A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-04 / 1. szám
A lapokban még a szakemberek is a legnagyobb elismerés hangján szóltak róla. Bejárta az országot, megreformálta a népművészeti szinpadi életet, példát mutatott, hogyan kell egy-egy tájegység anyagát úgy feldolgozni, hogy megőrizze eredetiségét. S a tánckar élén Takács András állt! Nem volt jelen a szeretett, féltett, szárnyaló együttes megszüntetésénél. Katona volt akkor. A Csemadok vezetői átadták a NÉPES-t a Kultúrügyi Megbízotti Hivatalnak, amely szlovák, magyar és ukrán tagozatos nagy központi együttes életrehívását foglalta "tervébe", amiből nem lett semmi. A NÉPES legjobb táncosait, dalosait, zenészeit felvették a szlovák együttesbe. Ennyi volt az egész! A vidéken szétszóródó többiek pedig csinálták tovább azt, amit az együttesükben megtanultak. S a Csemadok alapszervezetei úgy megerősödtek ezáltal, hogy öröm volt nézni. Az országos népművészeti seregszemlékre egyre felkészültebb hagyományőrző csoportok, táncegyüttesek, énekkarok és szólóénekesek jelentkeztek. Sikeres szerepléseikben Takács András munkája is benne volt. Máig benne van. Aki a dél-szlovákiai tánccsoportokra gondol, az Takács Andrásra is gondol. Csendes otthonában nem tudta pontosan megmondani nekem, hány koreográfiát írt. Legjelentősebb alkotásainak huszonötre becsüli a számát. Élete szorosan kötődik a Csemadokhoz, a dél-szlovákiai tájakhoz. Volt szakelőadója, osztályvezetője és országos titkára a Csemadoknak, aztán következett 1968 utáni félreállítása. ("A népművészetet a mindenkori politika csak annyiban óhajtotta, hogy azzal napi politikáját igazolja. Ahogy felismerte, a néptánc a nemzeti öntudat építője és megtartója, máris úgy nézett rá. A NÉPES is azért szűnt meg mert a politika rádöbbent erejére. Ezért érték személyemet is támadások. Nemegyszer folyt vita arról, kell-e a népművészet? Hatvannyolc utáni félreállításom tehát nem a véletlen műve. A hatvanas években felfigyeltető módon felerősödött a népművészet, amelynek a Csemadok KB apparátusában osztályvezetője voltam. Ekkor élénkültek meg jobban az országos seregszemlék is: Gombaszög Jókai és Kodály Napok. 1968-ban megrendeztük a Tavaszi szél... országos döntőjét, 1969-ben életre hívtuk az Országos Népművészeti Fesztivált. Azzal, hogy az akkori Csemav 11 m dok-vezetést leváltották, ezt a folyamatot akarták megállítani.") Takács András tevékenységét bizony figyelték. A szó rosszaabb értelmében. Ereje teljében menesztették országos titkári posztjáról, amikor gyűjtő tevékenységének összegezésére készült, amikor a Népművelési Intézet 1983-ban megszüntetett nemzetiségi osztálya évente jelentette meg az általa végzett gyűjtés, illetve a hazai magyar néprajzgyűjtés anyagát. Sorozatban addig nyolc füzet látott napvilágot, e füzeteknek is részben szerkesztője volt. S mi történt félreállítása után? Az 1981-ben megjelent Mátyusföldi népi táncok kéziratát (társszerző Martin György) 1970-ben adta le a kiadóban. Tehát hatvannyolc utáni félreállításával gyűjtői, kultúraszervezői, koreográfiái és közírói munkáját szakították félbe. Olyannyira, hogy öt évig egy sor sem jelenhetett meg tőle. De az általa ösztönzött és irányított néptáncmozgalom erejét bizonyítja, hogy minden félreállítást túlélt, mindig volt ereje az újrakezdéshez és a talpraálláshoz. Megszüntették a NÉPES-t? Két évre rá Takács Andrásék létrehozták az Ifjú Szíveket. S amikor helytelen irányt vett az Ifjú Szívek, táncmozgalmunk megújítására megalakították a Szőttest. Tudom, tudjuk, érték hántások, csalódások Takács Andrást. Ezért mertem megkérdezni tőle: indulatos-e, dühös-e? ("Az vagyok. Mert örökké arra gondolok, hogy mennyivel többet tudtam volna tenni, ha nem állítanak félre. Igaz, sikerült talpon maradnom, hiszen az Országos Kulturális Ünnepélyt és az Országos Népművészeti Fesztivált tavaly már harminchatodszor rendeztük meg s együtteseink országos színvonalon dolgoznak, nemzetközi megméretéseken sem vallanak szégyent. S úgy érzem, hogy az eredményekben az én hatvan évem is benne van. És még nincs vége a megkezdett munkának! Főleg a néprajzi gyűjtő tevékenységet szeretném folytatni. Gömöri népi táncok címszó alatt újabb kéziratunkat is leadtuk Ez a Rozsnyói járás területét öleli fel. Amikor csak tehetem, bevonulok dolgozószobámba. Hétvégeken, szabadságom idején és esténként is, ha nem vagyok fáradt. Mellőzés persze másodszor is ért, amikor rehabilitáltak, mert kiderült, hogy koromnál fogva, vagy ki tudja, miért, nincs szükség ösztönzésemre. A Csemadok KB Elnöksége kinevezett ugyan két nagy országos rendezvényünk igazgatójának, ennek ellenére azt kell mondanom, hogy szakmai ismereteimet a Csemadok csúcsszerveiben csak kis mértékben igénylik.") Takács András 1967 óta Pozsonypüspökiben él. Az ottani születésű Szabó Klárával kötött házasságot. Szép kertes családi házuk van s két szép lányuk. Lakóhelyén is megbecsült ember. A helyhatósági választásokon képviselő lett. Rendkívüli tulajdonsága a szívósság. Ahogy felelős és jelentős munkája mellett a tanulmányait is befejezte. El ne felejtsem, hogy a hatvanas évek közepén magyar-történelem szakon elvégezte Nyitrán a Tanárképző Főiskolát, s ugyanott 1986-ban, ötvenöt éves korában doktori címet szerzett pedagógiai tudományból. Dolgozószobájában szembetűnően sok a könyv, fólyoirat. A táncszakirodalom megannyi értékes kiadványa. Takács András széles körben ismert, határokon innen és túl. Fajainkban, városainkban és mindenütt tisztelik őt, ahol tudatosult az emberekben, hogy a néptánc-mozgalom magyarságunk egyik fő megtartó ereje. Élj még sokáig, és munkálkodj, kedves Takács András! MÁCS JÓZSEF LÁTOGATÓBAN Fotó: Lovász Attila
