A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-05-31 / 22. szám
FIGYELŐ Vallomás- 5=5 adott témára De mit is beszélek? Mi mást várhattunk volna? Hiszen aki nálunk a Politbüro tagja, az lassanként kapaszkodott egyre feljebb a KB hierarchiájának lépcsőfokain, azaz velejéig hivatalnok, mint például Lukjanov, Medvegyev, Razumovszkij. Esetleg területi vagy körzeti ex-párttitkár, mint Gorbacsov, Ligacsov, s hogy el ne felejtsem: Jelcin is, aki ugyancsak a pangás brezsnyevi időszakában futotta be pártkarrierjét. Mindig is tudtam, miért élt gyanúperrel irántam — még félreállítóttságom idején is — számos rendes ember. Azért, mert Jelcin pártfunkcionárius, egy területi pártbizottság volt első titkára. Egy rendes, bátor, szabadgondolkodású embernek lehetetlenség ilyen funkcióba kerülnie, ráadásul a központi bizottságba is felkapaszkodnia. Általános népi vélemény, hogy a pártkarrier érdekében az ember kénytelen megalázkodni, alkalmazkodni, dogmatikussá válni, bort inni és vizet prédikálni. Mentegetőzni itt badarság. Ilyen helyzetben nem marad más hátra, mint hogy munkánkkal, állásfoglalásunkkal nyerjük meg az emberék bizalmát. Néha magam is felteszem magamnak a kérdést, hogy is kerültem közéjük? Hogyhogy egyszer csak kihagyott a magukhoz hasonlók kiválasztásának régi, simán működő, aprólékosan átgondolt rendszere? Hiszen én nem türtőztettem magam, én rúgtam, ilyesmi pedig évtizedeken keresztül nem fordult elő. Úgy tűnik, egy kis csavar felmondta a szolgálatot, valami nem klappolt... Minden új embert, aki a KB-titkárságra vagy a Politbüro-tagságra pályázhat, gondosan tanulmányoznak, mindent tudnak róla: hogy mit gondol, mit akar - szóval semmi sem titok. Az én jellememet és önálló gondolkodásomat Gorbacsov ismerte. A peresztrojka jövőjét tervezgetve valószínűleg arra gondolt, hogy kell a Politbüróba egy engedetlen ember is. Aztán alighanem megváltoztatta a véleményét egyre jobban tetszett neki a hatalom, az 18 A HÉT uralkodás, s hatalmát állandóan, minden percben érezni akarta. Azt akarta, hogy csak az ő javaslatait teljesítsék, az ő véleménye legyen az utolsó, a végérvényes, a helyes. Ehhez nagyon gyorsan hozzászokott, s már nem volt szüksége olyan emberre, aki képes volt neki ellentmondani. A Gorbacsovnak való asszisztálás azonban a párthatalom piramisának csúcsa alatt is megfigyelhető. Az SZKP KB apparátusának munkája egyébként is unikum. Gyakran szidjuk a minisztériumokat, mert nem produkálnak semmit, csak ülnek a vállalatok nyakán. Az ő tevékenységük azonban legalább közvetetten megnyilvánul az ágazati eredményekben. Hanem a KB!... A KB egyáltalán nem produkál. A papírokon, a papírtonnákon kívül. Munkájának eredményei a senkinek sem kellő jelentések, beszámolók, számadások, analízisek, javaslatok stb., stb. Az apparátus ma olyan, amilyen a Politbüro meg a párt Központi Bizottsága, semmivel sem jobb és semmivel sem rosszabb. Nem azért létezik, hogy elemezze a helyzetet, kidolgozza a párt stratégiáját és taktikáját. Úgyszólván csak ideológiai szolgálólánya a legfelsőbb párthatalomnak. Amikor Brezsnyev a közelmúltban megemlítette a fejlett szocializmust, ez az egész óriási gépezet a fejlett szocializmusról kezdett áradozni: hogy milyen jó benne élni, mennyire fejlődik és fog is fejlődni ez a rendszer, milyen szakaszai, útjai