A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-05-24 / 21. szám

KINCSÜNK AZ ANYANYELV SHOP, BOUTIQUE, ESPRESSO A gazdaság fokozatos átalakulásának egyik, mindannyiunk számára legkéz­zelfoghatóbb jele a magánvállalkozá­sok terjedése. A magánszektor egye­lőre két területen a legerősebb: a ke­reskedelemben és a vendéglátóipar­ban. Egyre-másra nyílnak a magán­üzletek, boltok, vendéglők, csárdák, éttermek, cukrászdák, kávézók. Mind­ez örvendetes. Kevésbé örvendetes azonban az, ahogyan ezek egyikét­­másikát tulajdonosaik elnevezik. Dél- Szlovákia magyarlakta falvaiban járva ilyen feliratokat olvashatunk: shop (nemegyszer schop formában is!), boutique, espressá, presso stb. Aki az efféle megnevezéseket választotta, bizonyára úgy vélte, az idegen név e­­lőkelőbb, jobban hangzik, mint a ma­gyar; az idegenes írásmód "nagyvilá­gi" jelleget köcsönöz az építménynek. Persze, tájainkon az sem elhanyagol­ható szempont, hogy az ilyen név - gondolhatják egyesek - szlováknak is, magyarnak is tekinthető. Valójában a Drogéria shop, Kata espressó, Mó­nika boutique típusú feliratok az ide­gen típusnév ellenére magyarnak szá­mítanak; azzá teszi őket a választott tulajdonnév magyaros formája {Kata, Mónika), de még inkább a szórend. A bennünket körülvevő szláv és ger­mán nyelvekben ugyanis a típusnév megelőzi a tulajdonképpeni nevet, például: hotel Carlton, espresso Zafír, kino Metropol. A magyarban viszont fordított szórenddel találkozunk: Bi­hari Szálloda, Rózsa cukrászda, Bar­tók mozi. Az espressó, pressó forma pedig valójában öszvér alakulat: a szlovákban a szóvégi o rövid {espres­so, presso), a magyarban pedig az eszpresszó, presszó forma honoso­dott meg. De mit is jelentenek valójában ezek az idegen eredetű szavak? Az igen előkelőén hangzó boutique jelentése a franciában: bolt, vásári bódé s lényegében arra a görög-latin szóra megy vissza, melyből a magyar bodega és patika szavak is származ­nak. A boutique a magyarba butik for­mában került át, mégpedig német közvetítéssel a múlt század közepe táján. Jelentése akkoriban ez volt. sá­tor, bódé, csapszék, kocsma. (A szlo­vák népnyelvben is ismert volt putika alakban.) A különböző divatárut árusító ki­sebb üzlet jelentés csak az utóbbi években terjedt el; Magyarországon mind a boutique, mind a butik írás­móddal találkozhatunk. Ugyancsak üzlet, bolt jelentése van az angol shop szónak, mely Magyarországon az utóbbi tíz évben szédületes karriert futott be: újabban egy bolt — ha bu­tiknak nem nevezhető —, csakis shop lehet. Eszpresszó szavunk kb. ötven éves; a harmincas évek végén, a negyve­nes évek elején nyíltak meg Budapes­ten az első "espressók". Ez a megne­vezés az ausztriai németből került a magyarba; a német szó az olasz caffe espresso, géppel főzött erős fekete­kávé, szókapcsolat második tagjának az átvétele. A magyarban nemsokára megszületett a szó rövidített formája is: a híres konferenszié és író, Kellér Dezső már egy 1947-ben keletkezett írásában használta a presszó-1. A magyarországi nyelvművelők már évek óta szorgalmazzák azt, hogy ideje volna már gátat vetni az idegen szavak túlzott terjedésének - egye­lőre hiába. Nem akarom megismétel­ni érveiket, viszont szeretnék rámutat­ni egy olyan szempontra, mely ha­zánkban egyáltalán nem elhanyagol­ható: manapság hivatalos beavatko­zásra, a nyelvtörvényre való hivatko­zással egyre csökken az amúgy is rit­ka magyar feliratok száma, ezért leg­alább ott