A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-06-07 / 23. szám
A MAGYAR IRODALOM SZOLGÁLATÁBAN Születésnapi beszélgetés az ötvenéves Karol Wlachovskýval LÁTOGATÓBAN Gondolom, nem kell Karol Wlachovskýt bemutatnom a csehszlovákiai magyar olvasóknak és irodalomkedvelőknek, hiszen műfordítóként és a Tatran Könyvkiadó igazgatójaként igen sokat tett a magyar irodalom szlovákiai népszerűsítése és megismertetése érdekében, s ezek az érdemei előttünk sem maradtak rejtve. Karol Wlachovský ötvenéves. Ez a kerek évforduló jó alkalom arra, hogy röviden felidézzük életútjának fontosabb állomásait. — Mint folyóiratszerkesző és kritikus kezdtem a hatvanas óvek elején, a Slovenské pohľady szerkesztőségében. A második egyetemem volt ez az időszak. Megismerkedtem a szlovák irodalom jeles képviselőivel és részese lettem az irodalmi életnek. Arról az oldaláról vehettem szemügyre az irodalmat, ahonnan az olvasók nemigen láthatják. Szinte belülről figyelhettem az irodalmi alkotások keletkezését. Hogyan lett műfordító és miképpen került kapcsolatba a magyar irodalommal? — Elég hosszú mese lenne, de igyekszem röviden elmondani. A magyar irodalommal és a műfordítással a csehszlovákiai magyar irodalmon keresztül kerültem kapcsolatba. A Slovenské pohľady-ban elhatározták, hogy bemutatják a csehszlovákiai magyar irodalmat. A mi nemzedékünk tagjai és a csehszlovákiai magyar írók között jó kapcsolatok alakultak ki. Rendszeresen találkozgattunk Monoszlóy Dezsővel, Dobos Lászlóval, Duba Gyulával stb. Mivel én voltam az, aki tűrhetően beszéltem magyarul, feladatul kaptam, hogy fordítsam le a Slovenské pohľady számára Monoszlóy Dezső elbeszéléseit, Dobos Laci Földönfutók című regényének egyik fejezetét és még néhány szerző alkotását. Az 1968 augusztusi szovjet inváziót követően Monoszlóy külföldre távozott, Dobost fokozatosan félreállították, így szinte kényszerűségből eljutottam a magyarországi magyar irodalomhoz. Közismert, hogy Karol Wlachovský elősorban a XX. századi magyar próza avatott tolmácsolója. Főleg azokat az írókat kedveli, akiket jobb szó híján városi, polgári íróknak nevezhetnénk. Több Kosztolányi művet fordított le, de kedvenc szerzői közé tartozik Mándy Iván, Mészöly Miklós és Örkény István is. Miért éppen ezt a fajta irodalmat szereti? — Közrejátszott ebben az, hogy irodalomkritikuskónt nem találtam olyan alkotásokat a szlovák irodalomban, amelyek ezzel a tematikával foglalkoznának. A szlovák irodalomnak ugyanis két nagy témája van: a falu és a háború. A városi irodalom nem bontakozott ki, ezért érdekes volt számomra a magyar irodalomnak ez a vonulata, amelynek gyökerei még az osztrák-magyar kiegyezés időszakába nyúlnak. Ekkor kezdődött egy nagy gazdasági fellendülés, amelynek következtében megnőtt a városi polgárság szerepe. Az irodalomban mindez úgy csapódott le, hogy új témák jelentek meg a művekben, egy új látásmód, egy új irodalomszemlélet terjedt el, kialakult egy újszerű irodalmi nyelv. Esztétikai szempontból értékelve ezt az irodalmi vonulatot, bennem leginkább Mészöly Miklós, Mándy Iván és Örkény István alkotásai hagytak nyomot, ezért is kezdtem őket fordítani. Amikor már szert tettem egy kis műfordítói tapasztalatra, akkor mertem belefogni Kosztolányi Dezső és Csáth Géza fordításába is. Karol Wlachovský tolmácsolásában jelent meg a csehszlovákiai magyar próza számos alkotása is, mindenekelőtt Grendel Lajos munkái. Azt is mondhatnánk, hogy Grendelnek afféle házi fordítója. Szinte valamennyi művét átültette szlovákra. Milyen volt ezeknek az alkotásoknak a fogadtatása a szlovák olvasók körében? — Az Odtienené oblomky címmel megjelent Grendel-triptichon írószövetségi vitáján a kritikusok egyértelműen leszögezték, hogy Grendel ezzel a művével a szlovák irodalomra is ösztönzőleg hatott. írásaiban kritikus barátaimmal együtt ón is olyan sajátosságokat fedeztem fel, amelyek hiányoznak a legtöbb csehszlovákiai magyar író műveiből. Azt a bezártságot, amelyből a csehszlovákiai magyar irodalom ered, Grendelnek sikerült felszámolni. Minden szlovák olvasója érzi, hogy a háttérben ott van a csehszlovákiai magyar kisebbség sorsa, de az író nem akar nagyon visszatekinteni, hanem előre néz, a jelenlegi helyzetből indul ki. Ez nagyon jól érvényesült az Áttételek című Grendel-regónyben, amely magyarul és szlovákul egyszerre jelent meg, mivel ezt a művet kéziratból fordítottam. Karol Wlachovský éveken át a Tatran 6 A HÉT