lesznek... Gorbacsov peresztrojkafelfogása kezdetben sokkal óvatosabb volt, mint most, s a szóban forgó gépezet fejlődésünk visszafogottabb koncepcióját tervezgette. Gorbacsovot azonban a körülmények idővel "balosabbá" tették, mire a KB apparátusa szófogadóan meghirdette a Főtitkár által kijelölt másik, ám ugyancsak egyedül-üdvözftő útvonalat. Az "ahogy parancsolja" elv szerint. Valamennyien emlékszünk ama tragikomikus esetre, amikor Togliatti városában, a VAZ-művekben Gorbacsov kijelentette, hogy a közeljövőben nekünk kell meghatároznunk az autógyártás divatját. Az újságok, a televízió, mint mindig, ezúttal is felkapták az új vívmányokat evokáló jelszót. A szakemberek meg nem tudták, hová nézzenek szégyenükben és megrökönyödésükben. Ilyesmit kijelenteni - azt jelenti, hogy egyáltalán nem tudjuk, milyen országban élünk és milyen helyzetben van ez az ország. Az autó nem motorral ellátott vasdarab, hanem a tervezési, a mérnöki, a gyártási kultúra együtthatásának bonyolult lánca, továbbá úthálózat, szolgáltatások stb. Ha ebből a láncból csak egyetlen szemet is kiveszünk, szétesik az egész; nem hogy óbb, de még átlagos autó sem jöhet ki belőle. Hát így leszünk mi divatdiktátorok! Persze ezt a dolgot Gorbacsov nem magától találta ki, súgott neki valaki. S ha még az ő ötlete lett volna is, meg lehetett volna magyarázni, helyesbíteni lehetett volna, nehogy szégyenben maradjon. De nem. Nálunk éppen az a szokás, hogy a tökéletesen működő propagandaapparátus segítségével a legnyilvánvalóbb ostobaságot is az emberi gondolkodás, az előrelátás, a bölcsesség netovábbjává nyilvánítják. A pártnak természetesen szüksége van apparátusra. Nem ilyen felduzzasztottra, hanem erősen csökkentett létszámúra, amelyben a párt legjobb koponyái dolgoznának, akik elemeznék a helyzetet, felhívnák a figyelmet az esetleges fordulatokra, meghatároznák a további fejlődés útjait. Ez nagyon fontos lenne, ha figyelembe vesszük, milyen szerepet játszik manapság a párt a társadalom életében. S ha csak egyetlen konfliktushelyzetet is előreláttak és előrejeleztek volna, ha csak egyetlen válság mozzanatot is helyesen oldottak volna meg! De gondoljunk csak az állami vállalatokról meg a kooperációról szóló törvényre, Hegyi Karabahra, a Baltikumra stb., stb. - a kiélezett helyzetet először mindig zsákutcába vitték, majd helytelen megoldást dolgoztak ki rá, amelyet csak hónapok múltán, nagy veszteségek árán próbáltak meg korrigálni. Mennyit beszéltünk a Molotov-Ribbentrop paktum titkos záradékát kiötlő burzsoá propaganda hazug voltáról! Mennyit bizonygatta a propagandával megbízott apparátus, hogy mindez ármánykodás és hamisítás! S közben minden józanul gondolkodó ember számára világos volt, hogy amit mindenki tud, azt lehetetlen letagadni. S idővel beismertük, hogy a titkos záradék valóban létezik: de mennyi megbecsülést és tekintélyt vesztettünk el keményfejűségünk miatt!? így működik hát a KB apparátusa, parancsokat osztogatván az egész országnak. De ismétlem: az apparátus éppen olyan - megfelelő, szófogadó -, amilyenre a pártelitnek szüksége van. Egy olyan szókapcsolatot, mint "az SZKP KB önálló és független instruktora", ki se tudnánk mondani. A megfelelőséget és a szófogadást különböző privilégiumokkal, különkórházakkal, különszanatóriumokkal, a gyönyörű "kábés" étteremmel, a
