A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-05-31 / 22. szám
A falu mellett emelkedő hegyen látható Litva (Lietava) várának romjai. Nevét a szláv lietať (repülni) szóból származtatják. A monda szerint olyan nehéz volt bevenni, hogy aki erre vállalkozott, annak repülni kellett tudni, mint a madárnak. Már a honfoglalás előtt is állt itt egy erődítmény. A tatárjárás borzalmas emlékeit egy régi kép őrizte meg; a vár kápolnájából a falu templomába helyezték át. A képen egy ősz papot a tatárok a szikláról a mélybe löknek, de egy bokorág felfogta és később társai megmentik. A várat Nagy Lajos király rendeletére építik újjá 1360-ban, aki a Bebek családnak adományozta, azzal a feltétellel, hogy állandó őrséget tart benne, és a környék királyi birtokait is védelmezni fogja. Az utolsó Bebek lányát, Orsolyát Szapolyai Imre, Mátyás király neves hadvezére vette feleségül, és vele együtt a várat is megkapta. 1512-ben Szapolyai János, hűséges támogatásáért a Szedleci Kosztka Miklósnak adta át, aki hősiesen védelmezte Ferdinánd vezére, Túri Márton ellen. A harc emlékét sokáig őrizte a vár belső kapuja felett lévő latin felirat. Kosztka leánya Borbála Thurzó Ferenc, volt nyitrai püspökhöz ment férjhez és így a vár és birtokai a Thurzó családra szálltak. A vár átépítése a XVI. században a Thurzók alatt kezdődött, akik megerősítették egy külső várfallal is. Aztán a családi perpatvar, az örökösödési vita és a nemtörődömség a vár lassú pusztulásához vezetett. Már 1698- ban elhagyatottan állt. Mednyánszky Alajos Festői utazás a Vág folyón Magyarországon c. munkájában (1825) így látta a várat: "Festmények maradványai tanúskodnak az építés korának ízléséről, egy sziklába vájt kút pedig az erejéről. A kút nagyon sajátos alkotás. Egy szűk torok mélyed mintegy tíz ölnyire (kb. 32 méter) a sziklába, ezután hatalmas földalatti szobává tágul és ennek közepéből ereszkedik a szörnyű mélységbe a voltaképpeni kút. Mivel kívülről semmiféle nyílás sem látható, amelyen át be lehetne hatolni a földalatti helyiségbe, nehéz elképzelni, hogy mi volt a célja és rendeltetése. Mintegy 80 esztendővel ezelőtt még lakott egy várnagy és néhány őr a várkastélyban, de a vár fenntartására semmit se áldoztak, tehát ők is kénytelenek voltak kiköltözni belőle, és a kapzsiság meg a dőre kincskeresők turkálása derekasan előkészítette a terepet az idő vasfogának..." A várrom megtekintése még így pusztulásában is érdekes, és a kilátás is lenyűgöző. (ozsvald)
