A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-06-07 / 23. szám
GONDOLATOK A HAZÁRÓL MIAHAZAP " avagy: Szülőföld-hazából Szülőföld-Európába Mi a haza? A Hót ankótkórdósót elolvasva hirtelen nem tudtam, hogy honnan olyan ismerős számomra a kérdés lejtése. Aztán ötven óv távolából lassan földerengett elsős (vagy másodikos) olvasókönyvemből egy vers első sora: Tudjátok-e, mi a haza? Én egy gömöri kis faluban kezdtem iskolába járni, 1942-ben, akkor, amikor már négy éve "megint magyarok voltunk", s még nem tudtuk, hogy három óv múlva "megint csehek" leszünk. Második óve jártam a Magyar Királyi Állami Elemi Iskolába (ez a hosszú felirat fogta körbe a magyar koronás címert az iskolánk falára szegeit zománcozott táblán), mikor Gömörország hegyei-dombjai közó is elért a háború, s 1944. április 1-ón hosszú-hosszú időre befejeztük a tanulást. De a második osztályból azért még megkaptuk a bizonyítványt, ma is megvan, s látom, hogy nemzetismeretből (pontosabban az ún. nemzetismereti tantárgyból) kitűnő voltam. Kitűnő voltam olvasásból is, fújtam a Tudjátok-e mi a hazát, de a verssor kérdését más órákon is gyakran hallottuk. Azóta sem kérdezték meg tőlem olyan direkt móVÖRÖSMARTY MIHÁLY Szózat (részlet) Hazádnak rendületlenül Légy híve, óh magyar! Bölcsőd az s majdan sírod is, Mely ápol s eltakar. Milyen gondolatokat, érzelmeket kelt az olvasóban a szó: Haza? Milyen érzések töltik el, ha Vörösmarty Szózatát olvassák, hallják? Mondják el véleményüket! Szerkesztőségünk várja levelüket, írásaikat. A borítékon tüntessék fel: "MI A HAZA?" dón, hogy "mi a haza", mint akkor, csak most, 1991 -ben. Fél évszázadig nem volt aktuális kérdés, és mért lett olyan hirtelen időszerű most? Az 1945 előtti Magyarországon, amelynek 1938-ban mi is része lettünk, természetesen az egykori "Nagymagyarország" volt a haza, s talán épp ezért Rákosiók nem nagyon szerették a haza szót. A "hazafiast" annál inkább. (Érdekes, hogy ugynakkor a "hazafi" szót meg szinte reakciósnak és irredentának bélyegezték.) Hazafias és internacionalista nevelést kaptunk az iskolában (1947-től 50-ig ugyanis Magyarországon tanultam), s Hazafias Népfrontnak nevezték a kommunista párt és a társadalmi szervezetek országos tömörülését is. Végeredményben azonban a kommunisták számára a "hazafias" fogalom azt jelentette (s nemcsak Magyarországon, hanem Csehszlovákiában is), hogy add föl egyéniségedet, személyes céljaidat, légy "hazafias", vesd alá magadat az elszemólytelenítő, uralkodó ideológiának. S ehhez jött még a szlovákiai magyarság keserves, háború utáni "haza-élménye", s nem egészen problémában találkozásunk és együttélésünk a szocialista csehszlovák hazával, s csoda-e, ha ma idegenül forog a szánkban s hangzik a szánkról a haza szó? Számunkra karcoló ideológiai töltése volt és van a hazának. De vajon csak számunkra? Már Petőfi sem véletlenül írta le, hogy "Haza csak ott van, hol jog is van". Az ő verseiben is csak ott melegszik át a "haza" szó, ahol egyszerűen szülőföldet jelent, csak ott lágyul a politikai hon karsztja biztonságot, jogot jelentő otthonná, ahol a karsztra rakódott talajon "kalászos búza ringatózik", ahol a "szamárkenyór" tövében "tarka gyíkok pihennek", s az égen "vándor daruk V betűje száll". Nem mondok újat, ha azt mondom: már Petőfi számára is két jelentése volt a honnak, külön jelentette a szülőföldet, s külön a hazát, hol "a népnek nincs joga". De mehetnék hátrább is az időben... A "haza" fogalmát az ős- és hőskorban valószínűleg minden nép másként élte meg, és más-más tapasztalatokat fogott a fogalmat jelölő saját nyelvi kifejezésébe. De azért a legtöbb náció a hatalommal, az erővel, a birtoklás képességével hozta összefüggésbe. A latin "patria" az apajogú társadalom legfőbb hatalmasságára, a "pater"-ra, a szláv "vlasť a vlastniť" (birtokolni) és "vláda" (kormány, hatalom) szavakra utal. A latin és szláv népek számára a "haza" valami erővel megszerzendő dolog volt: jog egy területhez. Csakhogy az erővel megszerzett jog a másik nép számára, annak a számára, akitől a "hazát", a "jogot" megszerzik, jogtalanságot jelent. Az ugor "haza" szóban viszont nincs agresszivitás. (így írhatjuk jóvá liberalizmusunk könyvelésében Illyés sötét sejtelmét, miszerint a honfoglalást megszervező és megvalósító turk seregeknek az ugor tömegek csak teherhordói voltaki) A magyarok számára a "haza" azt a természetes életörömöt, magától értetődő természetben-levést jelentette, amelyet a görög eklogákban érzünk a legtisztábban. Meg a magyar pásztordalokban, abban a fordulatban például, amelyben a betyár a természetet "Isten házának" nevezi. Az ón hazám ott van, ahol a házam, a házam pedig nem egyszerűen egy sátor, vagy kalyiba, hanem a roppant sátorként, házként elképzelt természet. S ebben a hazában a jog nem megszerzett, természettől adott. A történelem során persze (főleg a harcias natio hungarica kialakulásával) a magyar haza szó is egyre inkább patria jelentést nyert. Joga ehhez a hazához csak a "nemes magyar nemzetnek", azaz a nemességnek volt, s így Petőfi hazaértelmezése a 19. század közepén már nagyon is valós állapotokra utal. Aztán... változtak az idők, s a századunkban kisebbségbe szakadt magyarság számára a nemzet-haza és szülőföld-haza kettőssége szomorú, új aktualitást nyert. Az 1918-ban megalakult s a második világháború után szocialista alapon újra szerveződő "nemzetállamok" 1945-től 1948-ig nemcsak a politikai haza jogrendjéből semmiztek ki bennünket, hanem meg akarták fosztani közösségeinket szülőföld-hazájuktól is. Nem rajtuk múlott, hogy nem sikerült nekik. S most itt állunk a második évezred végén s a harmadik küszöbén, 14 A HÉT
