget. A közelmúltban pedig a Magyar Ifjúsági Szövetség által szervezett első szlovákiai kőrútjukon érdemelték ki a különböző generációhoz tartozó hazai érdeklődők elismerését. Turnéja utolsó állomásán — a MISZ dunaszerdahelyi születésnapi produkcióján — az új felállású trió is újjászületésének első évfordulóját ünnepelhette. Az együttes vezetőjét és zeneszerzőjét, Ivaskovics Józsefet (aki egyébként lapkiadással is foglalkozik) arra kértem, nyilatkozzon lapunk olvasóinak a kárpátaljai magyarok jelenlegi helyzetéről! — Kárpátalján kb. kétszázezer magyar nemzetiségű lakosról beszélhetünk, akik közül harmincezren tagjai a KMKSZ-nek. A szervezet elnöke, Födő Sándor szavaival élve a két éve működő KMKSZ ma már nemcsak kulturális szövetség, hanem az ukrán vezetés által is elismert, meghatározó politikai erő vidékünkön. Csak összehasonlításként említem, hogy a Ruszinok Társaságának hétszázezer ruszinból háromezer, a Románok Kulturális Szövetségének négyezer, a Németek Kulturális Szövetségének pedig kb. ezerkétszáz tagja van. Kijev kivételével minden magyarlakta helységből sikerült képviselőt bejuttatnunk a parlamentbe. Ők sokat tettek annak érdekében, hogy leálljon a betelepülési áradat. Ennek megértéséhez tudni kell, hogy ha a Szovjetunióban leszerel egy katona, kötelesek neki lakást biztosítani valahol az ország területén. Rengetegen kérvényezték a vidékünkön való letelepedést, ugyanis állampolgáraink szemében Kárpátalján kezdődik Európa - az egész országra rz i--«, f.» jellemző borzalmas gazdasági viszonyok között még nálunk biztosítható legjobban a megélhetés. Azonban a 96 lakos/km2 népsűrűségű területen már tiltakoztak az "őslakosok" a betelepülés további engedélyezése ellen, hiszen kimerülóben vannak a tartalékok — a terület tovább képtelen lenne eltartani magát. — Tehát Kárpátalja az egyre szembetűnőbb áruhiány és munkanélküliség ellenére, a kuponok és talonok korszakában is a szovjet Paradicsomot jelenti a többség számára. Logikusnak tűnnének az önállósulási törekvések... — A felvetett témát több szemszögből közelíteném meg. Említettem, hogy nálunk több nemzetiség ól kisebbségben, és a magyarság egy velük közös gazdasági-területi autonómiát szeretne létrehozni. Ugyanis egy külön magyar területi autonómia a peremterületeken, szórványban élő közel százezer magyar számára hátrányos volna. Viszont egy magyar kulturális autonómia léte minden magyar ajkú lakosnak hasznára válna, ezért ezt a KMKSZ is szorgalmazza — már minden szinten kérvényeztük annak engedélyezését. A moszkvai vezetésnek előnyösebb lenne több autonómia léte, mint egy egységes Ukrajnáé, amely esetleg kiválási törekvésekkel állhatna elő. Az ukrán vezetés állásfoglalása még nem egyöntetű, de a leghaladóbb politikai mozgalom — a RUH értelmisége támogatja elképzeléseinket. Egy független Ukrajna esetében valószínűleg megerősödne a nacionalista szárny, ami a nemzeti kisebbségeket félelemmel töltené el. Ezt bizonyítja a szövetségi szerződésről végzett felmérés eredménye Kárpátalján is: a szavazópolgárok kb. 80%-a az egységes SZU fennmaradására voksolt. — Úgy tudom, hogy Kárpátalján az autonómia kérdése mellett a másik legidőszerűbb esemény a "málenkij robot" áldozatairól való megemlékezés. Milyen szerep jut ezen a téren a KMKSZ-nek? — Szövetségünk népszerűsége egyrészt annak köszönhető, hogy tavaly felállítottuk az eltűntek eszenyi emléktábláját, aminek példájára azóta már sok községben létesítettek közadakozásból emlékhelyeket. Ez az esemény azért mozgatta meg ennyire az embereket, mert nálunk talán egy olyan család sincs, amelynek ne lenne sztálini áldozata. Szolyván pedig emlékparkot szeretnénk létesíteni, ugyanis egy benzinkút ásásakor rengeteg csontvázra bukkantak e gyászos korszakból. A hír futótűzként terjedt, idén februárban pedig egy KMKSZ-emlékgyűlést is szerveztünk a szolyvai "halál-domb" mellett. Az emlékpark létrehozását a Magyarok Világszövetsége is támogatná anyagilag. Továbbá a Magyarsagkutató Intézettel közösen anyagi támogatást ígértek egy trilógia kiadására, amelyet Dupka György, a KMKSZ titkára szerkesztene. Az első kötetben a több ezer áldozat névsora szerepelne, a másodikban a szerencsés túlélők vallomásai, élménybeszámolói, a harmadikban pedig a létesített emlékhelyeket mutatná be az olvasóknak. — Miközben egyesek figyelmét a múltbeli adósságok törlesztése köti le, mások a biztosabb jövőjüket szeretnék megalapozni — sok esetben külföldön. Mi erről az otthon maradottak véleménye? — Való igaz, hogy egyre nagyobb mértékű a kivándorlás. Tavaly kb. 1200 magyar polgár hagyta el végérvényesen Kárpátalját. Sajnos, főleg értelmiségiek, akikre odahaza is nagy szükségünk lenne. Főleg magyarországi munkavállalás vagy érdekházasság révén távoznak a legtöbben, gazdasági vagy soha nem tisztázott okokból. A KMKSZ és a sajtó is hallgat ezekről az esetekről, az emberek pedig elítélik a kivándorlókat. Bár gyakran nem tudják a távozás valódi okát, mégis népünk árulójának, cserbenhagyójának tartják és kiközösítik a távozót. Pedig tartanunk kéne velük a kapcsolatot, és nem visszautasítanunk az olykor felénk nyújtott, segítő kezet. Hiszen nemhogy javulnának, de romlanak a kiutazasi feltételeink. Megszüntették a szolgálati útleveleket, és felszólították a társadalmi szervezeteket, hogy ezentúl ne segítsék elő senkinek a kiutazását. — Tapasztalható-e előrelépés az oktatásügy terén? — Ami örömmel tölt el mindannyiunkat, hogy végre tanítják az iskolákban Magyarorszag történelmét. A pedagógusok pedig szabadabb kezet kaptak, önállóbban választhatják ki a tananyagból azokat a részeket, amelyeket érdemesnek tartanak az oktatásra. Ami nehézséget okoz a diákoknak, az a háromnyelvű oktatás — az ukrán nyelv bevezetése az iskolákban. — Mi változott a kultúra területén? — Eléggé felpezsdült a kulturális élet, ismét divatba jött a hagyományápolás: újjáélednek a fonók, a betlehemes játékok, szinte népünnepéllyé váltak a március 15-i megemlekezósek. Egyre több amatőr művészeti csoport tevékenykedik. Aktivizálódott az ifjúság, létrejött a KMISZ. Mivel nálunk a postán nem lehet előfizetni magyarországi újságokra, örömmel fogadjuk az anyaországból érkező rendszeresen küldött remitendát, Miskó Ildikó
