A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-06-14 / 24. szám

MINERVA

»Keressenek valami zöldet «

Hót óra hosszat várt a zajra, de az csak nem hallatszott. Tudta, most már meg kell halnia. Nem keresik többó. Fónykezőgópe után tapogatózott és összecsücsörítette a száját, hogy így küldjön búcsúcsókot feleségének, Elisabethnek és tizenkét éves kislányának — aztán megnyomta az önkioldót.

Oldalra fordította a fejét, és lehunyta a szemét. Valamikor elaludt. Amikor órákkal később magához tért, szinte meglepte, hogy nem volt halott. Kimászott a sátorból, a térdén csúszott, mert nem tudott járni. Amikor lezuhant a sziklafalról, eltörte a bal lábát. Öt órán át kúszott a köveken, mire elért egy fennsíkot. Ott feküdt. Most már minden rendben van. Ö megtett mindent a túlélésért. Vincent Klink elszunnyadt.

Hogyan is kezdődött? Vincent Klink szakács, övé az egycsillagos Postillon étterem a svábföldi Gmündben. Előkelő vendégek járnak hozzá. Klink imádja a szakmáját. — De néha kell a

Az áldozat és megmentője: Helena látogatása Vincent betegágyánál, ahol közelről Is láthatta azt a férfit, akinek kétezer kilométerről megmentette az életét.

magány, hogy erőt tankoljak — ő rendszeresen a hegyekben tankolt.

Legutolsó hegymászó túráján Bergellbe utazott a svájci Alpokba. Churban éjszakázott, és reggel kinézte magának a 3046 méter magas Sciorettát, a 3200 méterig magasodó Sciora-csoport egyik tagját. Laza, görgeteges talaj, késélességű gránit.

Az Albigna hegyi felvonó lábánál leparkolt autójával, s kötólvasúton felment 900 méter magasra a hegyi állomásra. Ott búcsút vett a turistáktól, akik csak a csodálatos panoráma miatt mentek fel, hogy pillantást vethessenek a völgyre és a hatalmas duzzasztott Albigna-tóra.

Három óra hosszat mászott a Sciorákon. Egy sziklafennsík alatt, mely tetőként emelkedett ki a hegyből, felütötte kis zöld sátrát.

Az éjszaka tiszta volt. Vincent Klink békésen szenderedett el. Reggel hatkor a felkelő nap ébresztette.

Vincent Klink megvizsgálta a sziklába vert régi kampókat, és rendben találta őket. Kötelét átvetette lába között és a csípőjén, a kötélhez erősítette a karabinerkapcsokat, és mászni kezdett a falon, amely ezen a helyen

VINCENT KLINK NÉGY NAPON ÁT REMÉNYKEDETT, IMÁDKOZOTT, ÜVÖLTÖTT A FÁJDALOMTÓL ÉS A KÉTSÉGBEESETT DÜHTŐL.

DE MÁR NEM ÜVÖLT. AMIKOR DÉLELŐTT VIZELT, A HÓ VÖRÖSRE SZINEZÖDÖTT. AMIÓTA ÉBREN VAN,

A HELIKOPTER ZAJÁRA VÁR.

meredekebb, mint a szokvány háztető.

150 méterrel a csúcs alatt a kampók már nem voltak kifogástalanok. ("Azt mondtam magamnak: egyedül vagy fiam, ez túl veszélyes lesz.") A csúcs előtt abbahagyta. Lelkiismeretesen nekikószült a leereszkedésnek. Egy kis sziklakiugrón kifújta magát, élvezte a völgy látványát.

Az utolsó szakaszon, hét méterrel kiindulópontja előtt, egy kiugró szikla köré hurkolta a kötelét. ("Hirtelen ütést kaptam a fejemre. Éreztem, hogy már nem tudom megtartani magam. Lezuhantam a mélybe.")

A sziklacsúcs letört, és fejen találta. Vógigszánkázott a sziklafalon, eközben három ujja kificamodott. Két lábbal ütódött a kőgörgetegekhez, eltörte a bal lábát. Vérbe borult arccal lógott saját kötelén.

("Ködösen éreztem, hogy a lábam derékszögben eláll. Az ujjaim úgy meredtek előre, mint a szarvacskák. Nem éreztem fájdalmat. Nyilván sokkos állapotban voltam.") Nem tudta, mennyi ideje fekhet a földön.

Kínok közepette vette le a hátizsákját. ("Pánikban vettem elő a zsákból a kis pisztolyomat, és mind a tizenkét világító rakétát kilőttem. Persze senki sem látta meg, világos nappal volt.")

Fél óra hosszat várt a válaszjelzésre, hiába. ("A fájdalmak eközben rettenetesen megerősödtek. Az villant át rajtam, nem biztos, hogy már ma megtalálnak. Vissza kell mennem a sátorba.")

400 métert kúszott a sátorig. Ehhez hat órára volt szüksége. Csak háton tudott kúszni, mert mindkét térde csupa seb volt. Tíz méterrel a sátor előtt lehullottak az első esőcseppek. ("Lekapartam a száraz vért az arcomról, és arra gondoltam: az éjszaka ugyancsak kemény lesz.") Ájult álomba merült.

Röviddel éjfél után vihar riasztotta fel, mely hajnalig tombolt. ("Aztán havazott, mint az őrült. A hó befújt a sziklaugró alá a sátramba. A sátor a teher alatt összeomlott, és rám zuhant. Fekve maradtam, kint túlságosan hideg volt. Fájdalmaim voltak, de bírtam valahogy. Tudtam, nemsokára megérkezik a segítség. Még ma qtt