használjuk a magyar, illetve kétnyelvű feliratokat, ahol lehet. Shop helyett írjunk inkább boltot, üzletet; ha a kávézó nem tetszik, akkor leg­alább a presszó-1 írjuk magyarosan; s ha mindenképpen ragaszkodunk az idegen szóhoz, a boutique írásmód helyett válasszuk a butik-ot! SZABÓMIHÁLY GIZELLA és nagy dolgokban egyaránt besáro­­zódott embernek semmi keresnivaló­ja a Politbüróban. Ebben az ügyben én — a dokumentumok egész dossziéjával — Gorbacsovhoz is el­mentem, s majdnem egy óra hosszat győzködtem ot: Mihail Szergejevics, ezzel az emberrel szégyen együtt ül­ni, ne hozzunk szégyent a Politbüró­­ra! Akkor nem hallgatott rám. Igaz, Alijevet végül is - kiemelt nyugdíjjal - nyugállományba helyezték. De mi­ért kellett olyan sokáig halogatni en­nek az égbekiáltó, egyértelműen elin­tézhető problémának a megoldását? Scserbickijjel ugyanez a helyzet, Gor­bacsov mindmáig nem akar megválni a pangás korszakának ettől a minta­hősétől. A. N. Jakovljev, a KB titkára, a Po­litbüro tagja. A legokosabb, a leg­egészségesebb, a legmesszebbre lá­tó politikus. Amikor a Politbüróban tárgyalt kérdések kapcsán az ő pon­tos megfogalmazásait, találó meg­jegyzéseit hallottam, mindig valamifé­le elégedettséget éreztem. Persze óvatos ember, nem akaszkodott össze Ligacsowal, ahogy azt én tet­tem. Az azonban kétségtelen, hogy ők ketten egymás antipólusai: a Ja­kovljev féle szocializmusmodell dia­metrálisan ellentétes a szocializmus ligacsovi - kaszárnyás-kolhozos — koncepciójával. Ám kettejüknek együtt kell létezniük. S szükség ese­tén - Gorbacsovot utánozva — mindketten kinyögik a Politbüro egy­ségéről szóló szerencsétlen, rájuk kényszerített frázist. V. A. Medvegyev, a KB titkára, a Po­litbüro tagja. Miután Gorbacsov sa­rokba szorította az ideológiai kérdé­sekben egymással vitatkozó Ligacso­­vot és Jakovljevet - egyikükre a me­zőgazdaságot, másikukra a nemzet­közi ügyeket bízta —, Medvegyev lett az ország főideológusa. Köteles­ségeivel nehezen — pontosabban mondva: egyáltalán nem - képes megbirkózni. Fő erényei, melyeknek köszönhetően Gorbacsov erre a posztra állította: az engedelmesség s az új gondolatok és eszmék hiánya. Ám kiderült, hogy a jelenlegi viharos korszakban ezek a tulajdonságok nem elegendőek az adott szerephez. Napjainkban, a glasznoszty és a pe­resztrojka időszakában még az appa­rátus és az utasftásos-adminisztratív, illetve párt-bürokratikus rendszer vé­dekezéséhez is rugalmasabb, kifino­multabb elmére lenne szükség. Eszembe jut, hogy amikor a szverd­­lovszki területi pártbizottság első tit­káraként dolgoztam, Medvegyev ta­lálkozott egyszer a szverdlovszkiak­­kal, s 30 perc múltán, mielőtt szónok­latát befejezte volna, szégyenszemre le kellett vonulnia az emelvényről. Kli­séit, primitív szentenciáit, frázisait már akkoriban is lehetetlenség volt végig­hallgatni. Érthető, hogy napjainkban erejének és szerény képességeinek megfelelően irányítja az ideológiát s a "Pravda" című legfőbb pártlap, a konzervatív erők bástyája magabizto­san veszíti el előfizetőit. Medvegyev azonban kősziklaként áll a helyén, s állni fog mindaddig, míg végleg el nem temeti az ideológiát. Ahogy végigolvastam ezt a politbü­­róbeii ex-kollégáimról szóló néhány oldalt, elnehezült a szívem. Hiszen ez a peresztrojka főparancsnoksága! A párt agya. Ezek az emberek az or­szág legjobb koponyái! (Folytatjuk) ___________________ A HÉT 19

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom