A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-05-31 / 22. szám
GYERMEKEKNEK A hiénák varázslója összegyűltek egyszer a hiénák és elhatározták, hogy varázslót keresnek maguknak, aki minden gondjukbanbaiukban tanácsot ad nekik. Sokáig vitatkoztak, hogy kit bízzanak meg ezzel a fontos tisztséggel, végül az orrszarvú madárra esett a választásuk. Követséget menesztettek hozzá, és előadták a kérésüket. Az orrszarvú madár elfogadta a tisztséget, sőt azt gondolta, az lesz a legjobb, ha mindjárt meg is lepi valami jövendöléssel a hiénákat, így szólt hozzájuk:- Ha tudni akarjátok, éppen jókor jöttetek hozzám. Mert a mai naptól fogva nem lesz többé nappal, csak éjszaka. Ami fényt, láttok ezentúl a holdfényen kívül, az nem más, mint az én drágakövekkel kirakott orrom ragyogása. A hiénák megörültek a jó hírnek, és azonnal fölkerekedtek, hogy rabló útra induljanak az é szaka sötétjében. Nem messze tőlük meg is találták, amit kerestek, egy hatalmas szamárcsordát: s amilyen szerencséjük volt, a pásztorok is éppen elalvóban voltak. Nagy loppal odasompolyogtak a csorda közelébe, kiválasztották az áldozatokat, és olyan gyorsan végeztek velük, hogy még egy nyikkanás hangot se tudtak adni. Sok jámbor szamár elpusztult akkor éjszaka, de a feneketlen gyomrú hiénáknak még ez sem volt elég: egyre-másra újabb áldozatot vonszoltak el a csordából. Egyszer aztán azon kapták magukat, hogy feljött a nap, pontosan úgy, mint máskor —, s hogy egy szó sem igaz abból, amit az orrszarvú madár jósolt. És hogy egy percig sem maradhatnak tovább, hiszen már így is túl sokáig maradtak: a nagy reggeli világosság egykettőre leleplezi okét. S félszükben, hogy a pásztorok észreveszik őket, ész nélkül menekülni kezdtek. Csakhogy volt közöttük egy öreg hiéna is, aki nem bírta a gyors vágtát, minduntalan elmaradozott tőlük. Végül egy nagy halom szamártrágya alá rejtették el az öreget, a többiek meg tovább futottak az erdő felé. Ekkor azonban a pásztorok is észbe kaptak, föllármázták a környéket, és elhatározták, hogy bosszút állnak a rablókon. Az egyik lándzsás férfi, hogy dühét bizonyítsa, lándzsáját belehajította a szamártrágyába - s éppen az ott rejtőzködő öreg hiénát találta el. így tudták meg, hogy kik voltak a rablók. Azonnal el is indultak utánuk, a nyomokat követve. Amikor az erdőhöz értek, nagy hajtóvadászatba kezdtek. Legalább a fele hiénát megölték estig, a többinek azonban sikerült elmenekülnie. Az életben maradottak ezután újra összeültek tanácskozni. Abban mind megegyeztek, hogy az orrszarvú madár nem maradhat tovább az ő bizalmas tanácsadójuk. De kit válasszanak a helyébe? S ezúttal a kakast választották meg. Nem is csalódtak benne; amit az is mutat, hogy azóta se váltották le. Ha kimegy az ember este a szavannára, mindig hallhatja a kakas hangját, - mintha csak azt mondaná: "Itt az idő, indulhattok vadász-utatokra!" S reggel ugyancsak az ő kukorékolása a legelső madárhang, ami figyelmezteti a hiénákat, hogy most már ideje lesz hazakotródni. De az orrszarvú madárnak soha többé nem bocsátottak meg; azóta is, ha véletlenül meglátnak egyet, azonnal kergetni, űzni kezdik. (kenyai népmese) Tamkó Sirató Károly Kerék Gyurka - Kerék Pál kerékképű Kerék-pár! Örömük a kerékpár! Szünet nélkül versenyre kel, s mint a szélvész száguld és nyer minden versenyt Kerék Gyurka s Kerék Pál! Vajon miért! Tán épp azért, mert ilyenkor télen-nyáron hét határon minden egyes Kerék-féle kerékpáron nem is kettő hanem három — három kerék jár! A HÉT 27
